Egy debreceni zsidó elképesztő útja Bergen-Belsentől a Fehér Házig

A debreceni Judah Samet hat évesen túlélte a Bergen-Belseni koncentrációs tábort, szolgált az izraeli hadseregben majd egy éve október 27-én túlélte a pittsburgh-i zsinagóga lövöldözést. 

Judah Samet, Samet Imre néven született Debrecenben 1938-ban. Judahnak három testvére volt Tibor, Pál és Mária. Szülei sikeres szövödéket üzemeltettek. A család az ortodox zsinagógával szemben lakott, és még a háború alatt is viszonylagos békében éltek. Judah mindössze hat éves volt, mikor a németek bevonultak a városba, a kirekesztő törvények ellenére a deportálásig a saját házukban maradhattak. Bár nagyon fiatal volt akkor, tisztán emlékszik rá, hogy a nácik délben jöttek értük.

„Ha visszagondolok a menetre az bánt legjobban, jobban minden másnál, hogy mikor Debrecen fő utcáján tereltek minket, a járdákon sétálók közül sokan ismertek minket, lehet a szomszédaink voltak, vagy a szüleimnek dolgoztak. De akkor mi szellemekké váltunk. Nem láttak minket. Nem is néztek ránk. S ez volt az első szörnyű élményem”

– mesélte Judah egy előadáson.

Debrecen, Piac utca 1937. Fotó: Fortepan/Gyöngyi

A férfi a túlélésüket édesanyjának tulajdonítja, aki kiválóan beszélt németül és a legnehezebb helyzetekben is feltalálta magát. De nem csak az édesanyja segített, hanem a szerencse is.

A debreceni zsidóság deportálása 1944 júniusában történt. Négy vonatra szállították a debreceni és a környező falvakból kitelepített zsidókat, a négy szerelvényből kettő Auschwitzba, kettő pedig a cseh partizánok bombázásának köszönhetően a Bécs melletti Strasshofba került. Annak a több, mint négyezer embernek, akiket Auschwitzba vittek mindössze a töredéke élte túl a háborút, viszont az Ausztriába deportáltak nagy része hazatért. A Samet család is a strasshofi munkatáborba került.

Strasshof tranzit tábor volt, ahonnan gyorsan továbbszállították az embereket. Aki mégis a tábor foglya maradt, azt a környező tanyákon dolgoztatták, vagy pedig egy közeli reptérhez vezető vasútvonalon kellett dolgozniuk. 1944 nyarán a magyar foglyokat „kompenzációként” kapták az osztrákok, hiszen a Birodalom folyamatosan veszítette el azokat a területeket, ahonnan a korábbi munkaerő érkezett. A Samet családot azonban rövid idő után Bergen-Belsenbe szállították.

A táborban az édesanyja a Gestaponak tolmácsolt, ezért a Samet gyerekeket életben hagyták. Bergen-Belsenben a foglyok legnagyobb ellensége az éhezés és a betegség volt. A kisfiú, Judah, fejébe beette magát egy fertőző tetű, de csodával határos módon túlélte a tábori műtétet. A gyerekek idejük nagy részét azzal töltötték, hogy ételre vadásztak a barakkok között.

„Gyerekként a halál nem jelentett nekem semmit. Bergen-Belsenben lettem hét éves, és ott több halált láttam, mint életet, aki élt az is kész volt már rá, hogy meghaljon”

-mesélte Judah.

A család több, mint 10 hónapot vészelt át a táborban. 1945 tavaszán a németek jelentkezőket kértek, akiket „továbbszállítanak, hogy hová azt nem árulták el. Judah édesanyja úgy döntött felszállnak a vonatra, mert úgy spekulált, hogy akkor talán megmenekülnek, mert ha maradnak Bergen-Belsenben, bizonyosan meghalnak. A vonat a feltételezések szerint Theresienstadtbe tartott, más teóriák szerint viszont halálvonat volt, amit leakartak vezetni egy hídról. Végül a szerelvény Berlin közelében állt meg egy erdőben, és Judah édesapja egy vagon résein át látta, hogy egy amerikai harckocsi közeledik. A vonat foglyait így a szövetségesek szabadították fel. Hiába vészelte át a család a legszörnyűbbet, az édesapjuk alig egy héttel a felszabadítás után meghalt tífuszban.

Bergen-Belsen felszabadított foglyai. Fotó: US Holocaust Memorial Museum

Judah édesanyja úgy döntött nem térnek vissza Debrecenbe, hanem Izraelbe költöztek. Judah szolgált az izraeli hadseregben majd a 60-as évek elején az Egyesült Államokba emigrált, ahol beszállt apósa ékszerüzletébe. Kiköltözése után nem sokkal csatlakozott a Tree of Life zsinagógához, amelynek több mint ötven éven át volt a tagja.

Judah nyugodt életet élt egészen 2018 október 27-éig, mikor egy antiszemita lövöldöző lépett be a pittsburghi zsinagógába. Az akkor 80 esztendős Samet életében először elkésett a sábeszi istentiszteletről. Mindössze öt perccel a lövöldözés megkezdése után érkezett meg a parkolóba, ahol szemtanúja volt a rendőrök és a lövöldöző tűzpárbajának. Judah Samet, Strasshof, Bergen-Belsen és a halálvonat után 75 évvel, újra megmenekült.

A zsinagóga lövöldözésben 11 ember halt meg, a legidősebb közülük 97 éves volt. A tagok nagy része nyugdíjas volt, akik hosszú évek óta jártak a Tree of Life-ba. A lövöldözés óta eltelt egy évben a zsinagóga vezetősége úgy döntött, hogy átalakítják az épületet. Még az is felmerült, hogy lerombolják az egészet és egy teljesen újat húznak a helyébe. Valószínűleg három évbe fog telni a zsinagóga újraépítése.

Judah Sametet februárban meghívták a Fehér Házba majd Donald Trump kongresszusi évértékelőjére is, ami pont nyolcvanegyedik születésnapjára esett. Az elnök külön kiemelte őt beszédében, majd a Kongresszus elénekelte neki a Boldog Születésnapot. Judah több interjúban elmesélte, hogy egy fekete kongresszusi dolgozó levetette vele a kipáját mondván „a Kongresszusban nem hordunk kalapot.” A beszéd alatt észrevette, hogy egy másik debreceni túlélő kalapban ül, nem messze tőle, és akkor újra feltette a kipáját.

Samet a Fehér Házban személyesen is találkozott az elnökkel és előre szólt, hogy szeretné majd megáldani Trumpot. „Egy zsidónak kötelessége áldást mondani a vezetőkre”- mondta Samet.

Judah a The Jerusalem Post konferenciáján visszaemlékezett, hogy mit érzett, miután kihajtott a zsinagóga parkolójából, ahol még tartott a lövöldözés:

„Ahogy vezettem hazafelé csak egy dologra tudtam gondolni: a családom számára soha nincs vége. Mindig folytatódik. Akkor én miért vagyok még itt? Nagyon jó kérdés. (…) Hiszem, hogy azért vagyok itt mert valaki vigyáz rám”