Skizofrén németek, unikális milicisták, zsidóverő feketék, terroristagyászoló demokraták, dezertáló trónörökös, androgün Messiás, hanyatló magyar és orosz demokrácia, haldokló izraeli baloldal, agitprop a Nemzeti Múzeumban. Az elmúlt hetek izgalmas olvasmányainak összefoglalója Neokohn cikkek környezetbarát újrahasznosításával.
Seres László úgy véli, a németországi képmutató antifasizmus nem társadalmi skizofréniát, hanem konzekvens antiszemitizmust takar. A halott zsidók emlékét szörnyűséges emlékművekbe száműzték, miközben az antifasizmus leple alatt egy új totalitarizmus épül.
Lászlót az is rendesen kiakasztotta, hogy a számos kulturális érték mellett mostantól hungarikumnak számít a Rongyos Gárda „önszerveződő fegyveres csoport” is azok után, hogy pár éve ez a tök neutrális önszerveződő egylet még a Jobbik magánügye volt.
Veszprémy László Bernát azon töpreng, hogy az indulatok csillapodását követően van-e átfogóbb tanulsága Miklósi és a Nélküled esetének, avagy van-e bármilyen konklúzió, amit egy zsidó hírportál levonhat az esetből.
Vágvölgyi B. András hangulatos riportjában felidézi saját emlékeit, amikor alig fél évvel a közel 30 évvel ezelőtti, Crown Heights-i zavargások után a zsidó-ellenes pogrom helyszínen járt. Megyeri A. Jonatánt még mindig kísérti a pogrom emléke, amikor 1991-ben fekete hitszónokok és közösségi vezetők által feltüzelt, többségében afro-amerikaiakból álló csőcselék zsidó üzletek kirakatait zúzta be, zsidó lakásokba tört be, számos üzletet kifosztott, gyújtogatott.
Jonatán az iráni válság kapcsán emlékeztet bennünket arra, hogy a perzsiai zsidóság hosszú évszázadokon keresztül a zsidó világ szellemi központja volt, mivel az élet túl jó volt Babilóniában ahhoz, hogy egy országépítő kalandra adják a fejüket még akkor is, ha a Szentföld benépesítése rendkívül magasztos feladat.
Bíró Ákos arra a következtetésre jut, hogy az amerikaiak által likvidált iráni kémfőnök, Szulejmáni tábornok nem sokban különbözött Adolf Eichmanntól: nem ő maga határozta meg a stratégiát, azonban annak pontos és eredményes kivitelezésében kulcsszerepe és elvitathatatlan érdeme volt.
Hajdú Tímea a Szulejmánit gyászoló amerikai baloldalt ostorozza, akik Trump elleni gyűlöletüktől elvakítva még akkor sem veszik észre az ellenséget, ha az előttük áll, és az arcukba kiabálja, hogy „Halál Amerikára.”
Tímeának a Megxitről sincs túl jó véleménye, szerinte Harry és Meghan szappanoperája csak következménye, de nem oka a monarchia kiüresedésének.
Kulifai Sárára mély benyomást tett A Netflix új sorozatának messiásfigurája, aki kicsit zsidó, kicsit iráni, kicsit muszlim, kicsit keresztény, kicsit globalista, kicsit pedig a New Age híve, aki a történelem végét és egy új éra eljövetelét hirdeti.
Wallenstein Róbert az északi szomszédunknál elharapózó sírgyalázások kapcsán arra a kérdésre próbált választ találni, hogy vajon kiket zavartak a zsidó temetők Szlovákiában? Az ottani zsidó vezetők úgy vélik, a vandálok magatartására nagy hatással lehet majd a februári választások kimenetele.
Róbert ellátogatott a Duna-parti Cipők emlékműhöz is, ahol Izrael új nagykövetének első nyilvános rendezvényén együtt imádkoztak a rivális Mazsihisz és Emih rabbijai a holokauszt áldozatainak megemlékezésén.
Nagy Gabriella szerint a lengyel elnök valójában Putyin miatt bojkottálja az izraeli Auschwitz-megemlékezést, bár a hűvös lengyel-izraeli diplomáciai kapcsolatok miatt sem utazik Jeruzsálembe.
Gabriella úgy látja, hogy a választásról-választásra bukdácsoló izraeli baloldal számára most a túlélés a tét, mivel használható ideológiai háttér nélkül, a Kék-Fehér centrista tömb árnyékában lassan végleg kikopnak a politikai színtérről.
Eperjesi Ildikónak szemet szúrt, hogy a Cato Intézet szerint Magyarország ma kevésbé szabad, mint tíz éve. A libertárius think tank szerint hazánk sokat rontott a jogállamiság, a biztonság, a vallásszabadság és a civil szféra területén is.
Ildikó amiatt is aggódik, hogy Putyin végképp két vállra fektetheti a demokráciát az új alkotmánnyal, mely jövő évi parlamenti választások előtt szinte örök időkre bebetonozhatja a hatalmát.
Kiss Adorján azt latolgatja, hogy vajon fel van-e készülve Amerika egy zsidó elnökre? Bernie Sanders és Michael Bloomberg a két legesélyesebb zsidó elnökjelölt-aspiráns – mindketten demokraták, ám Izraellel teljesen más a kapcsolatuk.
Gyenge Dániel Murray Rothbardra, az anarcho-kapitalista közgazdászra, anticionista zsidó gondolkodóra emlékezik, aki kifejezetten illegitimnek tartotta a „kolonialista” zsidó államot, s nemegyszer rasszista nézeteknek is hangot adott.
Pelle János nincs különösebben elragadtatva a Nemzeti Múzeum „Magyar világ 1938-1940” című kiállításától, melynek rendezői szerinte mentegetik a menthetetlent, magyarázzák a magyarázhatatlant.
János recenzójában elárulja, hogy mi az, amit Gervai András Bayreuthtól Bagdadig című kötetéből megtudhatunk a Nyugat dilemmáiról a totalitárius kihívással kapcsolatban.
Előző összefoglalónk itt olvasható:
