A megújult Nemzeti Alaptantervbe (NAT) azért kerültek bele az erdélyi vagy felvidéki írók munkái, mert 1948 után kimaradtak az irodalmi kánonból – mondta Takaró Mihály, a Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesületének (KMKE) elnöke az M1 aktuális csatornán.
Takaró Mihály kiemelte, a legfontosabb változás, hogy a 20. századi magyar irodalmat Kárpát-medencei irodalomként kezeli az új NAT.
Hozzátette, Trianon után „nem csak” néhány millió magyar került országhatáron kívülre, de irodalmi központok is, például Kassa és Kolozsvár. Így 1920 után hatalmas mennyiségű és értékes magyar irodalom „termett”, de már nem Magyarországon, hanem a Kárpát-medencében.
Ezt a szemléletet veszi át az új alaptanterv, és megpróbál elfogulatlanul, illetve kiegyensúlyozottan tekinteni a régió 20. századi magyar irodalmára. Ezért kerültek bele erdélyi vagy felvidéki írók munkái, amelyek 1948 után kimaradtak az irodalmi kánonból – mondta.
„Itt az ideje – és azt hiszem, hogy a megújulásnak ez egy nagyon lényeges része -, hogy kiegészüljön a mi kulturális kódunk, vagyis a közös ismeretanyagunk” – fogalmazott Takaró Mihály.
Az egyesület elnöke közölte, 1948 után ideológiai alapon „kisepertek” mindenkit a magyar irodalomból, aki nem felelet meg világnézeti szempontból annak a politikai kurzusnak. Ezt az időszakot úgy jellemezte, hogy a politikai elnyomás mellett kialakult a nézetdiktatúra és ízlésterror is.
A módszertan megújításáról elmondta, a „frontális tanítás” után rá kell térni a kooperatív tanításra, vagyis a csoportos feladatmegoldásra.
Az új NAT-ban feltűnő, hogy az irodalom tananyagból kihagyták az eddigi egyetlen magyar Nobel-díjas írót, Kertész Imrét, míg számos jobboldali, antiszemita szerzőt belevettek.
Takaró Mihály a Wikipedia szerint az Oktatási Hivatal külső munkatársa, a Trianoni Szemle alapító szerkesztőinek egyike. A Magyar Írószövetség tagja, jelenleg vezetőségi tagja. 2012-ben az ő kezdeményezésére került az új Nemzeti Alaptantervbe többek között Herczeg Ferenc, Tormay Cécile, Szabó Dezső és Nyirő József. Horthy nagy rajongója, több műsort is vezetett a közszolgálati televízió csatornáin.
Takaró néhány évvel ezelőtt politikailag leginkább a Jobbikhoz volt köthető. Mint annak idején a 444 megírta, „a párt rendezvényein tartott már előadást Horthyról is”, Dúró Dóra pedig közölte: ha a párt nyer a választásokon, „Takaró Mihály irodalomtörténész és más civilek tiltakozásának szellemében valóban nemzetivé teszi az alaptantervet”.
Mint arról mi is beszámoltunk, az irodalomtörténész vezette azt a munkacsoportot, amelynek feladata volt, hogy a 2018 szeptemberben elkészült, de rögtön átdolgozásra ítélt új Nemzeti alaptanterv (NAT) tervezetében írja át „hazafiasabbra” a humán műveltségterületeket.
A kormányzati döntés nyomán június végén otthagyta az új NAT előkészítésével megbízott kutatócsoportot a magyar nyelv és irodalom tantárgyon dolgozó valamennyi szakértő, összesen hat fő.
„Szerződésük június 30-án lejárt, és bár a projektvezetés felajánlotta nekik a hosszabbítást, egységesen a távozás mellett döntöttek. Az ok Takaró Mihály szélsőjobboldali irodalomtörténész megjelenése a tantervkészítésben” — írta akkor a Magyar Narancs. Takaró szerepvállalása ellen egyébként a Mazsihisz szarkasztikus közlemény formájában tiltakozott.
Az elsőként a hvg.hu-n megjelent információt azonban a szaktárca utóbb cáfolni próbálta, mondván, „a cikkben megjelölt Takaró Mihálynak a minisztériummal nincs semmilyen hatályos szerződése.” Császár Attila, a tárca sajtófőnöke arra ugyanakkor továbbra sem közölte, hogy akkor miért van Takaró Mihály neve a szerződéslistában.
Takaró 2014-ben azzal a Kertész Imrével egy időben kapta meg a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, akinek magyarságát megkérdőjelezte.
A magyar írók közül jobban kedveli a zsidókról mindig negatív hangon író Tormay Cécile-t és az antiszemita Nyírő Józsefet, akik szerinte „zsenik” voltak. A 2016-ban elhunyt Esterházy Péterről kijelentette, az író „kultúraromboló, tehát nem kell tanítani.” Megkérdőjelezte Spiró György emberi mivoltát, Petri Györgyről úgy vélte, „valószínűleg a pokolra került.” Korábban pedig a Nyugatot „kis zsidó lapocskának” nevezte.
