Politikai turbulencia a török-kurd viszály körül, Orbán Erdogánnal fotózkodik, Pat Robertson Trumpért aggódik, nyakunkon a brexit szappanopera fináléja, és sok más érdekesség. Az elmúlt hét eseményeinek összefoglalója Neokohn cikkek környezetbarát újrahasznosításával. Ha egész héten csak egy cikkre jut ideje, ez legyen az.
A hét híreit a török-kurd ellenségeskedések uralták észak-kelet Szíriában, bár a helyszínről meglehetősen egyoldalú, ellenőrizhetetlen jelentések érkeznek, kizárólag a kurdok szempontjából, akik szerint vasárnap legalább kilenc kurd civillel, köztük a szíriai kurd közösség egyik politikai vezetőjével végzett a Törökország által támogatott arab milícia Szíria északi részén. A kurd vezetés információi szerint ráadásul a katonáik által őrzött táborban lázadás tört ki, és több száz ISIS családtag szökött meg.
A konfliktus eszkalálódására utal, hogy Asszád elnök kormányerői megindultak az ország északi tartományai felé, hogy felvegyék a harcot a török agresszióval.
A török állami híroldal, a TRT World állítása szerint a törökországi zsidók támogatják az ország „terror elleni offenzíváját.”
Hétfőn az Európai Unió külügyminiszterei közleményben követelték, hogy Törökország azonnal hagyjon fel a hat napja észak-kelet Szíriában megkezdett egyoldalú katonai offenzívájával, és vonja vissza haderejét országa területére.
Még ugyanezen a napon Erdogan megköszönte Orbán kiállását Törökország mellett a nemzetközi színtéren. A két vezető Bakuban futott össze, ahová mindketten a Türk Tanács soron következő ülésére érkeztek.
Seres Lászlót nagyon kiakasztotta Orbán és Erdogán közös bakui fotója, mivel szerinte Magyarország most ahhoz asszisztál, hogy a török elnök a szíria menekültek megsegítése helyett a kurd kérdés végső megoldását készíti elő.
Kedden Tel Avivban Ehud Barak korábbi kormányfő baloldali pártjának aktivistája szervezett százfős demonstrációt a „kurdok elleni népirtás” elleni tiltakozásul.
Kedden Donald Trump amerikai elnök felajánlotta az amerikai közvetítő szerepet Törökország és a kurd fegyveresek között, de Erdogán leszögezte, hogy nem ülnek tárgyalóasztalhoz egy terrorszervezettel. Közben az amerikai Demokrata párt felszólítaná Erdogánt, hogy hagyja abba, Kanada pedig felfüggesztette a fegyverszállításokat török szövetségesének.
Kurd beszámolók szerint eddig legalább 200 áldozata van a török inváziónak, köztük számos gyerek. A kurdok Bassár al-Asszád szír elnökhöz fordultak segítségért, és nem is hiába.
Szerdán ugyanis már szinte szürreális fordulatot vett a konfliktus, amikor kiderült, hogy Asszád arab kormányerői kormányellenes kurd lázadókkal vállvetve harcolnak a törökbarát arab lázadók ellen. Szerencsére Oroszország leszögezte, hogy ő nem hagyja valódi összeütközés kialakulását Szíria és Törökország között, mert abban – mint mondta – senki sem érdekelt. Úgy tűnik, hogy Oroszország az Amerika által hagyott űr betöltésével szilárdítaná hatalombróker szerepét Szíriában.
Még ugyanezen a napon Erdogán ultimátumot adott a kurd milíciáknak, hogy ha csütörtök reggelig önként kivonulnának a Törökország által meghatározott biztonsági zónából, azzal elejét vehetnék a további vérontásnak. Közben egy friss közvélemény-kutatás szerint a török társadalom 75,6 százaléka támogatja a katonai beavatkozást.
Ugyancsak szerdán szivárgott ki, hogy az amerikaiak nagyon aggódnak 50 darab, a hidegháborús időkben törökországi légitámaszpontjukra telepített atombombájukért, amelyek mindössze 100-250 mérföldnyire lehetnek a szíriai határtól.
Csütörtökön a Fehér Ház nyilvánosságra hozta az amerikai elnök Erdogannak küldött levelét, miután komolyan támadták a törökök szíriai inváziójával kapcsolatos hallgatásáért. A kevéssé diplomatikus hangvételű levélben többek között azt javasolja a török elnöknek, hogy „Ne legyen bolond!” Kisvártatva bejelentették, hogy az amerikai külügyminiszter Mike Pence alelnökkel pénteken Ankarába repülnek, hogy Erdogánból megpróbáljanak valahogy tűzszünetet kicsikarni.
Nem is sikertelenül, ugyanis találkozójuk után Erdogán hajlandónak látszik 5 napra leállítani a harcot azzal a feltétellel, hogy csak akkor állítják le az offenzívát, ha a „terrorista elemek” elhagyták a térséget. Péntek esti lapzártánkkor az EU szkeptikus, Amerika bizakodó.
Olvasnivalók a hét végére
Ezen a héten is több, elgondolkodásra, vitára késztető írással jelentkeztünk:
Tóth Andrea a Kertész Imre Intézet vándorkiállításának kapcsán idézte fel a Nobel-díjas író és Vas Albina megrendítő szerelmének történetét.
Kulifai Sára attól tart, hogy Trump veszíthet az evangéliumi keresztények támogatásából a kurdok kapcsán, Pat Robertson, a CBN keresztény televíziócsatorna elnöke a „diplomáciai történelem egyik legsokkolóbb hibájának” titulálta a döntést, sőt szerinte“nagyon valószínű, hogy Amerika kivonulása a régióból a helyi kereszténység kihalásához fog vezetni”.
Eperjesi Ildikó még azt sem zárja ki, hogy az ukrán elnök fogja megbuktatni Donald Trumpot, mivel kérdéses, hogy a tapasztalatlan Zelenszkij mennyire képes átlátni, hogy a nagy „sakkjátékos” Putyin milyen lépésekre készül a táblán.
Hajdú Tímea ezen a héten a politikai korrektség véleménydiktatúráját ostorozza. Szerinte a Nyugat az egyenlőség nevében feladja jogait, és eltékozolja a szabadságát.
Wallenstein Róbert a Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézetének pódiumbeszélgetésén járt, ahol neves történészek arra a kérdésre keresték a választ, hogy kudarc vagy siker a magyar zsidóság asszimilációja?
Csere Ivett a Brexit szappanopera utolsó előtti epizódja előtt latolgatja a megállapodás esélyeit. Szerinte a szombati brit parlamenti szavazás kimenetele közel sem biztos — sőt, sokak szerint jóval valószínűbbnek tűnik az elutasítás.
Múltheti összefoglalónk itt olvasható:
