„A cionizmus nyugodtan lehet önző”

A legnagyobb Izrael-támogató amerikai lobbicsoport, az Amerikai-Izraeli Közügyek Bizottsága (AIPAC) körül minden évben sok vita alakul ki. Gulyás Virág írása.

Idén, Bernie Sanders nyilvános támadásai miatt még felfokozottabb volt a hangulat az AIPAC kongresszusa előtt, alatt, és úgy látszik után is.

Az AIPAC-et már mindennek elhordták, s talán nem is meglepő, de éppen a magukat progresszívnak vallók szidnak mindent, ami Izraellel kapcsolatos. Pontosabban csak azt. Ha nem így lenne, akkor például felvonulnának az AIPAC arab-muszlim megfelelője, az Amerikai-Iszlám Kapcsolatok Tanácsa (CAIR) ellen is.

Különösen fontos lenne ez annak tükrében, hogy az FBI eljárás alá vonta a CAIR-t terrorista kapcsolatai miatt, s még az Egyesült Arab Emírségek is felvette a terrorista szervezetek listájára.

De hát úgy tűnik ez az igazi progresszió: a terrorizmus elfogadható, Izrael viszont tűnjön el!

Bernie Sanders elfogult (bigoted) lobbi-csoportnak nevezte az AIPAC-et, és Netanjahut szemrebbenés nélkül rasszistázta. Sanders, aki maga is zsidó, olyan személyekkel veszi magát körül, akik még a legjobb indulattal sem tekinthetők objektívnak Izraellel szemben. Szemezgessünk korábbi megszólalásaikból!

Ilhan Omar demokrata kongresszusi képviselő szerint: „Izrael hipnotizálta a világot! Allah ébressze fel az embereket, segítsen nekik Izrael gonosz cselekedeteinek meglátásában.” Linda Sarsour palesztin-amerikai aktivista felteszi a kérdést: „Hogyan lehet valaki a fehér felsőbbrendűség ellen (…), amíg egy olyan államot, mint Izrael, támogat, amely a felsőbbrendűségen alapul, és arra az elgondolásra épül, hogy a zsidók mások felett állnak?” Rashida Tlaib demokrata kongresszusi képviselő felszólít: „Bojkottáld Izrael kormányának és államának rasszista politikáját!” S mit is mond Alexandria Ocasio-Cortez kongresszusi képviselő, aki nemrég arról beszélt, hogy szeretne Sanders alelnöke lenni? „A palesztinoknak nincs más választása, mint hogy lázadjanak Izrael ellen.”

Ők Sanders progresszív angyalai. Mind a négy nő szélsőségesen antiszemita, anticionista. De persze a progresszív fajtából. Izraelt támadják akkor is, ha éppen egy palesztin gyerek kap új szívet egy izraeli kórházban.

Milyen jó dolog is ez a progresszió: Sanders és „angyalai” úgy gondolják, hogy a terrorizmus oké, míg a cionizmus rasszizmus, az AIPAC elfogult, a CAIR „cool”. Valljuk be, nehéz ilyenek mellet elfogultságról beszélni!

Az AIPAC-et, ahogyan Izraelt is, természetesen lehet kritizálni. De a fentiek tudatában elfogultságról beszélni igen nagy morális ostobaságra vall. Az AIPAC hivatalosan nem pártokhoz kötődő konferencia. Azok, akik azzal támadják a konferenciát, hogy erősen jobboldali, biztosan nem vettek még részt rajta, hiszen annál baloldalibb panel-beszélgetéseket nehezen talál az ember, mint az AIPAC három napja alatt. Talán a legéletidegenebb üzenet ez:

a jobboldal rasszista, a progresszív „cool”.

Konzervatív cionistaként azt hallgatni, hogy a jobboldal automatikusan, mintegy eredendően rasszista, nem tesz jót az ember idegeinek.

Az AIPAC rendezvényén téma volt az úgynevezett queer (akik vallják, hogy nem kellenek a heteronormatív kategóriák) cionizmus és a fekete-barna (nem túlzás, elhangzott) cionizmus. Ez az ideológiák kiforgatása. Természetesen a cionizmusnak mindig is léteztek megközelítései: vallási, kulturális, területi vagy szekuláris, de abban azért mind egyetértettek, hogy zsidó önrendelkezés a mozgalom célja. De mit jelent ma a queer és meleg cionizmus? Mit jelent a fekete-barna cionizmus? Bármit is jelentenek, ezek a jelzők fejezik ki progresszív mivoltukat.

Ha Izraelt képviseled, akkor csak úgy lehetsz progresszív, ha „kiszorított” kisebbségi identitások (fekete, LGBTQ, latin, kurd, vagy izraeli kisebbségek) mellett is kiállsz. Ez a progresszív cionizmus.

A probléma csak annyi, hogy ezzel a zsidó nemzeti mozgalmat, vagyis a cionizmust ismét kettős mércével mérjük. Melyik marginalizált kisebbségnek kell még bizonygatni, hogy az ügyük legitim, nem fajgyűlölő? Csakis a cionista mozgalomnak. Melyik kisebbségnek kell még jelen lennie más társadalmi célt képviselő felvonuláson, azért, hogy elfogadják? Senkinek, csakis a cionistáknak kell felvonulni a melegekkel, a fekete-barnákkal, a latinókkal, mert különben a cionizmus máris rasszizmus.

Ezért is történt az, hogy a progresszív zsidó csoportok felvonultak a tavalyi és idei Női Felvonuláson (Women’s March) még akkor is, amikor a vezetőség nyíltan antiszemita volt. Ezért is történik az, hogy progresszív cionista mozgalmak támogatják a Számít a Fekete Élet Mozgalmat (Black Lives Matter), még akkor is, ha az éppen az Izrael elleni bojkott-mozgalom (BDS) vehemens támogatója. Így próbálnak jó pontokat szerezni. De miért kell egy cionistának minden társadalmi igazságtalanság ellen felszólalnia ahhoz, hogy ne aggassák rá a rasszista jelzőt? Miért csak akkor vagyok „cool”, ha felvonulok a queer, a meleg, a latin, a fekete csoportokkal? Miért nem lehetek progresszív akkor, ha nem akarom a cionizmust olyan ügyekre felhasználni, amiknek semmi köze a cionizmushoz?

A cionizmus nem globális, társadalmi igazságosságot szolgáló, humanitárius mozgalom.

A cionizmus a zsidó nép önrendelkezésének mozgalma. Ez – és ezt több cionista meg is írta a kezdetektől – morális alapokon nyugszik. Tehát a cionizmus csakis annyira rasszista, mint például az európai népek egykori szabadságmozgalmai. Azt mondani, hogy támogassuk a társadalmi igazságosságot, függetlenül az adott kisebbségi mozgalom Izraelről alkotott véleményétől, sajátos vélekedés. Nem is veszi be a gyomrom. Mi köze a kettőnek egymáshoz?

S visszatérve, Sandersre: nem az a gond, hogy nem ért egyet az AIPAC-konferenciával, hanem az, hogy hogyan lehet az Egyesült Államok elnökjelöltje egy olyan ember, aki progresszív létére épp a Közel-Kelet legprogresszívebb országát ócsárolja? Elég szelektív progressziót gyakorol ez a morális iránytű nélküli ideológia.

Egy szintén magát progresszívnak valló, meleg rabbi (Noah Farkas) elmondta az AIPAC egyik panelbeszélgetésén: a cionizmus ott bukott el, hogy nem jelent meg a többi kisebbségi mozgalomban, s ezzel „önző mozgalommá” vált.

Önző, nem önző – de hát nem ezért alakulnak ki mozgalmak? Hogy egy ügyre fókuszálva elérjék a céljukat? A globális felmelegedés ellen való küzdelem nem önző? A feminizmus nem önző? A feketék mozgalma nem önző?

Miért kell egy cionistának a világ minden baját magára vennie csak azért, hogy „cool” legyen?

S talán az a legszebb az egészben, hogy míg a melegek, feministák, feketék egyenrangúként élhetnek Izraelben, egy cionista ma, a nagy progresszió idején, szinte minden területen diszkriminálva van.

Akkor most hogy is van ez?

„Csatlakozzanak a zsidók antifasiszta szervezetekhez?”

Ezt a kérdést tette fel egy brit cionista 1934-ben, majd meglepő választ adott rá. Veszprémy László Bernát írása.