Putyin végképp két vállra fekteti a demokráciát?

A szerdán bejelentett változtatásokkal új korszak kezdődhet Oroszország politikai életében. A jövő évben esedékes parlamenti választások előtt Putyin szinte örök időkre bebetonozhatja a hatalmát.

Ez meg most mit jelentsen? – körülbelül ennyit bírt reagálni a BBC elemzője, miután szerdán Vlagyimir Putyin orosz elnök nagyszabású változásokat jelentett be az orosz hatalmi berendezkedésben, percekkel később pedig lemondott a Dmitrij Medvegyev által vezetett egész orosz kormány.

Nyilván nem egyszerű belelátni a világ egyik legrégebb óta hatalmon lévő államfője (kb. a fehérorosz diktátor, Lukasenka, valamint a brit és más uralkodók előzik csak meg ebben a tekintetben Putyint) fejébe, de mégiscsak megkíséreljük elemezni a helyzetet.

A politikai kontextus legfontosabb eleme, hogy az 1999-ben az ország élére került, és azóta hol elnökként, hol kormányfőként regnáló Vlagyimir Vlagyimirovics népszerűsége (amely a Krím 2014-es egyoldalú elcsatolása után az egekbe szökellt) a teljes orosz vezetésével egyetemben az utóbbi időben folyamatosan csökken.

Elsősorban a fiatalok elégedetlenek a kormányzattal, akik jószerével egész eddigi életüket Putyin kormányzása alatt töltötték. A 67 éves államfő nem arról híres, hogy nagyon nyitott lenne az olyan dolgokra (például technológiai fejlődés), amelyek érdeklik a fiatalokat. Emellett a Krím elcsatolása és a kelet-ukrajnai orosz agresszió miatt bevezetett nyugati szankciók nagyon is éreztetik hatásukat a gazdaságban.

Lemondott az orosz kormány

Putyin alkotmányos reformtervei miatt, mely alapvetően megváltoztathatja a hatalmi egyensúlyt a végrehajtó, a törvényhozó és a bírói hatalom között.

Ugyancsak lényeges megemlíteni, hogy Oroszországban, amely finoman fogalmazva nem egy kiforrott, megszilárdult demokrácia, még mindig nem oldották meg a zökkenőmentes hatalomátadást.

A történelemből ismert: 1953-ban már az is nagy dolog volt, hogy Hruscsov nem egy gigantikus vérfürdő árán került hatalomra Sztálin halála után. A későbbiekben azonban a világ és a szovjet nép (ha ugyan volt ilyen) mindig lélegzetvisszafojtva figyelte, hogyan oldják meg a vezetőváltást, amikor egy-egy szovjet pártfőtitkár elhalálozott.

A Szovjetunió 1991-es felbomlása után Oroszország első elnöke, Borisz Jelcin lényegében kézi vezérléssel választotta ki utódját, Vlagyimir Putyint azon az alapon, hogy az egykori KGB-kém garantálta a Jelcin család és annak vagyona bántatlanságát.

A hatalomátadás kérdése azért fontos, mert – mint közismert – Putyin korábban két egymást követő cikluson át volt elnök, utána egy cikluson át kormányfő (ezalatt Medvegyev volt az elnök, de a valódi hatalom akkor is Putyin kezében volt), aztán pedig 2012-ben visszatért az államfői székbe, de már hatéves ciklusra. Tavaly választották újra elnökként, vagyis 2024-ben lejár a második, egyhuzamban kitöltött mandátuma. Az alkotmány alapján hosszabbítás nem lehetséges.

Itt érkeztünk el az alkotmány kérdéséhez, amellyel kapcsolatban Putyin szerdán az orosz parlament két háza előtt elmondott beszédében mélyreható változásokat jelentett be.

Putyin Oroszországában letartóztatás is várhat a „külföldi ügynökökre”

Ügynöknek minősülhetnek független újságírók, civil szervezetek, bloggerek és más természetes személyek is.

A lényeg az, hogy az államfői szerep meggyengül, megerősödik viszont a parlament alsó háza, az Állami Duma, amelynek a tervek szerint nagyobb beleszólása lesz a kormányalakításba, amely eddig az államfő kizárólagos hatáskörébe tartozott. A Duma eddig csak jóváhagyta az elnök döntését.

Putyin megnövelné a 2000-ben létesített elnöki tanácsadó testület, az úgynevezett Állami Tanács szerepét, is, amelynek jelenleg ő maga az elnöke, a szövetségi régiók vezetői pedig a tagjai.

Újításai között szerepel még, hogy csak olyan elnöke lehet az országnak, aki az elmúlt 25 évet Oroszországban töltötte, illetve nincs más állampolgársága. Az elnök elképzelései szerint a változtatásokat az orosz népnek kell legitimálnia, bár azt nem mondta ki nyíltan, hogy referendumon.

Röviddel a beszéd után jelentette be Medvegyev, hogy kormányával együtt lemond. Arra az átlátszó érvre hivatkozott, hogy az alkotmányban és az egész hatalmi egyensúlyban bekövetkező lényegi változtatások indokolják a lemondást, amellyel úgymond „elősegítik a változtatásokat”.

A politikus Putyin hűséges szövetségesének számít, aki többször is „elvitte a balhét”, vagyis rá lehetett kenni a hibákat. Az elnök most is hangsúlyozta, hogy bizony a kormány követett el hibákat. Másrészt pedig Alekszej Navalnij ellenzéki politikus nem volt rest leleplezni a kormányfő korrupciós ügyeit. Mindezek rákozmáltak Medvegyevre, aki ráadásul az utóbbi időben – a közreadott videofelvételek tanulsága szerint – finoman fogalmazva illuminált állapotban vett részt legalább egy kormányülésen.

Kiszivárgott hírek szerint a kormány lemondása meglepte a minisztereket, akik a sajtóból értesültek a hírről.

Medvegyev lemondásával tehát megvan a vezéráldozat, fel lehet mutatni, hogy Putyin változtatni akar.

Oroszország az Amerika által hagyott űr betöltésével szilárdítaná hatalombróker szerepét Szíriában

A kurdok kétségbeesésükben az orosz támogatást élvező Aszaddal állapodtak meg, hogy védelmet biztosítson számukra a török erőkkel szemben.

Ráadásul az 54 éves új kormányfő, Mihail Misusztyin, az orosz adóhatóság eddigi vezetője nemcsak technokrata, hanem technológia-rajongó hírében is áll. A nevéhez fűződik az orosz adórendszer digitalizálása, amelynek eredményeképp radikálisan csökkent az adóelkerülés, és bevonták a kisvállalkozásokat a fehér gazdaságba. Az eddig szinte teljesen ismeretlen politikus szerint az oroszoknak fejlődniük kell a mesterséges intelligencia és a digitális technológia területén.

Mint a Kommerszantnak nemrég mondta: „Ha nem értjük meg, hogyan és milyen törvényszerűségek alapján fejlődik a világ, ha hazánk a régi rend része marad, akkor az új világ áldozataivá válunk”.

De miként értékeljük az orosz hatalmi berendezkedésben tervezett, mélyreható változtatásokat? Ennek megválaszolásához térjünk vissza ahhoz, hogy Oroszországban nem megoldott a zökkenőmentes hatalomátadás.

Úgy hírlik, Putyin sem bízik senkiben, ő még nem találta meg a maga „Putyinját”, vagyis azt az embert, aki garantálná, hogy nem esik bántódása sem neki, sem mérhetetlen vagyonának, ha kikerülne a hatalomból. Ennek fényében egyértelműnek tűnik, hogy hatalma átmentése a változtatások fő célja.

A formálódó berendezkedés lényegi elemei, hogy megnő az Államtanácsnak, a parlamentnek és a kormányfőnek a súlya. Elképzelhető, hogy az előző kettő élén, vagy éppen miniszterelnökként hosszabbítja majd meg a regnálását 2024 után, miután az orosz-fehérorosz államunió jelen állás szerint megfeneklett (szó volt arról is, hogy az újonnan létesítendő entitás élén tudna Putyin hatalmon maradni).

Az alkotmányos változtatásokról tartandó esetleges népszavazásról Navalnij csak annyit mondott, hogy azt bizonyosan elcsalják. Az ellenzéki vezető szerint Putyin célja az, hogy élete végéig egyedüli vezetője maradjon Oroszországnak.

Ezt támasztja alá az a fent említett kitétel, hogy kizárólag csak orosz állampolgár, illetve 25 éve ott élő személy lehet államfő. Ezzel ugyanis Putyin nyilvánvalóan kizárja a versenyből egyik legnagyobb politikai ellenlábasát, a száműzetésben élő egykori oligarchát, Mihail Hodorkovszkijt.

Végül pedig egy Nyugat-ellenes szurka-piszka is bekerülhet az orosz alkotmányba: nevezetesen az orosz törvények primátusa a nemzetközi joggal szemben.

Összességében a szerdán bejelentett változtatásokkal új korszak kezdődhet Oroszország politikai életében. A jövő évben esedékes parlamenti választások előtt Putyin szinte örök időkre bebetonozhatja a hatalmát.

Mennyire veszélyes Oroszország a Nyugat szabadságára?

Oroszországnak az az érdeke, hogy gyengítse Amerikát és Európát. Európának azonban újra az egyéni szabadság útjára kell lépnie. Gallai Tamás publicisztikája.