Donald Trump amerikai elnök által kezdeményezett sikeres közel-keleti diplomáciai háttér tárgyalásoknak köszönhetően Izrael az Egyesült Arab Emírségekkel békeszerződést, a Bahrein Királysággal pedig békenyilatkozatot írt alá a Fehér Házban több száz meghívott jelenlétében, ünnepélyes keretek között.
A legfrissebb adatok szerint jelenleg napi 5500 regisztrált fertőzött, tíznél több halálos áldozat, és az úgynevezett “vörös” jelzésű közösségek számának egy héten belüli megduplázódása miatt két nap múlva országos zárlat alá kerülő izraeliek ha mérsékelten is, de üdvözölték a történelmi megállapodást.
A tel-avivi városházán este a béke szó angolul, arabul és héberül, Jeruzsálem óvárosának történelmi falain pedig a négy zászló kivetített képe jelent meg.
A Mahmúd Abbász vezette Palesztin Hatóság valamint a Gázai enklávét uraló Hamász terrorszervezet az aktust az arab országok részéről “palesztin testvéreik elárulásaként” könyvelték el, és a normalizációs megállapodás ünnepélyes aláírásával egyidőben délen megszólaltak a légvédelmi szirénák, jelezve a Gázából Izraelre kilőtt rakétákat.
A Hamász nyilatkozatban utasította el a “cionistákkal” kötött gyalázatos washingtoni szerződést,
hangsúlyozva, hogy nem ismeri el a békefolyamatot, eltökélt ellenállásukat a hajnali órákban további 13 rakéta kilövésével nyomatékosítva.
A történelmi megállapodást diplomáciai győzelemként bejelentő Trump a régió további arab államainak csatlakozását ígérte a nagyon közeli jövőben a biztonság és prosperitás folyamatának a részeként, amely szerinte meg fogja változtatni a régió dinamikáját, és szükségszerűen vezet a közel-keleti békéhez.
Másrészről az amerikai kormány úgy véli, hogy az Arab Liga részéről (is) kikosarazott palesztin ellenállás felszámolása saját vezetőik döntésén múlik, vagyis Rámalláhnak választania kell, hogy kívül maradnak a “hidegben” vagy csatlakoznak a folyamathoz, hogy részeseivé válhassanak a régió békefolyamatának és a gazdasági normalizációjának.
Az Arab Liga és államainak “palesztin érdekei” miatt több mint két évtized múltán, az Emírségek és Bahrein a harmadik illetve a negyedik arab állam, mely Egyiptom (1979) és Jordánia (1994) után békét köt Izraellel. A diplomáciai fordulat jó órában történt, amikor a jelek szerint a régió egyes arab országai és Izrael évtizedekre bebetonozott hűvös kapcsolatai megérettek a diplomáciai nyitásra a közös ellenfél, Teherán közel-keleti agressziója miatt.
A washingtoni ceremónián három különböző dokumentum került aláírásra. Izraelt Benjamin Netanjahu miniszterelnök, az Egyesült Arab Emírségeket és Bahreint külügyminisztereik, Abdullah bin Zayed Al Nahyan és Abdullatif bin Rashid Al Zayani képviselték.
Az első dokumentumot,
az „Ábrahám-egyezményt” a jelen lévő felek közösen írták alá egy szándéknyilatkozat formájában a régió békéjének előmozdítása érdekében.
A második dokumentum Izrael és Bahrein között az idő rövidsége miatt, egyelőre csak egy „békenyilatkozat”, a harmadik pedig Izrael és az Egyesült Arab Emírségek közötti békeszerződés.
A történelmi megállapodásra utalva, Benjamin Netanjahu miniszterelnök kijelentette:
“Akik a háború sebeit hordozzák, a béke áldását dédelgetik”.
Az amerikai kezdeményezésre létrejött háromoldalú nyilatkozat vitathatatlanul történelmi jelentőségű, mivel az arab világ eddig elutasító “kívülálló” része aláírásával megpecsételve hivatalosan is elismerte a zsidó állam létezését. Izraeli viszonylatban a diplomáciai győzelem elismerésén túl, a békeszerződés önbeteljesítő víziójának vonatkozásában azonban megoszlanak a vélemények. A zsidó állam elismerése önmagában nem jelenti Jeruzsálem (főváros) elismerését.
Abu Dzabi már előre jelezte, hogy nagykövetségét Tel Avivban fogja megnyitni és hasonló lépés várható Bahrein részéről is.
A „békeszerződésként” felvezetett megállapodás azon túl, hogy az izraeli kabinet és a Knesszet ratifikálása után léphet csak érvénybe, annyiban különbözik a Jordániával vagy Egyiptommal kötött békemegállapodásoktól, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele nem egy háborús állapot megszüntetését deklarálja, ugyanis
a két arab állam és Izrael sosem állt egymással háborúban.
Másrészről a Fehér Házban aláírt megállapodás szimbólikus, hiszen csak a két arab-öbölbeli ország és Izrael közötti diplomáciai és gazdasági kapcsolatok egyedülálló felvételét rögzítik, azonban a régió “fájó pontjáról” csak homályos utalás révén tesz említést. A felek felsőbb szintű törvényhozói testületeinek ratifikálásához kötött dokumentumok egyik féltől sem követelnek úgymond nagy áldozatokat. Kivéve, ami a leírásban ugyan nem szerepel, de Trump és Kushner szerint Netanjahu ígéret tett a Júdea és Szamária izraeli telepei tovább építésének (2024-ig) befagyasztása valamint az arab országok részétől a cionizmus és a zsidó állam szimbolikus elismerése.
Az egyezmény nem tesz említést a palesztin-izraeli konfliktus rendezésével kapcsolatos konkrét lépésekről, és a januárban szintén a Fehér Házban ismertetett “évszázad béketervével” ellentétben nem tartalmazza a kétállami megoldásra való elkötelezettséget, ami egyrészről Izrael számára megnyugvásra adhat okot, ugyanakkor nem biztosítja a zsidó állam számára a zsidók lakta ciszjordániai területek feletti szuverenitás kiterjesztését sem.
Washingtonban kilenc hónappal ezelőtt a telepes közösségek vezetői együtt örülhettek otthon maradt honfitársaikkal ősi földjeik visszacsatolásának. Ezúttal elmaradt a vallásos cionista telepesek örömtánca, ahogyan az izraeli média is visszafogottabban ünnepelt az ország súlyos gazdasági és belpolitikai válságával a háttérben.
A héber média tisztelettel üdvözölte Trump elnök diplomáciai erőfeszítéseit, az itthon maradottak jogán azonban felvetődött a kérdés, hogy az Emírségekkel és Bahreinnel aláírt békepaktum és azt megalapozó Ábrahám-egyezmény milyen konkrét útmutatással szolgál a folyamatos Hamász és palesztin atrocitások kereszttüzében élő izraeliek számára.
A miniszterelnököt támogató Israel Hayom újság angol nyelvű Twitter oldalán közölt a témával kapcsolatos külhoni (AP) elemzéssel összefüggésben röviden azt a következtetést vonta le, hogy a novemberi újraválasztására készülő Trump közel-keleti külpolitikája nem sokban különbözik elődjétől, Obamáétól.
Gilad Arden (Likud), izraeli ENSZ-nagykövet a csalódott telepesek megnyugtatására azt nyilatkozta, hogy
a látszat ellenére a “szuverenitás kiterjesztése nincs felfüggesztve és az amerikai választások után újra megvitatható”.
Erdan szerint az izraeli kormány tudta, hogy az annexió nem valósulhat meg a Trump-kormány támogatása nélkül.
David Elhajani, a Jesa telepesszervezet és a Jordán-völgy tanácsának elnöke a 103FM rádiócsatornának adott nyilatkozatában leszögezte, hogy
„A miniszterelnök ideje lejárt… a Palesztin Állam alapköveit rakták le (Washingtonban) … Nagyon súlyos árat fogunk fizetni egy olyan megállapodásért, amely két érdekelt [arab] felet szolgál, és nem az Izrael Államot.”
Juszef Al Otaiba, Egyesült Arab Emírségek amerikai nagykövete a Fehér Házban megjelenő arab küldöttekhez hasonlóan a zsidó állammal kötött megállapodást a lehetőségek, a stabilitás és a jólét zálogaként értékelte. Al Zayan bahreini külügyminiszter hozzátette azt is, hogy
az Izraellel megkötött béke történelmi lépés, amely a Bahreini Királyság összetartó társadalmának hosszú örökségéből fakad.
Al Zayan megerősítette, hogy országában, ahol az összes vallás ősi idők óta egymás mellett él, a zsidó polgárok a helyi társadalom hiteles és aktív tagjainak számítanak, ahogy a történelem során mindig így volt és az is marad. Továbbá hangsúlyozta az együttélés fontosságát, és méltatta Hamad bin Isa Al Khalifa uralkodó elképzelését a palesztin-izraeli konfliktus lezárásáról a kétállami megoldásnak megfelelően, amely a Bahreini Királyság külpolitikájának egyik alappillére.
A Washingtonban aláírt békemegállapodás és visszhangjainak elemzése folyamatban van, de
abban általában mindenki egyetért, hogy a zsidó állam számára összességében egy újszerű pozitív folyamat kezdődött el.
Az amerikai elnök által bejelentett folyamat részeként az Egyesült Emirátusok és Bahrein valamint váratlanul Koszovó és a szerbek támogatása mellett Omán, Marokkó és Szudán belépése valószínűsíthető a közeljövőben.
A közel-keleti béke lezárása, és az igazi áttörés leginkább Szaúd Arábia színvallásától függ.
A kudarcot vallott Oslo békefolyamat után nagy reményekkel, és az izraeli szuverenitás elismerésével kecsegtető béketerv felfüggesztése, valamint a bizonytalan kimenetelű amerikai elnökválasztás mellett jelenleg a végtelennek tűnő koronavírus járványba, és a belpolitikai válságba belefáradt Ábrahám izraeli fiai és leányai úgy vélik, hogy a puding próbája az evés, a többit a történelem fogja eldönteni.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.