Nem, a Golán nem Izrael Krím-félszigete

Az EU jobban tette volna, ha nem szólal meg a Golán-fennsík ügyében, vagy ha igen, akkor kiáll Izrael önvédelmi joga mellett.

Három évvel ezelőtt, egy újságírócsoport tagjaként, volt szerencsém ellátogatni abba az észak-izraeli Szafed városában működő kórházba, ahol szíriai sebesültek százait látják el folyamatosan. A sebesültek — katonák éppúgy, mint gyerekek — úgy kerülnek oda, hogy a Golán-fennsík határátkelőin a szíriaiak egyszerűen lerakják őket, hadd viselje az ellenség a gondjukat, őnáluk megszűnt az eü. Az izraeliek pedig éjjel, az ENSZ-esek segítségével beviszik őket a kórházba, műtenek, amputálnak, gyógyítanak, majd idővel visszaengedik őket. Ki tudja, túléliek-e a saját hazájukat.

Mindez azért jutott reszembe, mert ha a Golán nincs, akkor nemhogy a kórház nem működne, de maga Szafed is csak egy szétlőtt szellemváros lenne, a fennsík területét vagy Aszád népirtó rezsimje, vagy az iráni hadsereg valamelyik alosztálya birtokolná, Tel-Avivba pedig naponta tizenötször lőné át iráni rakétáit a Hezbollah nevű nonprofit szervezet. A „nemzetközi jogra” hivatkozva, persze.

Az ENSZ-határozatokból levezett „nemzetközi jog” nem akkor sérül tehát, amikor terroristák vagy népirtó kormányzatok vesznek birtokba területeket, hogy pl. zsidókat fenyegessenek,

hanem akkor, amikor a potenciális áldozatok úgy döntenek, inkább mégsem hagyják lemészárolni magukat, és hadsereggel, titkosszolgálattal, stratégiailag fontos hegyes-dombos vidékek kontroll alatt tartásásával igyekeznek garantálni önnön biztonságukat.

Nem sérül a nemzetközi jog továbbá, ha Törökország megszállva tartja Ciprus északi részét, vagy ha Irán destabilizál egy egész térséget; ha Oroszország minden ok nélkül lerohanja és megtartja a Krímet; nem sérül a nemzetközi jog, ha Nigériában ezerszámra gyilkolják a keresztényeket; nem sérül a nemzetközi jog, ha egy szultánság halálra kövezi a melegeket és levágja a tolvajok kezét. Nem sérül, mert tudnánk, hallanánk róla, de nem, az Egyesült Nímandok Szervezete kizárólag és obszesszív módon Izraelre fókuszál.

Izraeli-szíriai határátkelő a Golánon (fotó: MTI/EPA)

Szegény szuverenitás, megint durván megtámadták

Ürügy megint van: az Egyesült Államok elismerte Izrael fennhatóságát a Golán felett. Nahát, egy lépés, ami terepen az égvilágon semmin nem változtat.

A terület 52 éve Izraelé, ez biztosítja a békét azóta is, és szerencsére nincs szó semmilyen „békefolyamatról”, amiért a térséget be kéne áldozni valami kétsétges békéért cserébe. Az ENSZ mégis elhatárolódik, sőt, ha már témánál van, felszólítja Izraelt, ugyan csinálja már vissza az 1981-es hivatalos annektálást.

Teljes a kiakadás: a térséget destabilizáló, az iszlamistákkal bátran szembeszálló  kurdokat gyilkoló Törökország elnöke szerint a lépés „az egész régiót veszélyezteti”, az Arab Liga is az egészet visszaadná Szíriának, az ENSZ BT összehívását sürgető Szíria meg úgy látja, a döntés „durva támadás Szíria szuverenitása ellen.” Mondja ezt annak az országnak a külügyminisztere, amelyiknek az oroszok meg az irániak szerezték vissza a „szuverenitását”, sokezer civil lebombázása árán.

Megéri az adófizetők pénzét az Európai Unió is, amely — ha már nagyon muszáj megszólalnia az ügyben — nem Izrael önvédelmi jogát hangsúlyozza, és emlékeztet a zsidókat a kontinensünkön ért páratlan genocídiumra, hanem inkább demonstratívan kijelenti: továbbra is Izrael által megszállt terültként tartják számon a Golánt. Amit ezek szerint a legcélszerűbb volna visszaadni a polgárháborús Szíriának, vagy közvetlenül Hassan Nasrallah-nak, a Hezbollah vezérének.

A leginkább érintett Hezbollah „ellenállásra” szólít fel, és ők tudják a legjobban, miről beszélnek: épp azért (is) kellett formálisan megerősíteni Izrael szerepét, mert az irániak által szponzorált terrorszervezet elkezdett új hídfőállásokat, terror-hálózatokat létesíteni a Golán szíriai oldalán. Mint arról beszámoltunk,

a Hezbollah emberei elsősorban hírszerzéssel, szíriaiak beszervezésével foglalkoznak, de fegyvereket is birtokolnak, robbanószerkezeteket, gépfegyvereket és páncéltörő rakétákat halmoztak fel Sziriában.

Hadd kérdezzem meg, hogy mégis melyik ország tűrné ezt el? Akár a Hamász folyamatos gázai rakétázásait, akár azt, hogy közvetlen szomszédságában dzsihádista networkök páncéltörő rakétákat halmozzanak fel?

És itt jutunk el a kulcskérdéshez, a Golán elfoglalásának, majd annektálásának kérdéséhez, ugyanis több nyugati elemző úgy látja, az elismeréssel automatikusan ürügyet szolgáltatunk a Kremlnek az általa lerohant Krím megtartására. Nem, nem szolgáltatunk.

Izraeli tank a Golánon. Fotó: Bejamin Gonzalez, Wikimedia Commons

Agresszió vs. önvédelem

Mint a Die Welt szerzője is emlékeztet, Ukrajna mindig is biztosította az oroszok hozzáférését a Fekete-tengeri kikötőkhöz és magához a félszigethez. Senkit nem nyomtak el, nem üldöztek, nem provokáltak. Ellenben az oroszok szerveztek egy fake népszavazást, majd egy katonai agresszió keretében szépen elfoglalták a Krímet. Ez a területfoglalás azóta sem képezi jelentős világbotrány tárgyát, pár szankció itt, pár szemöldökráncolás ott, de Putyinnak valójában senki nem mer beolvasni.

Ezzel szöges ellentétben 1967-ben Izrael a hatnapos háború során foglalta el a Golán térségenek háromnegyedét, miután katonailag legyőzött három államot, Szíriát, Egyptomot és Jordániát.

A zsidó állam 1948 óta tűrte, hogy a Golánról arab fegyveresek terrorizálják a civil lakosságot, hogy belőjenek a térségbeli kibucokba, falvakba, majd 1967-ben megtapasztalta, milyen könnyen megtámadható lenne.

A nemzetközi joggal, de még az elhíresült 242-es ENSZ-határozattal sem ellentétes, ha a megtámadott fél önvédelmi célból megtartja azt a területet, ahonnan a permanens katonai fenyegetés érte, és amely nélkül elképzelhetetlen lenne az ország védelme (a határozat területek visszaadásáról beszél, nem az összes, ’67-ben elfoglalt területről).

Izrael, mint tudjuk, beletartozik a térség összes államába, márpedig akkor a 242-es határozat szerint őt is megilleti

a térség minden állama szuverenitásának, területi épségének és politikai függetlenségének, valamint azon jogának elismerése, hogy biztonságos és elismert határaikon belül békében éljen, fenyegetéstől és erőszakos cselekményektől mentesen.

A Golán izraeli annektálása nem valami súlyos szélsőjobbos attitüd, „Nagy-Izrael” ideológia, hanem jogos önvédelem egy területszerző agresszorral szemben, aminek a szükségességét bárki beláthatja, aki akár csak egyszer is látta a helyszínt. Nem véletlen, hogy Trump lépését az összes cionista párt egyöntetűen üdvözölte, legyenek azok jobb- vagy baloldaliak.

Ami pedig Európát illeti: kezd unalmassá válni, ezért ideje abbahagyni a zsidó állam folyamatos megbélyegzését, kioktatását, a terroristák tetteinek állandó igazolását, az „erőszak spiráljának” és az „aránytalan válaszcsapásoknak” a hazug felemlegetését. Még valakiben felmerülne a gyanú, hogy Európa csak a halott zsidókra szeret emlékezni, de az élőket nemigen kedveli.