Érdemes békedíj, liberális fantom, alkotmányos abortusz, digitális hadüzenet, mérgezett gázpaktum, fortyogó Izrael, ötcsillagos kutató-villa, elfeledett festőművész, zsidó újév, szélnek eresztett rabbik, zsidó csoportterápia, kényszerű gimnáziumok, vérfagyasztó zsidókérdés, járókeretes antiszemitizmus, csongrádi konjuktúra. Az elmúlt hetek izgalmas olvasmányainak összefoglalója Neokohn cikkek környezetbarát újrahasznosításával.
Seres László simán megítélné Trumpnak a Nobel-békedíjat, hiszen az amerikai elnök lépései egy-két generáción belül gyökeresen átforgathatják a közel-keleti térség viszonyait, biztonságpolitikai prioritásait. Orbán Viktor harcáról a „liberális fantommal” viszont nincs túl jó véleménye, szerinte a miniszterelnök Magyar Nemzet-beli esszéje mind a liberalizmust, mind a konzervativizmust alaposan megmásítja.
Hajdú Tímea azt latolgatja, hogy vajon kiknek a szavazatai döntik el az amerikai elnökválasztást? Bár úgy tűnhet, Amerikában minden a kultúrharcról szól, ő nagy esélyt lát arra, hogy ahogy 2016-ban, idén is a gazdaság lesz a döntő szempont a szavazók számára. Tímea úgy véli, hogy a múlt héten elhunyt Ruth Bader Ginsburg legfelsőbb bíró utódlása körül kibontakozó harc fókuszában valójában minden az abortuszról szól.
Gyenge Dániel arra figyelmeztet, hogy Kína digitális hadat üzent a szabad világnak. A kommunista diktatúra hackergárdáját speciális egységként kezelik a hadseregben, hadműveleti csoportként, ami világos üzenet a Nyugat számára.
Eperjesi Ildikó nem zárja ki, hogy Navalnij megmérgezése miatt ugrott a német-orosz nagyszabású gáz-paktum, melynek során a Balti-tenger alatt szállítanának földgázt Európába. Berlin folytatná, az EP leállítaná a nagyszabású építkezést, az USA pedig már korábban szankciókkal ásta alá a projektet.
Nagy Gabriella az arab-izraeli megbékélést megpecsételő Ábráhám-egyezmény lanyha izraeli fogadtatása kapcsán úgy véli, hogy Ábrahámnak a végtelennek tűnő koronavírus járványba, és a belpolitikai válságba belefáradt izraeli fiai és leányai úgy vélik, hogy a puding próbája az evés, a többit a történelem fogja eldönteni. Az őszi nagyünnepekre bevezetett szigorú járványügyi zárlat ellen viszont nagyon nagy a társadalmi ellenállás, pedig a folytatásban szigorúan korlátoznák az engedélyezett vállalkozások számát, és a magánszektor működési kapacitását a felére csökkentenék.
Wallenstein Róbert a Kertész Imre Intézetben járt, ahol a sajtó munkatársainak megmutatták az intézmény vezetői, milyen is az egyetlen magyar Nobel-díjas íróról elnevezett kutató-villa, amely a fenntartó szándéka szerint nem múzeum, hanem egy 21. századi értékmentés terepe lesz. Róbert a „Fenyő György elfeledett művészete” című kiállítást is olvasóink figyelmébe ajánlotta. A „kis zsidó lapocska” alapítójának fia sikeres és népszerű festő volt, 1945 után azonban letette ecsetjét, pár éve viszont a műkincsgyűjtők új favoritjának számít.
Megyeri A. Jonatán a zsidó újév beköszönte alkalmából arra emlékeztett bennünket, hogy Ros hásáná az ember teremtésének évfordulója.
Seres Attilának úgy rémlett, hogy a Mazsihisz elnöke 2003-ban az áldott emlékű Schweitzer József rabbit a kiléjével együtt eresztette szélnek a Rabbiképző zsinagógájából.
Wallenstein Róbert őszinte kitárulkozásra bírta Fritz Zsuzsát, a Bálint Ház 15 év után leköszönő igazgatóját, aki szerint a zsidóknak nem ártana egy nagy csoportterápia, és akár arról is elgondolkodna, induljon-e a Mazsihisz elnökségért. Utódjától, Kenesei Marcelltől pedig megkérdezte, hogy mi fog változni a Révay utca 16-ban.
Cseh Viktor a száz évvel ezelőtt, a jogcsorbító és megalázó numerus clausus törvény által kikényszerített zsidó gimnáziumok születésének történetét idézte fel, miután a középiskolákból is elzárták a zsidó fiatalok javát. Emlékeztett Budaváry László szélsőjobboldali képviselő vérfagyasztó tíz pontjára a „zsidókérdés” intézményes megoldására, melyet 1920. július 28-án indítványként nyújtott a nemzetgyűlés elé, és amelyek alig két évtizeddel később a rideg valósággá váltak, melyet ma úgy ismerünk, hogy vészkorszak és holokauszt.
Pelle János egy járókeretes Magyar Hang publicisztikáról arra asszociált, hogy a Raffay Ernő vagy Takaró Mihály kitüntetése körül kitört felháborodás mindenekelőtt arra jó, hogy az ilyen témák iránt érdeklődő nyugdíjasokban tudatosítsa, „hol a helyük”, és az antiszemita múlt felidézése talán csak a baloldali pártok, az értelmiség provokálását szolgáló „politikai termék”.
János nekrológgal búcsúzott a szeptember 16-án, Franciaországban elhunyt Róth Miklósra (Nicolas Roth), akinek 2011-ben franciául, és négy évvel később magyarul is megjelent könyve messze a legjobb, mélyen a hazai tapasztalatokban gyökerező visszaemlékezés Auschwitzról, melyet a fiatalok kezébe adhatunk, méltó párja a Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című zseniális, de a történelmi háttérismeretek nélkül nem könnyen megérthető regényének.
Végső István a makói zsidóság egykori szakrális tereinek megújulása apropóján Urbancsok Zsolt levéltár-vezetővel, történésszel, a Kecskeméti Ármin Baráti Társaság elnökével beszélgetett, a csongrádi zsidóságról és a megújult zsidó temetőről pedig a Tari László Múzeum történészével, Fodor Péterrel készített interjút.
Előző összefoglalónk itt olvasható:
