Irán és a zsidók

A továbbra is feszült iráni helyzetben érdemes kitekinteni az ország zsidóságának történetére annál is inkább, mert nem csak igen nagy múlttal rendelkező közösségről van szó, de a perzsiai zsidóság hosszú évszázadokon keresztül a zsidó világ szellemi központja is volt — olvasható Megyeri A. Jonatán blogján.

A perzsa zsidók története bibliai időkre nyúlik vissza, hiszen miután az asszírok és a babilóniaiak elfoglalták a Salamon király halála után kettészakadt zsidó királyság egyikét, az északi Izraelt, már a polgári időszámítás előtti 8. században érkeztek zsidók a mai Irak és Irán területére. A legenda szerint az elsők közt volt Jákob unokája, Áser lánya, Szárách bát Áser, őt később százezrek követték.

Bár az északi királyságból száműzött 10 törzs tagjai minden bizonnyal asszimilálódtak a többségi társadalomba és eltűntek a történelem színpadáról, a déli királyság, Jehuda ellen folytatott sikeres asszír támadás az ott élő zsidókat is száműzetésbe kényszerítette. A babilóniai száműzetés bár természetesen tragikusan kezdődött, hiszen lerombolták az első jeruzsálemi Szentélyt, mégis az új otthonra lelt zsidó közösségek virágzásával folytatódott. A Babilóniába érkezett zsidók hamar feltalálták magukat, kialakítva a zsidó élethez szükséges infrastruktúrát, tanházakat, iskolákat, a rituális és vallási élethez szükséges egyéb szükségleteket.

Babilontól Teheránig — a perzsa zsidóság

Napjainkban Izraelen kívül a Közel-Kelet legnagyobb létszámú zsidó közössége Iránban él

Persze az élet nem mindig volt ilyen rózsás, elég csak ennek a, Biblia szerinti 70 éves periódusnak a vége fele, az idpőszamítás előtti negyedik században játszódó Eszter könyvében regisztrált történetre gondolni, amikor is egy gonosz miniszter hatására a gyengekezű uralkodó elrendeli a birodalom, és ezzel tulajdonképpen az egész világ, zsidóságának teljes kiirtását. Hogy ez nem történik meg csak isteni csoda és néhány elszánt és bátor vezető, így Eszter, aki a Gondviselésnek köszönhetően került a királynői székbe és nagybátyja a zsidóság vezetője, Mordecháj (Mardokeus) közbenjárásának és bátor kiállásának köszönhető. Ezt követően viszonylagosan békés időszak következett és az új király, II. Kurus, a polgári időszámítás előtti 350-ben engedélyt adott az Ezra (Ezsdrás) és Nechemia (Nechemiás) által vezetett zsidóknak a Szentföldre való visszatelepülésre és a második jeruzsálemi Szentély felépítésére.

Azonban a zsidók többsége, a próféták és rabbik legnagyobb sajnálatára, nem élt a lehetőséggel. Az élet túl jó volt Babilóniában ahhoz, hogy egy országépítő kalandra adják a fejüket még akkor is, ha a Szentföld benépesítése rendkívül magasztos feladat.

A cikk folytatása itt olvasható:

https://lekvaresjam.blog.hu/2020/01/14/iran_es_a_zsidok