Liberman otthagyta, Ganz bedobta, Netanjahu lemondta, a Knesszet megkapta. Képmutató feministák, magyar vétó, Corbyn-hatás, vajhiány, idegen tollak, protocionista írónő, ismeretlen gettósítás, kotnyeles diaszpóra. Az elmúlt hét eseményeinek összefoglalója Neokohn cikkek környezetbarát újrahasznosításával. Ha egész héten csak egy cikkre jut ideje, ez legyen az.
Az elmúlt hetek kissé eseménytelen szürkesége után hirtelen felpezsdült az izraeli politikai élet. Netanjahu után a papírformának megfelelően Beni Ganz is bedobta a törülközőt szerda este, miután Avigdor Liberman is mindenkit faképnél hagyott.
Már mindenki biztosra vette, hogy ezután nyilván jöhet a harmadik választás, de erre kiderült, hogy van itt még egy kis bibi. Az izraeli politikai intézményrendszerbe bele van építve ilyen esetekre, hogy három héten át a Knesszet bármely tagjából lehet miniszterelnök, feltéve, hogy képes 61 képviselőt rávennie a támogatására.
Ennek megfelelően csütörtökön Rivlin elnök — Izrael történetében először — a Knesszet elnökének adott mandátumot a kormányalakításra.
Még mielőtt ezen a fordulaton álmélkodhattunk volna, ugyanaznap este Mandelblit főügyész ledobta a politikai atombombát: három év nyomozás, vizsgálat, és hosszú hónapok lebegtetése után bejelentette, hogy vádat emel Benjamin Netanjahu ügyvezető miniszterelnök ellen csalás, hivatali visszaélés és vesztegetés miatt.
Netanjahu mindent tagad, és mindenkit börtönbe kíván juttatni, akik őt ilyen helyzetbe hozták, esze ágában sincs lemondani, és puccsal vádolja az őket vádolókat.
Ennek ellenére pénteken azért mégis kénytelen volt lemondani, ha nem is a kormányfőségről, de négy miniszteri tárcájáról, ugyanis Izraelben nem lehet miniszter, aki vádeljárás alatt áll. Érdekes jogi paradoxon, hogy ez a korlátozás a miniszterelnökségre viszont nem vonatkozik.
Mellékszál, de érdemes megjegyezni, hogy Netanjahu nem torkossága miatt tartotta magánál a négy plusz tárcát, hanem a haredi koalíciós partnereinek tett ezzel szívességet, akik az Izrael Állam legitimitásával kapcsolatos vallási aggályaik miatt formálisan nem viselnek kormányzati funkciót a saját minisztériumaikban sem.
Netanjahu mellett megfontoltan zárkóznak fel pártbeli és koalíciós szövetségesei, és lapzártánkkor egyre több hír jelenik meg arról, hogy a Likud agytrösztjeiben már elkezdték a felkészülést a Bibi utáni időszakra.
Érdemes lesz figyelni a fejleményeket, a miniszterelnök politikai élet-halálharcának árnyékában könnyen lehet, hogy a hagyományos bal-jobb törésvonal átalakulásának is tanúi leszünk.
Ugyanis a mostani politikai patthelyzetet valójában nem a jobbközép Likud és a balközép Kék-Fehér közötti politikai ellentét okozza, hanem a vallásos-szekuláris dominanciaharc. A Kék-Fehérek, és a királybuktató-királycsináló Avigdor Liberman is simán belemennének egy liberális-szekuláris nagykoalícióba a Likuddal, a Likudot viszont Netanjahu az ultraortodox pártokhoz kötötte, és ebből nem volt hajlandó jottányit sem engedni.
Izgalmas hetek elé nézünk, a teljesen felbolydult politikai erőtérben még a megrögzött szekuláris Avigdor Liberman, és a vallásos cionistákat vezető Ajelet Shaked számára is új mozgástér nyílik a Knesszetben.
Olvasnivalók a hét végére
Ezen a héten is több, elgondolkodásra, vitára késztető írással jelentkeztünk:
Hajdú Tímea a nyugati feminista mozgalmak szemére veti, hogy indirekt módon támogatják a politikai iszlámot ahelyett, hogy kiállnának a közel-keleti nők jogai mellett.
Csere Ivett azon tűnődik, hogy elérheti-e a Corbyn-hatás az amerikai demokratákat, miután a brit Munkáspárt szinte teljesen elveszítette zsidó szavazóit.
Pelle János zokon vette, hogy Závada Pál a kunmadarasi pogrom zavaros és nyomasztó történetének leírásakor „idegen tollakkal” ékeskedett, amikor említést sem tett arról, hogy szerzőnk forrásmunkájára alapozta az „Egy piaci nap” című regény cselekményét.
Nagy Gabriella a rejtélyes izraeli vajhiány hátterének járt utána, miután névtelen források szerint a vajhiányt maga a cég okozta, azzal a céllal, hogy rákényszerítse az államot, vonuljon ki a piacról.
Seres László szerint van, amikor tényleg meg kell állítani Brüsszelt, elégedetten nyugtázza, hogy magyar vétó akadályozta meg, hogy az EU egységesen elítélje az amerikai kormányzat izraeli telepeket legalizáló politikai manőverét.
Hajdú Tímea megemlékezett arról, hogy 200 éve született George Eliot angol írónő, aki cionistákat megelőzve megírta az angol irodalom első filoszemita nagyregényét.
Beszámoltunk a Holokauszt Emlékközpont történész fórumáról, ahol a szakemberek a német megszállók és magyar segítőik által kidolgozott gettósítási menetrend hasonlóságait elemezték.
Kulifai Sára egy izraeli felmérés apropóján arra a kínzó kérdésre keresi a választ, hogy beleszólhat-e a diaszpóra Izrael politikájába, mivel sokan igénylik, hogy az Izraelen kívül élő zsidóság is beleszólhasson például a katonai döntéseket befolyásoló etikai-morális megfontolásokba.
Múltheti összefoglalónk itt olvasható:
