Szigorúan szubjektív összeállítás az amerikai politika legfontosabb eseményeiről, az ijesztőtől a viccesig.
2019-ben a Trump-adminisztráció harmadik évébe léptünk. Az idei év is arról szólt, mint az előző kettő: a demokraták mindent megtettek, hogy valahogy elmozdítsák az elnököt székéből. Mindez elvonta a figyelmet a demokrata elnökjelölt-aspiránsok versenyéről, amely egyelőre érdektelenségbe fullad, miközben már csak néhány hónap van hátra a jelölésig.
De mielőtt 2020-ba lépnénk, amely választási év lévén komoly politikai játszmákat hozhat, tekintsünk végig 2019 legérdekesebb pillanatain.
A legnagyobb lebőgés: a Mueller-jelentés
Még be sem iktatták Donald Trumpot, mikor a hírhedt, demokrata megrendelésű Steele-dosszié nyilvánosságra került, ami elvileg olyan adatokat tartalmazott, amivel az oroszok zsarolhatják az új elnököt. A dossziét egy kétes hírű angol titkosügynök állította össze, ám a nyilvánosságra hozott információk közül semmit nem sikerült bebizonyítani. Mégis ez lett a „Trump-orosz összeesküvés” alapja, amelyet két és fél éven át szinte minden este megtárgyaltak az amerikai televízióban.
Aztán 2017. májusában kinevezték Robert Mueller veterán FBI igazgatót, hogy nyomozza ki, Trump valóban összedolgozott-e az oroszokkal. Sok szakértő már 2017-ben nevetségesnek titulálta az ügyet, ami végül 2019 tavaszán ért véget a Mueller-jelentés nyilvánosságra hozatalavál. A dokumentumokból semmi terhelő bizonyíték nem került elő a Trump-adminisztrációra nézve.
Trump Putyinnak: „Ne avatkozz bele a választásunkba. Csak viccelek.”
Az ügy teljes összeomlása Mueller kongresszusi meghallgatásakor következett be. Az amerikai baloldal egészen eddig hősként ünnepelte Muellert, szinte sztárt csináltak belőle. A 75 éves volt FBI-igazgató a több órás meghallgatásokon azonban egyáltalán nem úgy teljesített, ahogy a demokraták várták. Dadogott, nem értette a kérdéseket, ráadásul gyakorlatilag nem hozott fel semmit Trump ellen. Így pukkadt ki ez a lufi 2019 nyarán.
A legrosszabb politikai húzás: az impeachment
Már sokszor leírtuk, mennyire fölöslegesen használták fel a demokraták az alkotmány utolsó megoldásnak szánt rendelkezését. A legújabb felmérések is azt mutatják, hogy az egész eljárás egyedül Trumpnak kedvez, akinek népszerűsége az elmúlt hetekben egyre stabilabb. (Az impeachmentről írtunk korábban itt, itt, itt és itt.)
Egy biztos, az amerikai demokrácia számára nem jó az se, ha Trump bűnös, és különösen komoly következményekkel járhat, ha bebizonyosodik, amit mindenki sejt, hogy Trumpot igazából nem kellett volna meghurcolni. Hiszen az elnöki szék mostantól könnyen olyan pozícióvá válhat, amiből a kisebbségi párt akár négy éven keresztül megpróbálhatja kilökni a megválasztott elnököt.
A legforróbb pillanat: Trump majdnem rálőtt Iránra
Hogy a világ idén hányszor került közel egy háború kirobbanásához, nem tudhatjuk. Azonban van egy eset, mikor anélkül, hogy tudtuk volna, 10 percre voltunk egy közel-keleti háborútól.
Júniusban az irániak lelőttek egy amerikai kém drónt, amelyre a Pentagon héjái légitámadással akartak válaszolni. Trump engedélyezte az akciót, majd az utolsó pillanatban meggondolta magát.
„Tegnap este a fegyverek már készen álltak, hogy három helyen lecsapjanak, mikor megkérdeztem, hogy hányan fognak meghalni. 150-en, uram, ezt a választ adta a tábornok. Tíz perccel a csapás előtt megállítottam…”
A New York Times részletesen írt az esetről és arról, hogy milyen érzés volt Trump tanácsadóinak, hogy ilyen közel kerültek a háborúhoz.
Külpolitikai mérföldkő: amerikai elnök Észak-Koreában
Idén volt a NATO 70. évfordulójának csúcstalálkozója, az elnök kétszer is járt az angol királynőnél, de ha egy fontos külpolitikai látogatást kell kiemelni, akkor az mindenképpen az, mikor az elnök a demilitarizált zónában átlépett Észak-Korea területére.
Trump észak-koreai stratégiáját leginkább a „jég és tűz diplomáciájának” lehetne nevezni, hiszen egyik pillanatban azzal fenyegetőzik, hogy neki nagyobb nukleáris gombja van, mint Kim Dzsong Unnak, a következő pillanatban pedig a remek kapcsolatról áradozik.
Eddig egyik amerikai elnök se ment sokra az észak-koreaiakkal. A nyáron az elnök egy újabb gyümölcstelen találkozót tartott a koreai diktátorral, amin semmilyen valódi megegyezés nem született, viszont Trump lett az első amerikai elnök, aki észak-koreai területre lépett a demilitarizált zónában. Hogy hosszú távon lesz-e gyümölcse Trump taktikájának, azt nehéz megítélni.
Amit a találkozó videóinál is többet lejátszottak a világhálón, az Trump szóvivőjének az akciója volt. Ugyanis Kim Dzsong Un emberei megpróbálták kizárni az amerikai sajtót a két vezető nyilvános találkozójáról, így a Fehér Ház akkor még frissen kinevezett szóvivőjének kellett félrelöknie az észak-koreai titkosszolgálat embereit. Stephanie Grishamnek mindenképpen jár az év legmerészebb sajtósa cím.
Videó az esetről:
Az év legaggasztóbb jelensége: a Kongresszus Izrael-ellenes és szocialista üdvöskéi
Bár a „osztagnak” (squad) keresztelt képviselőknek elvileg négy tagja van, az Atlanti-óceán ezen a felén leginkább csak háromról lehetett hallani. Alexandria Ocasio-Cortez a nagyágyú a csoportban, ő a teheneket kiirtó Green New Deal értelmi szerzője, aki elvileg közgazdasági szakot végzett, mégis szocialista. A korábban bárpultosként dolgozó Cortez a progresszív vonal képviselője, aki mikor Ben Shapiro vitára hívta, azt állította, hogy ez „szexista” tett volt a konzervatív kommentátor részéről.
Ilhan Omar és Rashida Tlaib gyakori szereplői a Neokohn hasábjainak. Kitiltották őket Izraelből, számtalan antiszemita botrányuk közül a legnagyobb szégyen az volt, mikor megpróbáltak keresztülvinni egy BDS indítványt a Képviselőházon.
Jelenlétük azért aggasztó, mert a demokrata párton belül akkor sem határolódnak el a kijelentéseiktől, ha gyűlöletkeltőt mondanak vagy szimplán csak hülyeséget. Erre kiváló példa volt, mikor a Képviselőház képtelen volt elítélni Ilhan Omar antiszemita kijelentését, ezért inkább a gyűlölet minden formáját elítélték.
A legrosszabb döntés: a kurdok cserbenhagyása
Donald Trump elnökségének egyetlen döntése sem váltott ki a saját táborában akkora felháborodást, mint mikor bejelentette, hogy kivonja az amerikai csapatokat Szíria északi részéről. A döntés talán a Trump-adminisztráció legnagyobb külpolitikai melléfogása volt. Lehet a kurd kérdésről vitatkozni, vagy arról, hogy mit keresnek az amerikai csapatok Szíriában, de az bizonyos, hogy nem tett jót Trumpnak, hogy cserbenhagyta a kurdokat.
A leginkább Izrael-barát pillanat(ok): az Egyesült Államok elismeri a Golán-fennsíkot és nem tartja illegálisnak a ciszjordániai telepeket
Idén sem érkezett meg a várva várt vagy inkább rettegett nagy béketerv, viszont az Egyesült Államok több olyan lépést is tett, amivel kedvezett Izraelnek. Először is tavasszal elismerte Izrael fennhatóságát a Golán-fennsík felett. Ezt az unió annak ellenére elítélte, hogy a Golánt igazából nincs kinek visszaadni. Az eredeti tulajdonos Szíria volt, de a mai helyzetben nem várhatja a nemzetközi közösség, hogy a szíriai konfliktus bármelyik szereplőjének átadja Izrael a stratégiailag kulcsfontosságú fennsíkot.
A második Izrael-barát döntés az volt, hogy az Egyesült Államok bejelentette, mostantól nem tartja illegálisnak a ciszjordániai zsidó telepeket.
A pillanat, ami hiába volt nagy, senkit nem érdekelt: Amerika kiiktatta az ISIS vezetőjét
Lehet, Trump személye, vagy az ISIS iránt érzett közöny volt az ok, de senki nem ünnepelt, mikor az Egyesült Államok októberben végre kiiktatta a közelmúlt legkegyetlenebb terrorszervezetének első emberét, al-Bagdadit. A történet legnagyobb sztárja nem Trump, hanem az akcióban részvevő kutya lett.
Az egyetlen magyar pillanat: Orbán Viktor Washingtonban
Hosszas diplomáciai egyeztetés után a magyar miniszterelnök ellátogathatott a Fehér Házba. A hírek szerint az amerikai Külügyminisztérium mindent megtett, hogy halogassák a meghívást. A találkozó rövid volt, mégis ki-ki ízlés és oldal szerint felfújta vagy kicsinyítette a jelentőségét.
Vicces módon a találkozó után hat hónappal az amerikai média volt az, amely akkora jelentőséget tulajdonított a magyar miniszterelnök és az amerikai elnök kapcsolatának, hogy azt állították, Putyin mellett Orbán Viktor „sározta be” Ukrajnát Trumpnál. Az, hogy a világsajtó szemében Magyarország ukránellenes, annak köszönhető, hogy már évek óta kampányolnak a magyarok (mindegyik párt támogatásával), hogy az ukrán nyelvtörvényt eltöröljék.
A kárpátaljai magyarok helyzete azonban nem érdekli a nemzetközi közösséget, és az ukránok elleni fellépés a jelenlegi nemzetközi kontextusban negatívan hat. Mindenesetre soha nem volt olyan magyar miniszterelnök, aki ennyit szerepelt volna az amerikai lapokban; hogy ez jó vagy rossz, azt mindenki eldöntheti.
2019-ben sem állt le Trump a twitterezéssel
Három év után is nehéz megszokni, hogy az Egyesült Államok elnöke állandóan a Twitteren üzen. Ennek vannak vicces pillanatai, viszont máskor érhetetlen, miért nem kapta ki a kezéből egy tanácsadó a telefont.
Mikor Kristen Gillibrand demokrata elnökjelölt-aspiráns visszalépett, az elnök reakciója nagyobb sajtóvisszhangot kapott, mint a jelölt kampánya. Gillibrand nehezen eladható jelölt volt, akinek azután siklott ki a kampánya, hogy kiderült, kegyetlenül bánik az alkalmazottaival. Trump így reagált a kilépésre:
„Szomorú nap ez a demokraták számára, Kristen Gillibrand kiugrott az elnöki versenyből. Boldog vagyok, hogy soha nem jöttek rá, ő volt az, akitől tényleg féltem!”
Trump tweetjei persze tudnak kínosak is lenni, ilyen volt, mikor megosztotta egy követője üzenetét, ami őt a „zsidók királyának” titulálta. De sorolni lehetne azokat a Twitter üzeneteket is, mikor ízléstelenül támadja a politikai ellenfeleit, vagy az őt kritizáló D-listás sztárokat.
Bónusz: Trump megijeszti az EU tárgyalóit
Trump nehéz feladat elé állít mindenkit, aki hivatalos látogatásra érkezik, hiszen teljesen kiszámíthatatlan, hogy mit fog mondani. Ezt az Európai Unió tárgyalói is megtanulták, akik augusztusban Trumpnál jártak és bejelentették, hogy az unió több marhahúst fog venni.
Az ünnepélyes aláírás után Trump a mikrofonhoz lépett és a EU-tárgyalók döbbenetére a következőt mondta: „Dolgozunk egy üzleten az Európai Unióval, hogy 25%-os vámot fizessenek minden Mercedes és BMW után, amit behozunk. Ezt nagyon köszönjük.” Aztán Trump oldalra nézett és rámutatott a tárgyalókra: „Csak viccelek. Ők már aggódni kezdtek.”
S a végére egy inspiráló pillanat: magyar származású holokauszttúlélő a Kongresszusban
Idén kevésszer fordult elő, hogy az amerikai Kongresszusban valami felemelő történt. Az egyik ilyen ritka pillanat az volt, mikor Judah Samet-nek a Kongresszus tagjai elénekelték a Boldog Születésnapot. A debreceni származású holokauszttúlélő, túlélte a pittsburghi zsinagógalövöldözést is, és Trump meghívására vett részt az évértékelőn.
Néhány percre a republikánusok és a demokraták félretették ellentéteiket, és együtt ünnepelték Judah Samet-et, aki kétszer is legyőzte a biztos halált.
