Ebben a cikkben eláruljuk, miért foglalkozunk annyit Ilhan Omárral

A demokrata párti muszlim képviselőnővel két alapvető gond van: amiket beszél, és amikről hallgat.

Ha honlapunkon történetesen eszébe jutna rákeresni Ilhan Omárra, valószínűleg meglepődne: rövid pályafutásunk alatt 27 hírben vagy cikkben foglalkoztunk a minnesotai kongresszusi képviselővel. Aránytalan ez egy kicsit? Lehet.

A 37 éves szomáliai származású politikusnő elsősorban persze azért érdekes számunkra, mert szeretjük Amerikát, ezért egyáltalán nem tartjuk jó ötletnek, hogy akad kongresszusi képviselő, aki folyamatosan anticionista, antiszemita megnyilvánulásai miatt kerül be a hírekbe.

A szokásos menetrend az, hogy Ilhan Omar nyilatkozik vagy posztol valami elképesztően egyoldalút és ellenségeset, majd bocsánatot kér, pártjának józanabbjai elhatárolódnak tőle, majd folytatja a gyűlölködést. Az Egyesült Államok Izrael legfontosabb szövetségese, politikai és morális támasza, nem történhet meg, hogy a két nagy párt bármelyikében Izrael-ellenes, antiszemita hangok lobbiképessé váljanak.

Ez azonban csak Ilhan Omar érmének egyik oldala. Miközben ugyanis ontja magából az olyan megnyilvánulásokat, hogy pl. Izrael támogatása „hűségnyilatkozat egy idegen állam mellett”, és ezért már rég ki kellett volna zárni az amerikai törvényhozók külügyi bizottságából, addig érdemes lenne elővenni azt is, amiről viszont nem beszél.

A muszlim országok emberi-jogi helyzetéről, például. És valójában nem is annyira az Izrael-gyűlölet, hanem ez a kettős mérce az, ami miatt Omar lejáratja az amerikai muszlimokat is.

Hűtlen asszony megkövezése Perzsiában, 1852 (kép: Wikipedia)

Mint ahogy beszámoltunk róla, egy amerikai muszlim külügyi szakértő kifogásolta, miért csak az AIPAC (a „zsidó lobbi”) foglalkoztatja Ilhan Omárt, vajon miért nem a muszlim arab országok — például Szaúd-Arábia vagy Katar — „az AIPAC-nél több tíz millió dollárral nagyobb összegű lobbizásait” tette szóvá?

„Ez egy nagyon zavaró kettős mérce Omartól (…) amit ő mond, az nem is gyűlöletbeszéd, hanem emberirtásra utaló uszítás.”

Nos, miután Ilhan Omar megint felháborodott valamin (az amerikai-mexikói határhelyzeten, azon, milyen körülmények között tartják elzárva az illegális menekülteket), a The Daily Wire konzervatív lapnak eszébe jutott megkérdezni a képviselőnőt, akad-e más is, amit esetleg „iszonyatosnak és embertelennek” nevezne.

A lap telefonon és emailen is többször megkereste a demokrata politikust, használna-e hasonló kifejezéseket a) a brunei szultánság nemrég bejelentett lépésére, mely szerint a jövőben a módosított sáriatörvény értelmében megkövezéssel szankcionálnák a homoszexuális kapcsolatot és kézlevágással a lopást (a büntetés gyerekekre is kiterjedne), b) arra, hogy a Hamász ismét rakétákkal támadta Izraelt Gázából?

A válasz, röviden: teljes hallgatás. Ilhan Omar hirtelen elérhetetlennek bizonyult a The Daily Wire számára, holott a lap beszélt az irodájával, esélyt adva a politikusnak a reagálásra — hiába. Az sem segített, hogy az újságírók világossá tették: a semmilyen választ „az elítélés megtagadásaként” értékelik, Omar nem élt a lehetőséggel.

Ugyanakkor inkorrekt volna kizárólag Omárra kenni ezt a magatartást: a teljes nyugati polkorrekt világ, amelyben ő szocializálódhatott, kizárólag Izraelt képes első helyen megnevezni, ha az emberi jogok megsértéről van szó (többnyire alaptalanul ráadásul). És általában nincs is második vagy harmadik megnevezett. Az iszlám világ botrányos joggyakorlata máig tabutéma, az üldözések, kínzások, bebörtönzések szóvá tételéhez lassan már bátorság kell.

Köszönjük, baloldal.