Az elmúlt hét eseményeinek összefoglalója Neokohn cikkek környezetbarát újrahasznosításával. Ha egész héten csak egy cikkre jut ideje, ez legyen az.
80 éve tört ki a második világháború
Megemlékeztünk a második világháború kitörésének 80. évfordulójáról. Vasárnap a nyugat-lengyelországi Wielun kisvárosban kezdődtek a nemzetközi megemlékezések, melyekre mintegy negyven ország képviselőit, köztük csaknem húsz államfőt vártak, de Oroszországot nem hívták meg.
„Németország hálás, hogy Lengyelország a második világháború után kezet nyújtott”
– jelentette ki Frank-Walter Steinmeier német államelnök az eseményen. A megemlékezések Varsóban német bocsánatkéréssel folytatódtak, ahol megjelent — a Dorian hurrikán miatt otthon maradó Donald Trumpot helyettesítő — Mike Pence amerikai alelnök, Angela Merkel német kancellár valamint Edouard Philippe francia miniszterelnök is.
Majdnem kitört az izraeli-libanoni háború
Feszültté vált a helyzet Izrael északi határvidékén, miután az elmúlt hetekben a zsidó állam légicsapásokkal próbálta elejét venni a libanoni Hezbollah terrorszervezet precíziós rakéta arzenáljának az utánpótlását. Az IDF már vasárnap korlátozott megtorlócsapásra készült a síita milícia részéről katonai célpontok ellen. Ez nem is váratott magára sokáig, a terroristák még aznap páncéltörő rakétával kilőttek egy, a határon járőrőző izraeli katonai mentőautót. Az izraeli miniszterelnök szerint egyetlen izraeli sem sérült meg az incidens során a libanoni határon. Izraeli szakértők szerint azonban csak kevésen múlt, hogy nem tört ki a háború, mivel bár a jármű üres volt, amikor eltalálták, de alig félórával korábban még katonák ültek benne. Naszrallah Hezbollah vezető közvetítőkön keresztül kérte a zsidó államtól, hogy ne eszkalálja a konfliktust, miután az izraeli tüzérség 100 aknavető lövedéket zúdított válaszként libanoni célpontokra, és azóta ennyiben maradtak.
Folytatódnak a választási manőverek Izraelben
A szeptember 17-i választások előtti kampányban Benjamin Netanjahu megígérte, hogy minden júdea-szamáriai településre kiterjeszti a zsidó szuverenitást.
„Soha nem fogunk többé telepeket felszámolni”
— ígérte a miniszterelnök.
Találgatások röppentek fel arról, hogy még a választások előtt egy új, nagyszabású, kölcsönös védelmi egyezményről tehet bejelentést Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. A paktum szerint mindkét ország ígéretet tenne a másik megsegítésére — abban az esetben, ha valamelyiküket katonai támadás érné.
Netanjahu állítólag megpróbálta rávenni a radikális jobboldali Otzma Jehudit párt vezetőit, hogy lépjenek vissza az indulástól a választásokon, mivel „kárba mehetnek” a jobboldali voksok, amennyiben a párt nem jut be a Knesszetbe. Ben Gvir, a párt vezetője azonban elutasította a Netanjahunak tulajdonított ajánlatot, és mindenképp szeretne indulni a közelgő választásokon.
Ajelet Saked, a Likudtól jobbra álló, vallásos cionista pártszövetség elnöke már vészharangokat kongat, járja az országot, és szenvedélyes hangú választási gyűléseken buzdítja támogatóit aktivitásuk növelésére, mivel szerinte Netanjahu lepaktálhat a baloldallal, és ezzel a nemzeti radikálisok teljesen kiszorulhatnak a kormányzásból.
Olvasnivalók a hét végére
Ezen a héten is több, elgondolkodásra, vitára késztető írással jelentkeztünk:
Bíró Ákos a Dániától megvásárolt US Virgin Islands történetéről írt izgalmas összefoglalót, ahol az amerikai impérium alatt a szigeteknek két zsidó kormányzója is volt 1917 óta.
Hajdú Tímea „Felvilágosult cégek, hamis igazságok” című véleménycikkében az üzleti alapú „társadalmi felelősségvállalás” sötét oldalát világítja meg. Szerinte nem biztos, hogy sikerül a nagy cégeknek, hogy egyszerre akarnak a történelem vélt jó oldalára kerülni és mindeközben növelni a profitjukat is.
„Hongkong büszke szabadságharca: nem engednek az elveikből” című írásában Gyenge Dániel rámutat, hogy szerinte a kínai diktatúra működési mechanizmusa és frusztráltsága, félelme tükröződik a hongkongi intézkedések mögött.
A kelet-németországi tartományi választások mérlegét vonja meg Krisztina Koenen „Minden marad, ahogy volt – a német választások négy tanulsága” című elemzésében. Szerinte a pártvezetők megvetik volt választóik érdekeit és véleményét, kizárólag saját hatalmi pozíciójuk megtartásában érdekeltek.
Eperjesi Ildikó „Kivégzés délben: egy berlini gyilkosság anatómiája” címmel egy szövevényes leszámolási ügyet próbál felgöngyölíteni, melyben egy egykori csecsen lázadó parancsnokot fényes nappal, egy parkban lőttek le hidegvérrel, közvetlen közelről a német főváros központjában.
Matt Lebovic nagyívű történelmi kontextusba helyezi napjaink keresztény cionizmusának, és Trump elnök Izrael-barát politikájának törekvéseit „Az amerikai elnök, aki 200 éve megálmodta a zsidó államot” című írásában annak kapcsán, hogy az USA második elnöke, John Adams 1819-ben azt remélte a zsidók hazatérésétől, hogy levetkőzik faragatlan, különc tulajdonságaikat, és kikeresztelkednek.
Réti János arra a kínzó kérdésre keresi a választ, hogy ki nyert azzal, hogy Rashida Tlaib és Ilhan Omar végül nem jutottak el Izraelbe?
Veszprémy László Bernát történelmi esszéjében rámutat, hogy honnan ered a cionizmus és a szocializmus ötvözésének a gondolata.
Megyeri A. Jonatán szerint „Aggasztó európai trend a kóser vágás beszüntetése”, és érvekkel támasztja alá, hogy szerinte miért nem állja meg a helyét a premissza, mely szerint a kóser vágás felesleges fájdalmat okoz az állatnak.
Múltheti összefoglalónk itt olvasható:
