Cionizmus a járvány idején – Heti Grün

Izraeli koronavírus-vakcina, fertőző Irán, intelligens Izrael, zsidó farsang, államosított identitás, vizes takaró, haszid cionizmus, eredendő bűn, örvendetes holokauszt-kutatás, mértéktartó zsidózás, proletár festészet, tápláló médiaháború, fogalmatlan fiatalok, tálib rémuralom, hálátlan elnökjelölt, önző cionizmus, sajnálatos kereszténydemokrácia, mérgező kremlinológia. Az elmúlt hetek izgalmas olvasmányainak összefoglalója Neokohn cikkek környezetbarát újrahasznosításával.

Pár nap alatt a valaha legolvasottabb cikkeink toplistájának élére ugrott beszámolónk arról, hogy akár heteken belül elkészülhet a koronavírust veszélytelenítő izraeli vakcina, mely ha nem is gyógyítja, de legalább enyhe náthára csillapíthatja a koronavírus-fertőzés súlyos szövődményekhez vezető tüneteit.

Csere Ivett utánajárt, hogyan fertőzte meg Irán koronavírussal a Közel-Keletet. Egyre több vezető követel valós adatokat a perzsa államtól, ahol az egészségügyi miniszter-helyettes élő adásban lett rosszul, majd pozitív tesztet találtak nála.

Nagy Gabriella meggyőződése, hogy a koronavírus járvánnyal kirobbant, a zsidó állam történetében eddig precedens nélküli válság próbára fogja tenni az izraeliek problémamegoldó képességét, de mint minden nehézségen, előbb-utóbb ezen is túl fognak jutni. Izrael a klímaváltozás miatt sem pánikol, hanem intelligens technológiával küzd a jelenség ellen, melynek terhei mellett a zsidó állam még a háborús légkör posztmodern környezetromboló kihívásaival is szembesül.

Megyeri A. Jonatán a „zsidó farsang” apropóján nemcsak annak nézett utána, hogy hol rejtőzködik Isten Purimkor, hanem annak is, hogy mit tegyünk a zsidó hagyomány alapján a koronavírus ellen.

Seres László azon tanakodik, hogy vajon mit jelent a zsidók számára, ha az állam mondja meg, ki a magyar. Határátlépésnek tekinti, hogy identitásbeli kérdésekben egyre nyíltabban fogalmazódik meg állami elvárás.

Steiner Zsófia ráhúzza a vizes lepedőt Takaró Mihályra, a NAT irodalmi anyagának egyik készítőjére a szegregáció, a nyílt antiszemitizmus és a Horthy-rezsim dicsőítésének beemeléséért a nemzeti alaptantervbe. Pelle János azon a kínzó kérdésen tűnődik, hogy miért szívügye a Fidesz politikusainak Wass, Nyirő és társaik „rehabilitálása”.

Veszprémy László Bernát széles perspektívába helyezve mutatja be a folyamatot, melynek során a cionisták és a neológok által hagyott politikai vákuumba behatolva mára az EMIH lett Magyarországon Izrael ügyének szószólója. László felidézi egy brit cionista 1934-ben feltett fogós kérdését is, hogy csatlakozzanak-e a zsidók antifasiszta szervezetekhez.

Köves Slomó rabbi felszólalásában az AIPAC amerikai-izraeli lobbiszervezet kongresszusán kiemelte, hogy „az antiszemitizmus elleni harc egy önmagunkkal folytatott mentális küzdelem is, fontos tudatosítani, hogy sem nekünk, sem gyermekeinknek nem szabad félni”. Gulyás Virág az AIPAC kongresszus körüli politikai turbulenciák kapcsán azon húzta fel magát, hogy míg a melegek, feministák, feketék egyenrangúként élhetnek Izraelben, egy konzervatív cionista ma, a nagy progresszió idején, szinte minden területen diszkriminálva van az Egyesült Államokban.

Réti János a fehér ember „eredendő bűnét” annak az identitáspolitikának a kontextusában veszi górcső alá, melynek hívei a heteroszexuális fehér férfit teszik legalulra az értékek hierarchiájában.

Wallenstein Róbert a budapesti Holokauszt Emlékközpontban egy nagy érdeklődés mellett zajló történelmi beszélgetésről tudósított, melynek vendége, a moszkvai Orosz Holokauszt Kutatási és Oktatási Központ vezetője arról biztosította a hallgatóságot, hogy évtizedes késéssel bár, de ma már örvendetes tempóban halad a múlt feltárása Oroszországban.

Róbert színes riportban számolt be egy polgári és keresztény értelmiségi könyvbemutatóról, melyen Bangha Bélára emlékeztek mértéktartó, alig kódolt zsidózással.

Pelle János visszatekint a tragikus sorsú Sugár Andor, „a munkásmozgalom festője” életpályájára, aki úgy szakított a politikai baloldallal, hogy nem talált vissza zsidó gyökereihez.

Kulifai Sára a Jad Vasem vezető történésze előadásán járt, melyen Dina Porat arra a kérdésre kereste a választ, hogy miért volt szükség egy új antiszemitizmus-definícióra. Sára az izraeli stratégiai harcászati tervezés szakértőjével, dr. Ofra Graicerrel készített interjújából pedig sok érdekesség mellett azt is megtudhatjuk, hogy a terroristák médiaháborúja csak az antiszemitizmust, az Izrael-ellenességet táplálja.

Yishai Fleisher, a hebroni zsidóság szóvivője nemrég két német fiatallal ült le beszélgetni. Miért nem értik az izraeli telepeseket az európai fiatalok? című írásában elmagyarázta, mely pontok terelik félre az európai gondolkodásmódot, ha Izraelről van szó.

Hajdú Tímea az újra fellobbanó menekültválság kapcsán emlékeztet az egymillió zsidó feledésbe merült történetére, akiket az arab országokból üldöztek el. Eperjesi Ildikó nem lesz meglepve, ha ismét tálib rémuralom kezdődik Afganisztánban, melynek következtében újabb, százezres menekülthullám indulhat el Európa felé.

Tímea Bernie Sanders radikálisnak tűnő nézeteit elemezve arra a következtetésre jut, hogy a demokrata elnökjelölt-aspiráns egy olyan rendszert nevez igazságtalannak és rossznak, ami őt is sikeressé tette. Gyenge Dániel arra emlékeztet, hogy sokak szerint Bernie csak egyfajta észak-európai típusú stabil demokráciát és jólétet szeretne, nem szocializmust.

Krisztina Koenen a német kereszténydemokrácia szétesése miatt busong, szerinte a CDU éppen akkor erodál, amikor egy kiegyensúlyozott, józan polgári pártra a legnagyobb szükség lenne. Rámutat, hogy csak a Merkel által korábban elüldözött Friedrich Merz biztosíthatja az egykor vezető néppárt továbbélését.

Eperjesi Ildikó amiatt nyugtalankodik, hogy szerinte immár hat éve hunyunk szemet a Kreml jogtiprása és expanziós törekvései felett, pedig a spirituális máz csak arra kellett Putyinnak, hogy valami fedősztorit találjon a Krím elcsatolására. Ráadásul a Kreml hibrid háborúja nem riad vissza a mérgezésről és dezinformációtól sem, még várunk jelentésre, amelyik összefoglalja, hogy Moszkva hogyan avatkozott be a Brexit-népszavazásba.

Előző összefoglalónk itt olvasható:

Kínzó kérdések hete – Heti Grün

Miért rúgták ki Al Pacinot, miért nem bombázták Auschwitzot, ki lenne Hitler rémálma?