Mint arról beszámoltunk, két keletnémet tartományban is átrendeződtek a politikai erővonalak a hétvégi helyi törvényhozási választásokon. Németországban élő publicistánk, Krisztina Koenen elemzése.
1. tanulság:
A választópolgárok bárkire szavazhatnak, a végén mégis ugyanazt a politikát kapják
Mind Szászországban, mind Brandenburgban az eddig kormányzó koalíció jelentős veszteséget szenvedett, úgy, hogy az eddigi felállásban nem tud tovább hatalmon maradni.
Szászországban az eddigi CDU-ból és a szociáldemokratákból (SPD) álló kormánykoalíció több mint 11 százalékot veszített, de a Putyinnal bratyizó CDU-s miniszterelnök, Michael Kretschmer képes volt az állami tévé adásában a CDU győzelméröl fantáziálni.
A szociáldemokraták még rosszabb helyzetbe kerültek, mint koalíciós partnerük: gyakorlatilag a feloszlás állapotában vannak, éppen csak hogy a választók 7 százaléka szavazott a valaha volt néppártra. Így a végén reszketniük kellett, sikerül-e egyáltalán a parlamentbe bejutniuk.
Brandenburgban még többet vesztett a jelenlegi, már tíz éve hatalmon levő SPD-Linke-koalíció. A szociáldemokraták 5,7 százalékot, a volt keletnémet állampárt utódpártja, a Die Linke 7,9 százalékot veszített, tehát szintén nem tud együtt tovább kormányozni.
Mindkét szövetségi államban a Zöldek készen állnak az eddigi vesztes koalíciók pozícióját megmenteni, bár korántsem kaptak annyi szavazatot, mint ahogyan azt a többségében zöldpárti média remélte. A főleg nyugatnémet köztisztviselők által preferált párt Brandenburgban valamivel 10 fölött, Szászországban 8 százalékon végzett.
De miután a Zöldek hozzájárulására lesz szükség ahhoz, hogy az eddigi szász CDU- és a brandenburgi SPD-miniszterelnökök hatalmon maradhassanak, hatalmas a zsarolási potenciáljuk. Mindenesetre számítanunk kell arra, hogy ez lesz a keletnémet barnaszénbányászat vége, viszont még több pénz lesz újabb nyugatnémet tisztviselők Kelet-Németországba való betelepítésére.
2. tanulság:
A volt nagy német néppártok utolsó éveit éljük
Mind az SPD, mind a CDU az utóbbi tíz évben minden választásnál egyre kevesebb szavazatot kapott. Először csak a választók száma csökkent, egyre kevesebben találtak maguknak pártot, és inkább otthon maradtak. Majd 2013-ban megalakult az AfD, amely először a görög adósságoknak a német adófizetőkre való áthárítása ellen tiltakozott, majd 2015 óta a határtalan migráció egyetlen bírálójává vált.
Azóta a német társadalom polarizálódik. Az egyik oldalon a globalizmus, a migráció, az ökologizmus, a genderizmus és a különbözö szocialista utópiák támogatói állnak, a másikon azok, akik meg akarják őrizni a nemzetállamot, a nemzeti kultúrát és a piacgazdaságot.
A megosztottság a volt néppártokat belülről is sújtja. Míg a funkcionáriusok szinte egységesen a globalizmus oldalán állnak, a tagság, és főleg a szavazók többsége nemzeti és piacgazdaságpárti. A mostani választások pártkommentárjai bizonyítják, hogy a funkcionáriusok továbbra is eltökélten megvetik volt választóik érdekeit és véleményét, kizárólag saját hatalmi pozíciójuk megtartásában érdekeltek, még ha ez pártjuk halálos ítéletét is jelenti.
A renitens néppel úgy bánnak mint a pedagógusok a visszamaradottakkal, akiknek csak még jobban meg kell magyarázni, miért jó az nekik, ha összeomlik a közbiztonság, ha szétrombolják az energia- és autóipart, és mind újabb adókat vetnek ki – természetesen a klímakatasztrófa elleni harcban.
Így sikerült az SPD-nek Szászországban éppen csak 7 százalékra nyomni maradék szavazóinak számát, és valószínűleg ez a párt fog elsőként feloszlani, hacsak nem olvad egybe a Die Linke-vel. Állítólag a párt egy része már dolgozik egy új Német Szocialista Egységpárt létrehozásán.
A CDU szintén halad tovább az öngyilkosság útján. A párton belüli úgynevezett konzervatív tagozat még mutat ellenállást a berlini klikkel szemben, de a berlini pártvezetőség már fontolgatja, milyen módon lehetne a tagozat tagjait a pártból kizárni. Hogy a szászországi viszonylag jó (!) eredményt kizárólag a tagozat választási kampányának köszönhetik? Annál rosszabb.
Ennek ellenére vasárnap este az állami tévében mindkét miniszterelnök azonnal választási győzelemről beszélt. Nagyobb mértékű valóságmegtagadás valószínűleg nem létezik.
3. tanulság:
Az AfD az egyetlen ellenzéki párt, még ha nem is felel meg a polgári ellenzék ideáljának
Az AfD – több antiszemita botrány dacára – nem fajgyűlölő, nem antiszemita és nem totalitárius párt. Programja körülbelül megfelel annak, amit a CDU még tíz évvel ezelőtt hirdetett. Eddig még senki sem merte felkérni az alkotmánybíróságot, hogy alkotmánysértés miatt tiltsa be a pártot, éspedig azért nem, mert erre semmilyen esély sincsen, sem a programjuk, sem egyes politikusok fellépése alapján. Ennek ellenére hónapok óta ömlik a médiából a párt ócsárolása.
A szászországi választási megbízott pár hete úgy határozott, hogy egy állítólagos formahiba miatt az AfD csak 16 jelöltet állíthat, függetlenül attól, hány szavazatot kap. A döntés nyilvánvalóan és bizonyítottan berlini nyomásra született. A szászországi alkotmánybíróság aztán 30 jelöltet engedélyezett, a szövetségi alkotmánybíróság még nem döntött a kérdésben.
Ezek után sokan el se mentek szavazni, mert minek, ha a párt jelöltjei eleve nem juthatnak be a parlamentbe. Ennek ellenére az AfD valójában jelentős gyözelmet aratott: Százországban 27,5 %-ot kapott, Brandenburgban 23,5 %-t, ezzel mindkét tartományban a második legerősebb párt lett.
Az AfD minden bizonnyal nem felel meg egy polgári párt ideáljának. Még a forrás állapotában van, időnként hajlik a szélsőséges megfogalmazásokra. Nem liberális párt, gazdaságilag erősen állambarát, külpolitikája helyenként Amerika-ellenes és oroszpárti. Ennek ellenére tudomásul kell venni, hogy az AfD az egyetlen létező ellenzéki párt.
Jelenleg ez a párt az egyetlen erő, amely képes parlamenti döntéseket befolyásolni. Nem lenne bölcs döntés ezt a lehetőséget finnyásan félredobni és arra várni, hogy majd születik egy ideális párt. Az AfD egy esély a baloldali népfronttal szembeni ellenállásra, amelynél jobb pillanatnyilag nem létezik.
4. tanulság:
A választók véleményének és érdekeinek megvetése a társadalom radikalizálódásához vezet
Ha egyre többen érzik úgy, hogy senki sem képviseli őket, ha az elégedetleneket nyilvánosan és következetesen kizárják a tisztességes emberek köréből, akkor valamikor – a nem is olyan távoli jövőben – társadalmi robbanás fog történni.
Ha Nyugat-Németország továbbra is egyfajta gyarmatként adminisztrálja a keletnémet tartományokat, ha polgárait megveti és kiskorú, nevelendő gyerekekként kezeli, akkor a két országrész közötti ellentéteknek kezelhetetlen következményei lesznek.
Ha még a munkanélküliség is elkezd emelkedni, és a jóléti pénztárak a migráció következtében a jelenlegi ütemben ürülnek ki, akkor az a veszély fenyeget, hogy a felmerülő elosztási konfliktusokra nem lesz békés megoldás.
Egy ilyen helyzetben minden racionálisan gondolkodó pártnak az lenne az érdeke, hogy kompromisszumokat keressen és az egymásnak feszülő érzelmeket csitítsa. Ennek pont az ellenkezője történik: a népfront-pártok olajat öntenek a tűzre, bírálóikat, főleg a keletnémeteket nyilvánosan alázzák meg. A pártokon belüli egyre extrémebb álláspontok kerekednek felül.
Bárki lehet ellenség, akire vadászati engedélyt adtak. Bárki, aki akár csak hajszálnyira eltér a kötelező népfront-kódextől.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.