A fekete és a zsidó közösség közt fennálló ellentét minden kétséget kizáróan 1991-ben érte el csúcspontját, az azóta „Crown Heights-i zavargásoknak” nevezett három borzasztó napon.
Az elmúlt időszak rég nem látott antiszemita jellegű támadások sokaságát hozta az Egyesült Államok zsidó közösségeire. A tavalyi év utolsó hónapjában történt két támadás azonban egy szempontból mindenképpen figyelemre méltó.
Az egyik Jersey Cityben történt, ahol két ámokfutó egy kóser szupermarketben lövöldözött öt ember halálát okozva, a másik a New York államban található Monsey-ban, ahol egy támadó egy hatalmas késsel rendezett vérfürdőt hanuka ünnepének hetedik estéjén, és csak isteni csodának köszönhető, hogy halálos áldozat nem volt, számos súlyos sérült azonban annál inkább.
Mindkét támadás elkövetői afroamerikaiak voltak, ez pedig ráirányítja a figyelmet a fekete és a zsidó közösségek közt a mai napig meglévő feszültségre. Igaz, azért, hogy az elmúlt majd 30 év viszonylagos békében teljen, sok sebet kellett begyógyítani.
A két közösség közt fennálló ellentét minden kétséget kizáróan 1991-ben érte el csúcspontját, az azóta „Crown Heights-i zavargásoknak” nevezett három borzasztó napon.
Augusztus 19-én, a lubavicsi Rebbét kísérő autós konvoj egyik tagja véletlenül elgázolt két guyánai származású afroamerikai gyereket, a hét éves Gavin Cato-t és unokatestvérét, a szintén hét éves Angelát. A helyszínre érkező rendőrök úgy látták jónak, ha az autó vezetőjét, Yoseph Lifsh-t kimenekítik a helyszínről esetleges lincseléstől tartva, a két gyermeket pedig a közeli Kings County Hospital kórházba szállítják.
Gavin néhány órával később meghalt, Angela súlyos sérülésekkel, de túlélte a balesetet.
A tragédia után szinte azonnal zavargások kezdődtek annak helyszínén, a zömmel lubavicsi hászid zsidók és afroamerikaiak lakta brooklyni Crown Heights negyedben. A gyakran fekete hitszónokok és közösségi vezetők által feltüzelt tömeg zsidó üzletek kirakatait zúzta be, zsidó lakásokba tört be, számos üzletet kifosztott, gyújtogatott.
Néhány órával a zavargások kezdete után egy húsz fekete fiatalból álló banda megkéselte a huszonkilenc éves az ausztrál Yankel Rosenbaumot, aki rabbinikus tanulmányait folytatta Crown Heightsban. Rosenbaum több szúrást szenvedett el, legtöbbet a hátán, azonban halálát egy, a mellkasát ért szúrás okozta, melyet az orvosok a rengeteg vér miatt nem vettek azonnal észre.
Még eszméleténél volt amikor támadói közül azonosította a tizenhat éves Lemrick Nelson jr.-t, akit a bíróság felmentett a gyilkosság vádja alól, azonban később a szövetségi törvényszék 10 évre ítélte Rosenbaum jogainak megsértéséért.
A zavargások idejére a szokásos rendőri jelenléten túl további több száz fegyveres rendőrt irányítottak a negyedbe, de mivel ez nem bizonyult elégségesnek, őket majd kétezer rendőr követte, mialatt olyan antiszemita mondatok voltak leggyakrabban hallhatók, mint „Halál a zsidókra!” és „Nincs igazság, nincs béke!”
Az indulathullámot felkorbácsoló egyéniségek egyike Al Sharpton baptista tiszteletes volt, aki figyelemfelhívó tüntetést szervezett, melyen antiszemita transzparensekkel vonult utcára több száz afroamerikai, izraeli zászlókat égetve és zsidóellenes uszításokat kiáltva.
Sharpton tiszteletes, aki évekkel később úgy nyilatkozott, hogy
„talán hiba volt az ellentétekre és nem pedig a közösségeinket összekötő értékekre koncentrálni”,
az idei antiszemita támadásoknál már igyekezett csillapítani a fekete és a zsidó közösségek közt érezhető ellentétet, de többek szemében személye összeforr a zsidóellenes fekete mozgalommal.
Bár a zavargásokat 1991. augusztus 21-én sikerült csillapítani, és az élet látszólag visszatért a normális kerékvágásba, szeptember 5-én egy olasz-amerikai, Anthony Graziosi esett áldozatul az afroamerikaiak által gerjesztett gyűlölethullámnak. Graziosi ugyan nem volt zsidó, mégis hosszú fehér szakálla miatt annak nézték, és egy négy fekete férfiból álló banda lelőtte az autójában piros lámpánál várakozó férfit.
Az esetet mindenki, így az akkori New Yorki polgármester, a szintén fekete David Dinkins is élesen elítélte. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy az indulatokat csak csillapítani sikerült, teljesen megfékezni aligha.
A zavargások és az azokat követő reakciók kihatással voltak Dinkins újraválasztási kampányára is, akit azzal vádoltak, hogy a városvezetés nem tett meg mindent az erőszak féken tartása és a város lakóinak biztonsága érdekében. Talán ezért is váltotta Dinkinst 1993-ban Rudolph Giuliani a főpolgármesteri székben, akinek nevéhez többek közt a bűnözés és az erőszakos támadások jelentős mértékű megfékezése fűződik.
Giuliani, aki választási kampányában Dinkinshez hasonlóan meglátogatta a lubavicsi Rebbét, áldást kérve törekvéseire, a Crown Heights-i zavargásokat pogromnak titulálta és egy választási beszédében azt mondta:
„Nevezheti mindenki, aminek akarja, de három nap leforgása alatt embereket vertek meg és emiatt emberek kórházba kellett kerüljenek, csak azért mert zsidók. Kétség nem fér hozzá, hogy New York város nem tett meg minden szükséges lépést. A pogrom definíciója pedig az, hogy úgy uralkodik az erőszak az utcákon, hogy az állam nem tesz ellene eleget.”
