Kell-e félnünk attól, hogy Elon Musk megvette a Twittert?

Februárban a Rágalmazásellenes Liga (ADL) bejelentette, hogy kifejlesztett egy úgynevezett „online gyűlöletindexet” a közösségi médiaplatformokon jelentkező antiszemitizmus nyomon követésére. Ennek célja az volt, hogy megfelelően lehessen mérni a Twitterhez és a Reddithez hasonló oldalakon közzétett gyűlöletbeszéd mennyiségét, amely cégek a szervezet szerint nem elég éberek az ilyen veszélyes anyagok felderítésében és eltávolításában. Annak ellenére, hogy Jonathan Greenblatt, az ADL igazgatója elismerte, hogy a Twitter „jelentős lépéseket tett” a gyűlöletkeltő tartalmakat közzétevők leállítása felé úgy vélte, hogy még sok teendőjük van az online gyűlölet növekvő problémájának kezelése ügyében. Az index célja az volt, hogy segítse a közösségi médiaóriásokat felhasználóik ellenőrzésében. Jonathan Tobin, a Jewish News Syndicate főszerkesztőjének véleménycikke.

Mindez csak annak bizonyítéka, hogy az ADL támogatja az online cenzúrát. Sacha Baron Cohen színész egy 2019-es tweetjével és az azt követő beszédével keltett feltűnést egy ADL-rendezvényen, ahol kitüntették, és amelyen porig alázta a Facebookot, amiért lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy antiszemita szövegeket posztoljanak.

Az internet és a közösségi média segített az eddig elszigetelt szélsőségeseknek hangjuk felerősítésében. Egy olyan időszakban, amikor az antiszemitizmus egyre növekszik – amelyet nagyrészt a baloldali Izrael-gyűlölet, valamint a szélsőjobboldali hagyományos zsidógyűlölet táplálnak -, a legtöbb zsidó egyetértett abban, hogy valamit tenni kell az ilyen nézetek terjesztői ellen.

Az elmúlt években az ADL egyre hangosabban beszélt a kérdésről, és igyekezett nyomást gyakorolni a nagy technológiai vállalatokra, hogy figyelmesebben végezzék azt a tartalom-szűrő munkájukat, amely képes volna elhallgattatni ezeket a negatív hangokat. Emellett több forrást csatornázott be olyan technológiai megoldásokra, amelyek célzott partnerségeket hoznának létre az internetes óriásokkal, olyanokat, amelyek – legalábbis elméletben – arra irányítanák őket, hogy kevésbé barátságos környezetet teremtsenek a neonácik számára.

Így a legújabb hír, miszerint a világ leggazdagabb embere megvásárolja a Twittert, hogy visszafordítsa a cég cenzúrát felvállaló magatartását, úgy tűnik, rosszat tesz az ADL-nek. Kérdés, hogy a pénzügyi manőverezés a legtöbb szakértő szerint erősen túlértékelt vállalat jövőjét illetően mit jelent majd. Mindenesetre Musk bevásárlása egy olyan vitára hívja fel a figyelmet, amely a demokrácia jövője szempontjából kulcsfontosságú.

Az ADL eddig hallgatott Musk ajánlatáról, de a csoport a baloldali-liberális konszenzus egyik pillérévé vált az internetes szólásszabadság elfojtása szükségességének kérdésében.

Atomháború Eurográdban?

Oroszország nem kötelezte el magát amellett, hogy nem vet be elsőként nukleáris fegyvereket. Robert C. Castel elemzése.

Az ADL zsidó védelmi ügynökségből egy erősen pártos liberális érdekvédelmi csoporttá vált, annak hagyományos, a gyűlölet megfékezését támogató álláspontját pedig fegyverként használták fel a Szilícium-völgyi cenzúra támogatása érdekében.

Ha ennek az erőfeszítésnek kizárólag neonácik, szélsőjobb- vagy baloldali szélsőségesek, a fekete nacionalisták és iszlamisták lennének a célpontjai, az ADL álláspontja az online beszéd korlátozása mellett talán védhetőbb lenne, bár ezt a hatalmat ugyanilyen könnyen be lehetne vetni az Izrael-párti zsidók ellen is.

De ahogy néhányan közülünk egy-két évvel ezelőtt megjósoltuk, a beszéd cenzúrázásának legitimálása sosem áll meg csak a legkirívóbb szónokoknál. A nácik cenzúrázásától a politikai beszéd vagy a befolyásos embereknek nem tetsző tudósítások leállításáig lejtő folyamat mindig is nyilvánvaló volt. És ez az út gyorsabb, mint azt sokan gondoltuk.

2020-ban a liberálisok annyira meg voltak győződve arról, hogy Donald Trump elnök újraválasztása jelentős veszélyt jelent a demokráciára, hogy mindenáron meg akarták állítani, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy cenzúrázni kell az ellenfeléhez köthető korrupciós ügyekről szóló történeteket.

Így a közösségi médiavállalatok leállították a Hunter Biden befolyással való üzérkedéséről szóló tudósításokat azzal, hogy orosz dezinformációnak bélyegezték őket, bár végül még a The New York Times és a The Washington Post is elismerte, hogy azok nagyon is pontosak voltak.

A következő januárban a Capitoliumban történt zavargások miatt a Twitter lekapcsolta Trump 88,7 millió követővel rendelkező fiókját. Azóta az egyre nyilvánvalóbb baloldali beállítottságának jelei egyre erősödtek, a legutóbbi kirívó intézkedés a Babylon Bee, szatirikus weboldal elhallgattatása volt a transznemű ideológia kigúnyolása miatt. A közösségi média cenzúrázhatósága messze nem az a széleskörű, nyitott fórum, amelyet sokak szerint az internet ígért, hanem a liberális elit által használt fegyverré vált, amellyel a liberális érzékenységet akarják érvényesíteni számos kérdésben.

Bár a konzervatívok jelentik a fő célpontot, egyértelmű, hogy senki sincsen biztonságban az ugyanilyen bánásmódtól, ha nézetei kimennek a divatból.

Itt jön a képbe az 51 éves, dél-afrikai születésű Musk, akit a PayPal, a Space X és a Tesla sikerei 270 milliárd dollárra becsült vagyonhoz juttattak, és a Forbes magazin milliárdosok listájának élén áll. Musk távol áll a vaskalapos konzervatívoktól. Többnyire liberális nézetei nehezen besorolhatók, és többször mutatott már szimpátiát a demokraták és a baloldal, mint a republikánusok és a jobboldal iránt. Szólásszabadságba vetett hitében meglehetősen következetesnek tűnik, minden bizonnyal ez a meggyőződése vezérli érdeklődését a Twitter iránt, amelyet eltérítene cenzúrázási politikájától, ha megvásárolná.

Bár a legtöbb embernek nehéz nagy érdeklődést tanúsítani a milliárdosok csatája iránt, itt több forog kockán, mint az érintettek ego-harca.

A mindössze 400 millió fiókkal rendelkező Twitter közel sem olyan népszerű, mint a mindenütt jelenlévő Facebook a maga 3,5 milliárd felhasználójával. A kortárs újságírás fő fórumaként azonban nem lehet túlbecsülni a jelentőségét a 21. századi amerikai politikai kultúrában.

Vesszen a Z!

Németország nagy erőkkel lép fel a „Z” betű használata ellen, ami gyakran, finoman szólva érdekes kérdéseket vet fel. Krisztina Koenen jelenti Németországból.

Az internet és általában a közösségi média nem pusztán népszerű fórumok, hanem a modern nyilvánosság alkotói.

Az amerikai- vagy a világtörténelemben először fordult elő, hogy a tömegkommunikáció szinte teljes eszköztára néhány ember ellenőrzése alatt áll. Míg a 20. század eleji médiabárók, mint William Randolph Hearst hatalmas hatalommal rendelkeztek a Twitter és a Facebook tulajdonosaihoz képest, a kommunikációra gyakorolt hatásuk csekélynek volt mondható.

A nagy technológiai vállalatok által tanúsított politikai/kulturális elfogultságot tekintve a kérdés most már nem annyira az, hogy – ahogy az ADL állítja – lehetővé teszik-e a szélsőségesek számára, hogy levezessék a haragjukat, hanem az, hogy milyen veszélyt jelent a demokráciára nézve az, hogy ezek az oligarchák képesek leállítani a nekik nem tetsző politikai beszédet.

Nem tudhatjuk, hogy Musk tartaná-e a szavát, és a Twittert szólásszabadság-barát fórummá tenné. De az a tény, hogy a cenzúra támogatói – mint például a The Washington Post munkatársa, Max Boot vagy a Soros György által finanszírozott baloldali weboldal, mint a Free Press –  akik azt állítják, hogy a demokrácia védelme követeli meg annak megsemmisítését ennyire megijednek a milliárdos erőfeszítéseitől, arra késztet, hogy Musknak drukkoljunk.

Bármit is gondolunk Muskról, a Twitterre tett pályázata rávilágít a nagy technológiai cégek veszélyesen korlátlan hatalmára, és arra, hogy biztosítani kell, hogy ne ellenőrizhessék őket antidemokratikus erők, amelyek eltökéltek a nyilvános viták leállításában egy adott politikai agenda előmozdítása érdekében. Az már eddig is nyilvánvaló volt, hogy az ADL pártoskodásának és a cenzúra veszélyes szorgalmazásának nem sok vagy épphogy semmi köze sincsen a zsidók érdekeihez. Ugyanilyen egyértelmű, hogy álláspontjuk káros a demokráciára nézve.

Bármennyire is megdöbbenéssel szemléljük az antiszemiták azon képességét, hogy gyűlöletet közvetítő posztokat tegyenek közzé a Twitteren, a szólásszabadság fennmaradása sokkal fontosabb mind a demokrácia, mind a zsidók biztonságának védelme szempontjából.

Szégyen, hogy egy milliárdosra kell hagyatkoznunk, hogy megvédje ezeket az értékeket. Jelenleg azonban sajnos csak Elon Muskban bízhatunk.

Szakítópróba előtt a német kormánykoalíció az ukrán fegyverszállítások miatt

Olaf Scholz eddig sikerrel állt ellen koalíciós partnerei nyomásának. Kérdés, hogy meddig tudja tartani pozícióját és milyen árat fizet. Krisztina Koenen beszámolója.