Ilyen államközeli viszonyok között azért egy kicsit más árnyalatot kap az a kérdés, mit gondolunk a nyegle, illetlen vagy nonkonform magatartásról. Akár kisebbségként, akár többségként.
Nincs – gondoltam nemes egyszerűséggel, amikor először megláttam Veszprémy László Bernát kollégám cikkének címét: „Van-e átfogóbb tanulsága Miklósi és a Nélküled esetének?” Már a cikk elolvasása előtt megvolt a prekoncepcióm: ennek az ügynek nincs, nem lehet tanulsága. Az Index újságírója nem állt föl a tömeggel egy nemzeti műdal hallatán, mire ő lett a nemzet árulója, lezsidózták, magyarellenesnek kiáltották ki, Stürmer-karikatúrát közöltek róla, Izraelbe küldték.
Hazai pálya, ismert terep. Hétköznapi fasizmus. Konformizmus-kényszer. Megtörténhet bármelyikünkkel, aki más, mint a többség. Tanulság? Milyen tanulság?
Aztán persze elolvastam a cikket, és rájöttem, hogy egyetértek a szerzővel, muszáj feltenni a kulcskérdést:
„ha az ember egy kisebbség – különösen egy sokat üldözött kisebbség, a zsidóság – tagja, ráadásul ennek a ténynek itt-ott szakmai tevékenysége részeként is hangot ad, megvall, tud-e a többségi társadalom számára érzékeny identitás-kérdésekben úgy kritikát megfogalmazni, hogy az ne óhatatlanul zsidóságára, és a zsidóságából fakadó másságára hulljon vissza?”
Ha ugyanis így merül fel a „Miklósi-ügy”, hogy ti. az adott kisebbségi egyén adott kisebbségi identitására hullhat vissza egy bármilyen ügyben tanúsított magatartása, megfogalmazott kritikája, akkor arról beszélni kell. Az ugyanis nyilvánvalóan nem normális állapot, hogy ha valaki nyegle, illetlen, vagy nonkonformista, akkor zsidóként nyegle, zsidóként illetlen vagy nonkonformista.
Ez következne legalábbis abból, amit Veszprémy a cikkben – a cionista Simon Lajos gondolatmenete nyomán – axiómaként állít: „egy Miklósi-féle megjegyzést hiába tesznek meg a liberalizmus jegyében, a többség akkor is zsidó véleménynek fogja felfogni, teljesen függetlenül attól, hogy a szerző amúgy vállalja-e zsidóságát (Miklósi egyébként egy évekkel ezelőtti Vona-interjúban hivatkozott erre).”
Ez a gondolat több sebből vérzik. Ha Miklósi a többséggel ellentétben nem áll fel a stadionban, amikor felcsendül az Ismerős Arcok nevű volt skinhead-zenekar „Nélküled” c. száma, akkor lehet, hogy nem ért egyet a szám üzenetével (bármi is az). Lehet, hogy baloldali és/vagy liberális. Lehet, hogy nem úgy gondolja, himnusz szintre kell emelni ezt a dalt. Lehet, hogy fájt a lába. Lehet, hogy zsidóként, de az is lehet, hogy újságíróként nem állt fel, mert neki a tudósítás a feladata, nem az azonosulás a tudósítás tárgyával.
Az viszont, hogy a számos opcióból kizárólag a zsidó „hullott vissza” rá a már említett formában, azt jelenti, hogy nincs menekvés: mi, a többség akkor is zsidónak tartjuk őt, ha semmit nem tudunk az identitásáról.
Ő a jól ismert toposzunk, a nemzetellenes idegenszerű skribler, aki persze hogy nagy ívben tesz a nemzeti szentségeinkre, mert ő ilyet nem ismer, ő kívül áll és gúnyosan destruál, mi viszont ismerjük a fajtáját, az orrát, sőt, valaki látta őt Lampedusánál is, amint Soros-röpcédulákkal a kezében migránsokat pakol egy kamionba.
Ebből az identitás-csapdából nincs menekvés. Ha az internet nem felejt, akkor megállapíthatjuk, hogy az Index újságírója nem „zsidó” közszereplő, életében egyszer állított valamit az identitásáról: amikor 2009-ben készített egy remek interjút a Jobbik akkori elnökével: „Én magyar zsidó vagyok, semmi közöm a Mazsihiszhoz, itt vagyok otthon, nem bujkálok semmi elől (…).”
Ha az a feladatunk, hogy ne legyünk naivak és ténylegesen észleljük azt a valóságot, ami körbevesz bennünket, akkor persze, tudomásul kell venni, hogy bármit mondhatok vagy tehetek, ha a külvilág zsidóként (vagy bármiként) akar elkönyvelni, akkor zsidóként (vagy bármiként) fog is elkönyvelni. De ez a tudomásul vétel csak egyfajta nyugtázása a ténynek, nem egyenlő a zsidó (vagy bármilyen) önazonossággal.
Persze, Miklósi írhat bármit, viselkedhet bárhogy, egy adott kör számára ő kizárólag zsidóként értelmezhető. Ez valószínűleg akkor is így lenne, ha nem közli a fentieket Vona Gáborral. A Veszprémy által is említett zseniális Alföldi Róbert is írhat-rendezhet bármit, kb. ugyanennek a körnek ő csak a „buzi liberális” lesz, aki lehetőleg ne rendezzen nekünk semmit.
Az individuum, incl. a zsidó egyén identitása azonban szerencsére soha nem volt kizárólag külvilág-függő. Ha elfogadnánk, hogy bárki vagy is, mindig be kell építened a tudatodba azt a képet, amit a külvilág, a többségi társadalom benned lát, akkor azzal le is számolhatnánk az egyéni (ön)tudat, valamint az egyéni identitás közösségi megélésének legkisebb lehetőségével is.
A külső nézőpont nyilván objektív tény, de ebből a kisebbségi egyén számára még az égvilágon semmi nem következik. Fordítsuk meg: ha következne, az olyan konformizmus-kényszert jelentene, ami a totalitárius társadalmakat jellemezte.
A cikk megjelenése óta ráadásul több olyan közéleti esemény is történt, ami a korábbinál is egyértelműbb társadalmi keretbe helyezi azt, ami itten Miklósi Gáborral novemberben megesett. Nem represszív társadalmi, többségi nyomás fejeződik ki, hanem egyre nyíltabban állami elvárás fogalmazódik meg identitásbeli kérdésekben. Ez mindenképpen határátlépés.
Senki ne mondja például, hogy a Fidesz központi pártlapjának korábbi vezető kultúrharcosa, Szakács Árpád civil, nem pedig a szó tág értelmében állami szereplő, amikor egy, a kormány érzékelhető hátszelével működő kis fasisztoid párt rendezvényén zsidó(ellenes) viccet mond, és arról értekezik, hogy „nemzetközi tudatformálás zajlik már jó ideje, aminek a célja a magyar identitás elfoglalása és megszüntetése.”
Senki ne mondja, hogy az antiszemita NAT-szakértő, Takaró Mihály nem állami szereplő, amikor arról beszél, hogy „ki kell egészíteni” a magyarság „kulturális kódjait”, és ezért kell Wass Albert meg Nyirő József a tantervbe.
Senki ne mondja, hogy Demeter Szilárd kultúrtényező nem állami szereplő, amikor meg akarja határozni, ki a támogatásra méltó, idehaza hatni akaró magyar író, és kik az „exportra termelő írók, de nem magyar írók.”
Ugyanígy a mai kormánypárt körüli orbitális pályán keringett korábban Szentmihályi Szabó Péter is, akinek volt bátorsága „Imre Kertésznek” nevezni és kitagadni a nemzetből Nobel-díjas írónkat, és ugyanennek a szellemi holdudvarnak a része máig Siklósi Beatrix, a közszol… elnézést, állami Kossuth rádiónak a David Irving-barát igazgatója.
Így, ilyen államközeli viszonyok között azért egy kicsit más árnyalatot kap az a kérdés, mit gondolunk a nyegle, illetlen vagy nonkonform magatartásról. Akár kisebbségként, akár többségként.
Seres László összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Persze, a felvetett kérdés nem is olyan egyszerű. Minden embernek van
egy genetikai gyökérzete, amely az egyedi leges legősibb családi, törzsi,
nemzetségi, kulturális tulajdonságokat hordozza magában. Ezt, akár genetikai,
vagy etnikai identitásnak is nevezhetjük, ami a genomban pontosan leírható.
Alaposan átgondolva dolgot megállapíthatjuk, hogy az etnikai identitásnak
óriási jelentősége van az emberiség történelmében. Az emberek és embercsoportok
az emberi társadalom kezdetén és jelenleg is, elsődlegesen csaknem kizárólag az
etnikai hovatartozásuk alapján szervezik és különböztetik meg magukat és
másokat is. Az etnikai identitásra épülő kapcsolatok és viszonyok minden mást
megelőzően erősek és szilárdak.
Az embereknek van egy másik, közigazgatási, vagy állampolgári
azonosságnak nevezhető meghatározottsága is, ami viszonylag laza és akár többes
és/vagy több szintű kapcsolatot is magában foglalhat. Értelemszerűen, ez a
kapcsolat is az etnikai identitással együtt a legerősebb, más esetekben
érdekszerű, vagy alkalmi jellegű okok miatt jön létre.
Az előbbiek alapján teljesen egyértelmű, hogy az etnikai hovatartozás
szerint, magyar zsidó nem létezik, csak magyar állampolgársággal is rendelkező
zsidók vannak. Tehát, a MAZSIHISZ elnevezés, ha tartalmilag is értelmezzük
helyes, mert valóban csak a Magyarországon élő zsidó etnikumról van szó.
Persze, van itt még egy érdekes csavar. Gyakorlatilag mélyen és/vagy
színlelten, egy etnikum jellegzetes ősi lelki, szellemi, kulturális jellemzőit
mesterséges úton is fel lehet venni és el lehet sajátítani, bár ez rendszerint
nem eredményez tényleges szoros etnikai kapcsolatrendszert. Viszont, ha valaki
valóban mélyen új etnikai érzületet vett fel, akkor az előzőt teljesen el kell
felejtenie. Tehát, etnikai értelemben magyar zsidó tényleg nem létezik.
Gondolhatnak bármit a zsidók magukról. Lehetnek liberálisak, vagy konzervativok, gazdagok, vagy szegények, kapitalisták, vagy bérmunkások. Lehetnek cionisták, vagy gondolhatják magukról, hogy ők magyarok és hazafiak. Mindegy. A magyarok egyszerűen csak zsidónak veszik őket. Ez volt a probléma régen, és így lesz a jövőben is. Hiszen a zsidóknak semmi közük hozzá, hogy micsodák is ők, azon túl, hogy zsidók.
Amikor épp Nobel-díjasok, akkor mondjuk szeretik befogadni őket a kevély magyarok is abba a gyönyörű nemzettestbe.
Mondjuk a „magyar” Nobeldíjasok egyike sem élt már Magyarországon, mikor megkapta a díjat.
Ez sem szokott olyankor gond lenni.
A másik oldalról nézve: ha Nobel-díjas akkor zsidó, ha deportálják akkor magyar…
Ez klassz lenne, csak nem ez a narratíva hallható, hanem az, hogy a magyar az überkirály nép, mert mennyi Nobel-díjas van, egyébként meg pusztuljanak a zsidók.
Az útszéli antiszemitizmusra nincs mentség és nincs magyarázat, ellenben talán azt felfogod, hogy több mint kellemetlen, ha haláltáborokba viszik az ember családját, és erre emlékszik még pár évig. De értem, hogy szerinted már túl kellene ezen lépni. Elvégre nem a te családod.
Nem értetted meg mire gondoltam.
Elmagyaráznád?
Nobel-díjasaink említésekor általában igen gyorsan jönnek a hozzászólások, hogy ők nem is magyarok. Az áldozatok viszont érdekes módon azok voltak. Háborúban meghalni másoknak is több mint kellemetlen volt, sőt a háború utáni boldog békeidőkben valamelyik táborban meghalni sem lehetett kellemesebb.
Nobel-díjasaink említésekor általában igen gyorsan jönnek a hozzászólások, hogy ők nem is magyarok. Az áldozatok viszont érdekes módon azok voltak. Háborúban meghalni másoknak is több mint kellemetlen volt, sőt a háború utáni boldog békeidőkben valamelyik táborban meghalni sem lehetett kellemesebb.
Nem hiszem, hogy igen gyorsan jönnének, de nyilván vannak ilyen hangok is. Minden oldalon vannak szélsőséges, buta álláspontok. Azt érdemes tudni, hogy egyiket sem teszi indokolttá egy másik szélsőség megléte.
Magyar Nobel-díjasok témában ajánlom figyelmedbe Marx György könyvét, A marslakók érkezését, ha nem gond, hogy nagy tudással, és még nagyobb szeretettel tárgyalja a témát. Keményítsd meg a szíved, és akkor hátha sikerül megmentened értékesnek gondolt antiszemitizmusodat a könyv elolvasása utánra is. Ha esetleg mégsem, nem ér nagy veszteség.
Azt pedig nem hiszem, hogy legitimálna egy nép kiirtására tett kísérletet, hogy évekkel később egy zsidó származású politikai vezető diktatúrája meghurcolt és megölt néhány száz embert, köztük egyébként sok zsidót is. Többen Auschwitzból váltottak át deportálásba. Egyébként lásd Pokolbéli víg napjaimat Faludytól.
Azt én sem hiszem.
Azt én sem hiszem.
Így igaz, ezt megerősíteni tudom.
A magad nevében beszélj, én azt tartom zsidónak, aki magát annak tartja.
Ezt írtam és ez egyesszám első személyben van: Így igaz, ezt megerősíteni tudom.
Akkor szerinted „mi a többség” az rád vonatkozik, mert lehet, hogy az igazi többség nem így gondolkodik vagy én a kisebbséghez tartozom. Nem tudok ilyen irányú felmérésről.
Persze, a felvetett kérdés nem is olyan egyszerű. Minden embernek van
egy genetikai gyökérzete, amely az egyedi leges legősibb családi, törzsi,
nemzetségi, kulturális tulajdonságokat hordozza magában. Ezt, akár genetikai,
vagy etnikai identitásnak is nevezhetjük, ami a genomban pontosan leírható.
Alaposan átgondolva dolgot megállapíthatjuk, hogy az etnikai identitásnak
óriási jelentősége van az emberiség történelmében. Az emberek és embercsoportok
az emberi társadalom kezdetén és jelenleg is, elsődlegesen csaknem kizárólag az
etnikai hovatartozásuk alapján szervezik és különböztetik meg magukat és
másokat is. Az etnikai identitásra épülő kapcsolatok és viszonyok minden mást
megelőzően erősek és szilárdak.
Az embereknek van egy másik, közigazgatási, vagy állampolgári
azonosságnak nevezhető meghatározottsága is, ami viszonylag laza és akár többes
és/vagy több szintű kapcsolatot is magában foglalhat. Értelemszerűen, ez a
kapcsolat is az etnikai identitással együtt a legerősebb, más esetekben
érdekszerű, vagy alkalmi jellegű okok miatt jön létre.
Az előbbiek alapján teljesen egyértelmű, hogy az etnikai hovatartozás
szerint, magyar zsidó nem létezik, csak magyar állampolgársággal is rendelkező
zsidók vannak. Tehát, a MAZSIHISZ elnevezés, ha tartalmilag is értelmezzük
helyes, mert valóban csak a Magyarországon élő zsidó etnikumról van szó.
Persze, van itt még egy érdekes csavar. Gyakorlatilag mélyen és/vagy
színlelten, egy etnikum jellegzetes ősi lelki, szellemi, kulturális jellemzőit
mesterséges úton is fel lehet venni és el lehet sajátítani, bár ez rendszerint
nem eredményez tényleges szoros etnikai kapcsolatrendszert. Viszont, ha valaki
valóban mélyen új etnikai érzületet vett fel, akkor az előzőt teljesen el kell
felejtenie. Tehát, etnikai értelemben magyar zsidó tényleg nem létezik.
Levezetnéd, kérlek, az Egyesült Államok lakóinak etnikai szerveződését?
Ugye érted, miért butaság, amit írtál?
Az Egyesült Királyságét, esetleg?
Hány nép volt ott? Piktek, kelták, szászok, normannok. Milyen nép az angol? Érted, hogy nincs is ilyen nép?
Tudod milyen a „magyar nép genomja”? Kb pont olyan mint az ukráné és lengyelé, és nem sokkal különbözik a szlováktól sem. Ez alapján vizionálsz te etnikai szerveződést? Aranyos vagy.
Magyar zsidó pedig azért létezik, mert mára a zsidóság egyrészt jelentős mértékben keveredett a magyarsággal, de még ha „tiszta” zsidó családokat nézünk, akkor is azoknak magyar az anyanyelve, a kultúrája. És ez sokkal fontosabb, mint a hülye vér.
Ha ez túl bonyolult, akkor ma csak annyit tanulj meg, hogy etnikai értelemben magyar sem létezik. Nincs magyar gén. Kultúra van. És csodás magyar identitás. Kulturális alapon. Miként van zsidó, és magyar zsidó identitás. Ez gazdagság, még akkor is, ha te kimaradsz belőle. Békülj meg ezzel.
Na jó belemarkoltunk a kérdéskörbe. Egyébként, mos a népek mixelésének az idejét éljük, mindenki egyenlő, mindenki egyforma, még nemek sincsenek. Mindez az egységes világrabszolga birodalom létrehozása érdekében történik, aminek az etnikai alapú közösségek komoly akadályait képezik. A valóságban azonban nem hogy a törzsek, népcsoportok és népfajok között vannak a genetika által meghatározott etnikai különbségek, de – az egypetéjű ikrek kivételével – még két egyforma ember sem létezik. Az más kérdés, hogy ezek a különbség milyen mértékben manifesztálódnak, vagy hagyják, hogy megnyilvánuljanak. Persze az egész probléma részletes kitárgyalása egy külön akadémiai doktori disszertációt igényelne. Különben genomok alapján megállapították, hogy a mai magyarok a negyvenezer év előtt a Kárpát medencében élt népek közvetlen leszármazottai. (Némileg hasonló a helyzet a lengyelek és a horvátok esetében is.)
Ilyen negyvenezer éves marhaságot senki nem állapított meg, csak valamelyik mélymagyar futóbolond leírta. De attól az még nem bizonyított, hogy egy internetes oldalon olvasod. Erre érdemes odafigyelni.
A szomorú, hogy feltehetően az önképed szerint te szereted ezt a helyet – nevezzük Kárpát-medencének, – még sincs halvány fogalmad sem a történelméről, régészeti emlékeiről. Tudod milyen népek éltek itt? Ugye az, hogy nép, az is csak két-három ezer évre visszamenőleg értelmezhető, és nem negyvenre:)
Szóval voltak itt kelták, gótok, gepidák, stb. Jöttek és továbbmentek, vagy eltűntek, felszívódtak, mint az avarok. De szerinted közben az ősmagyarok végig itt voltak, elbújtak egy sarokba, hogy meglegyen neked a negyvenezer éves kontinuitás. És nem érzed, milyen vicces marhaságot írtál, ugye?
A mai magyarság genomja egyébként már a honfoglaláskori sírokban talált genetikai állományra sem hasonlít. De ez ne zavarjon. Én hallottam már olyat is, hogy 80 ezer éve itt van a magyarság. Ők nálad is nagyobb magyarok lehetnek.
A személyeskedő megjegyzéseket visszautasítom és nem vitatkozom tovább.
A népek mixelését illetően, gondolod az ezer év során errejáró tatár, török, osztrák, orosz, román turisták nem kefélték tudatosan végig a megszállt területek ősanyáit? A betelepített szászok, svábok, és a többi mind kolostori életet éltek?
Miért etnikumról beszélsz? Akkor van nálunk református etnikum is vagy katolikus? :O
Ha a genetika szót lecseréled a vér szóra, akkor megkapod az eredeti, a nürnbergi változatát a fetegetéseidnek.
„Ismerős Arcok nevű volt skinhead-zenekar” Soha nem volt az, viszont remek Wass Albert műsoruk volt.
Nem az állam mondja meg, hogy ki a magyar, német, zsidó, cigány, szlovák, hanem mindenki saját maga (szavaival, tetteivel, érzelmeivel). Miklósi ügye meg egyszerű érzékenységi-udvariassági ügy. Nem szeretjük, ha zsinagógába fedetlen fővel jön be valaki. Ezért a magára valamit adó ember ugyanúgy fedi le fejét, mint a másik ember fedetlen fővel lép a katolikus templomba. Miklósi ezt nem tette meg. Ennyi a történet. A miértje meg találgatható, vitatható egy műbalhé keretében.
Mindenki maga határozza meg az identitását. Aki nem tartja magát magyarnak, miért várja el, hogy mások annak tartsák? Azt mindenki tudja, hogy magyarnak lenni vállalás kérdése és nem származásé.
Válaszként képzeld el a fordítottját. Nem, nem tudja mindenki, hogy nem csupán származás kérdése a vállalás. Nagyapám önkéntesként harcolt az első világháborúban, meg is sebesült Magyarországért, mert magyarnak érezte magát, a másodikban pedig magyar keretlegények verték halálra a munkaszolgált alatt. Vállalhatott, amit akart, de ettől még…
56 után Kádár keretlegényei verték rokkanttá apámat, de attól még apám magyar maradt. Most kire kellene haragudnom Kádárra vagy azokra akik verték?
Később mikor középiskolába és egyetemre jártam, termelőszövetkezet elleni izgatás címén 5évre akarták bevarrni. A párttitkár volt a koronatanú, de az évekig tartó per miatt új párttitkár lett a faluban, ő pedig apám felmentéséért tette le a voksot. Félek tőle, hogy ugyanazok a keretlegények voltak a háború előtt és a háború után is. Amikor a törvények fellazulnak vagy egyszerűen nincsenek, akkor a szennyes alakok azonnal megjelennek. Hosszan lehetne erről beszélni. AVT-ben volt egy üzemvezető, aki korábban nyilas egyenruhában mutogatta magát később párttitkár és üzemvezető lett. Vannak ilyen csodák. Nem akarok többet írni, mert a Facebook letiltott és könnyen kaphatok tiltást itt is, bár egyik sem érdekel. Ott azt írtam le, hogy szírek ölik a szíreket muszlimok fejeznek le muszlimokat ezért a nagyeszű Face cenzorai ezt gyűlöletbeszédnek vették.
Még annyit hozzátennék nem feltétlenül parancsra cselekednek az aljas emberek, tudnak ők parancs nélkül is kegyetlenkedni, ha lehetőségük van rá.
Nekem is lenne kérdésem, mitől zsidó az, aki nem izraelita vallású? Most nem érteném ebbe a kategóriába az izraeli állampolgárokat, mert ők természetszerűen zsidók.
„Ismerős Arcok nevű volt skinhead-zenekar” Soha nem volt az, viszont remek Wass Albert műsoruk volt.
Jaj, ezt miért kell, hogy egy érdekes, elgondolkodtató, jó írásba belerakni egy rosszindulatú, hamis állítást.
„Ismerős Arcok nevű volt skinhead-zenekar”
Sosem volt az. Talán a szerző szeretné, ha az lett volna valaha, de nem volt.
A NeoKohn jól kiszúrt a kuric.info-val. Ma már minden valamirevaló nyilas gazember a kuruc helyett, itt ugat.
Mint Seres többi sajnálatos irománya is, ordas terelés, csúsztatás és uszítás az egész cikk.
1. Mi köze a Miklósi vs. Nélküled ügynek akár Takaróhoz, akár Siklósihoz, akár az államhoz? Az állam, vagy az említett képviselői lezsidózták Miklósit, vagy mi? Ha Siklósi Beatrix meghív valakit egy rádióműsorba, azt a kormány a Habony-művekben dönti el titkos találkozókon, ahol az erre kiválasztott tagokat horogkeresztes kámzsában delegálják? Ne vicceljünk már, semmi ilyesmi! Miklósit nyilván egy rasszista ultra-kisebbség zsidózta le, a többségi társadalom véleménye szerint meg egész egyszerűen egy Indexes tahó, származás ide vagy oda. Ha Miklósi román vagy tibeti lett volna, ugyanolyan elítélő véleményt kapott volna. Seres izzadtságszagúan próbál párhuzamot vonni Miklósi provokációja, a létező antiszemitizmus, bizonyos közszereplők egyéni véleménye (kockáztassuk meg, hülyesége) között. Módszere a klasszikus árnyékbox egy változata: a szélsőséges véleményeket felnagyítja, torzító módon áttulajdonítja őket az ellentábor egészének, azaz egyszerűbben mondva: lefasisztáz minden Miklósit elítélő embert. Csak mivel ezt idézetekkel nem tudja vagy lusta bizonyítani, ezért erőltetett maszatolással csinálja, összeönt Takarót, Siklósit, Ismerős Arcokat, amiknek semmi köze a konkrét ügyhöz(de a fasizmushoz és antiszemitizmushoz sem), valamint fociultrákat (de azokat is idézet nélkül), miközben nem szólaltat meg egyetlen mérsékelt véleményt sem, pedig bármely, a témával foglalkozó fórumon (itt is lentebb) és a jobboldali elemzőműsorokban (Hír TV Troll, Sajtóklub stb.) is világosan elmondták ennek az ellenkezőjét.
Ezzel Seres egyrészt mentegetni próbálja a tahóságot általában, és mosdatni a tahót, igazi
törzsi szellemben (nem igazán különb módon a fociultráktól), és egyébként saját hülyeségével igazolva, élő szükségletté téve az általa pellengérre állított jelenséget, az „identitásvisszahullást”, másrészt tu quoque-féle álérvelést használ, nevezetesen hogy Miklósi jogosan sértegesse a fociszurkolókat, mert úgyis az összes fasiszta. Tehát az ő érzéseikbe gázolni szabad, sőt ezzel magát a vészkorszak megismétlődését akadályozzuk meg (amúgy hadd ábrándítsam ki Serest: épp ellenkezőleg!). Másrészt, egyedi, noha évtizednyi időkbe szétszórt és ezért tömegesnek nem mondható jelenségekből (a Siklósi-botrány ugyan hány éve volt már?) előítéletes módon próbál valamiféle trendet levezetni, ami azért nagyon káros, mert megint egymásnak uszítja a többségi és kisebbségi társadalmi csoportokat, a kilencvenes évek ördögi körös légkörét idézve (‘A’ azért nemzetellenes, mert ‘B’ fasiszta, de ‘B’ azért fasiszta, mert ‘A’ nemzetellenes). Csurkázhatna is egyet, azt is tök releváns lenne az Orbán-kormányok nyakába varrni, tényleg már tökre hiányzik, hogy megint szakmányban szülessenek ezek az egykor a Magyar hírlapban / -Narancsban stb. gányolt jellegű cikkek.
2. Átfogó tanulsága a Miklósi-ügynek kétségkívül van, ti. hogy egyrészt ne légy nemzetellenes
tahó, és a tahóságodat ráadásul ne reklámozd szemforgató álszentséggel forradalmi tettként, másrészt ha egy közösségbe mész, viselkedj az ottani szabályok szerint, lehetőleg, vagyis röviden ne légy tahó. Én pl. amikor gyerekként látogatást tettem a budapesti dohány utcai zsinagógában a múzeumban (amit mindenkinek ajánlok, nagyon szép), és rámadtak egy kerek fejfedőt, eszem ágában sem volt ledobni, rátaposni, vagy fennhangon kiabálni, hogy „de én nem vagyok mózeshitű és nekem nem tetszik” stb. Értettem, hogy ez egy szent hely és vannak bizonyos szabályok. Ha nem lett volna szent hely, akkor legalább érdeklődve megkérdeztem volna, miért kell a fejfedő, de nem vettem volna le. Ez bőven egy tízéves gyerek szintje, Miklósi eddig nem jutott el.
3. „Ha ugyanis egy adott kisebbségi egyén kisebbségi identitására hullhat vissza a magatartása” – Tudom, hogy borzasztóan antiszemita és hétköznapi fasiszta kérdés, de mondjuk ha Miklósi sváb vagy kun lett volna, az ő sváb identitására is visszahullott volna a magatartása? Nem, ugye? Ha nem, miért nem? Nem tagadva, hogy létezik teljesen indokolatlan gyűlölet a zsidók ellen, és nem tagadva, hogy ennek tagadhatatlan veszélyei és szomorú előzményei vannak, azt se állítsuk már, hogy ez a jelenség teljesen véletlen és előzmények nélküli. Pl. a nemzetellenes, a vele egyet nem értőket folyamatosan mucsaizó és bőgatyásozó egykori törpepárt első fényképarca nem Raj Tamás rabbi volt véletlenül? Sajnos a „hétköznapi fasizmus” Seres-féle prókátorok általi konstans analízise mellett mindig elsikkad a tükörjelenség, a hétköznapi ultrakóserizmus kielemzése és az ettől való elhatárolódás. Köves Slomó legalább annyit megpróbált tenni, hogy a belpesti ultrakóserizmus és az ad nauseam fasisztázás és vészkorszak-dokumentáció helyett a zsidó identitás másféle komponenseire is próbálta ráirányítani a figyelmet. Pl. hogy nem mindenki halt meg Auschwitzban, létezik klezmerzene, kóser éttermek, vallás és Isten, satöbbi. Ja, és mellesleg az életnek lehet örülni (akkor is, ha nem milliókat pályázó és a többségi társadalmat gyalázó, fasisztázó eltés kriptobolsi celebfilozófus az ember), élvezni, még ha pajeszt hord is valaki, nem pedig az egyetlen út, hogy egy egész többségi társadalomra kényszerítünk lőcsei fekete kósergyászt és hamufrizurát a múlt század negyvenes éveiben történt tömeggyilkosság miatt (nekem a nagyszüleim is gyerekek voltak akkoriban, mégis egy évtizeden keresztül sulykolta a törpepártisága ellenére magát mainstreamnek hazudó média, hogy személyesen bűntudatot kellene érezniük és ráadásul nekem is, hetedíziglen). Ennek hálistennek vége szakadt, ami kezdetnek például nem rossz.
Viszont ha tényleg így van, akkor kérdezzük meg, hogy az ebből a bűntudathype-korszakból ittmaradt Seres-féle ultrakóser publicisták azért nyomják a szadeszos vonalat, hogy ne érje szó a ház (a Neokohn) elejét a nyugger-mazsihiszták részéről? Mert akkor többé-kevésbé megértő lesz a többségi társadalom, úgy vélem. De ha ez komolyan van gondolva, főleg ha a szerkesztőség nagyobb részének véleményét tükrözi, akkor nagyon nem kóser.
4. Az Ismerős Arcok pedig sohasem volt skinhead-zenekar. Nem kellene hazudozni. Hétköznapi erdősizmus. Persze (erősítő visszautalással a 3. pontra) egész véletlenül az az egykori popcézár sem sváb vagy jász volt, ugyibár …
Valaki vagy magyar vagy zsidó.