Kendőbe burkolt női jogok

Ma a nyugati feminista mozgalmak egy része ahelyett, hogy kiállna a közel-keleti nők mellett, a szimbólumukká tették a fejkendőt.  

1979 januárjában Reza Pahlavi iráni sah „vakációzni” indult, és soha többet nem tért haza. Az iszlamista forradalom hamarosan győzött, és a sah autoriter rendszeréből az ország egy más jellegű elnyomás alá került. Khomeini ajatollah ugyanis gyorsan kiszorította baloldali szövetségeseit a hatalomból, és megkezdte egy konzervatív iszlám ország kialakítását. Még meg se született az új alkotmány, mikor márciusban bejelentették, hogy a nőket mostantól a fejkendő viselésére kötelezik.

Március 8-án több, mint százezer nő vonult ki az utcára, hogy tiltakozzanak a kötelező fejkendő ellen. Azonban a tüntetések elhaltak, az alkotmány pedig onnantól Iránt iszlám köztársaságnak nyilvánította.

Az egész testet elfedő fekete csadorba burkolt iráni nők látványa hamarosan megszokott látvánnyá vált a világ számára. Ám a politikai iszlám térnyerésének egyik szimbóluma lett a fejkendő viselése is.

Negyven év telt el a forradalom óta, de az iráni hidzsáb (fejkendő) ellenes mozgalom újraéledt az elmúlt években.

Masih Alinejad mindössze három éves volt, mikor győzött az iráni forradalom. 35 évvel később, 2014-ben az újságíróként dolgozó nő feltöltött magáról egy fotót a Facebookra, amelyen az volt látható, hogy fedetlen fővel vezet. Alinejad 2018-ban a Foreign Policy magazinnak elmondta, hogy nem állt szándékában mozgalmat szervezni. A rengeteg pozitív reakció azonban arra indította, hogy felszólítsa ismerőseit, hogy ők is töltsenek fel hasonló képeket magukról (lásd a lenti videót).

Masih Alinejad. Fotó: Wikimedia commons/Kambiz Foroohar

Így született meg a „My stealthy freedom” (Az én lopott szabadságom) oldal, amelynek ma már egymillió követője van. Az oldalra iráni nők százai töltötték fel a kendő nélküli képeiket. Az aktivista emigrált, és már az Egyesült Államokból irányítja a mozgalmat. Szinte minden nap felkerül új videó Masih oldalára olyan iráni nőkről, akik vállalva a kockázatot leveszik kendőjüket az iráni utcákon.

Az aktivista többször kijelentette, hogy alapvetően nem a hidzsábot ellenzi, hanem azt, hogy nem adnak lehetőséget arra az iráni nőknek, hogy eldönthessék, akarják-e a hordani.

Alinejad mozgalmát az amerikai demokraták és más baloldaliak is ellenzik, mivel – valószínűleg jogosan – attól tartanak, hogy ha támogatják a kezdeményezését, akkor iszlamofóbnak fogják őket tekinteni.

Az elmúlt években heves vita indult a témáról. A nagy amerikai cégek elkezdtek ugyanis „visszafogott,” muszlim nőket megcélzó kollekciókat forgalmazni, és egyes feminista mozgalmak is jelképükké tették a hidzsábot, hiszen például a Trump-ellenes feminista Women’s March (Női menet) egyik poszterére egy amerikai zászló mintájú fejkendőt viselő nőt tettek.

A Vice összeállítása Masih Alijenadról és a hidzsáb-ellenes mozgalomról:

A fejkendőt népszerűsítő mozgalom azt állítja, a hidzsáb valójában az „erő jele”, ezért a ruhadarabot ünnepelni kell. Ezt a nézetet vallják a magukat progresszívnek valló politikusok is. Mikor öt éve meghirdették Amerikában a „Viselj ma hidzsábot” napot, akkor két muszlim aktivista tiltakozó publicisztikát jelentetett meg a The Washington Postban.

Asra Q. Nomani és Hala Arafa részletesen ismertették a fejkendő történetét az iszlámban és felidézték: a ruhadarab kötelező jellegéről megoszlik a muszlim tudósok véleménye, és számtalan interpretáció létezik arról, hogy valóban be kell-e fednie egy nőnek a fejét.

A két újságírónő szerint a hidzsáb a politikai iszlám jelképe lett. Leírják, hogy Nasszer egyiptomi elnök a hatvanas években egy beszédében elmondta, az Iszlám Testvériség benyújtott neki egy követelési listát, ekkoriban ugyanis Nasszer szeretett volna kibékülni az iszlamista csoporttal. A lista egyik pontja az volt, hogy kötelezzék az egyiptomi nőket a hidzsáb viselésére, de a közönség nem értette, hogy ez mit jelent. Mikor Nasszer elmagyarázta, hogy a Testvériség azt akarja, hogy minden nő fejkendőt viseljen, akkor a tömeg nevetésben tört ki.

Tehát annak ellenére, hogy a Közel-Keleten nők tömegei harcolnak a viselése ellen, Nyugaton szinte divattá vált a fejkendő népszerűsítése.

2018-ban a Macy’s amerikai nagyáruház piacra dobott egy fejkendő-kollekciót, kiegészítve „visszafogott,” egész testet befedő ruhadarabokkal. A kollekciót Lisa Vogl tervezte, aki néhány évvel ezelőtt amerikaiként tért át az iszlám hitre. Vogl azóta beszédeket tart a családon belüli erőszak túléléséről, mivel első férje, akivel egy muszlim társkereső oldalon találkozott, bántalmazta őt.

A kollekció kapcsán heves vita alakult ki az amerikai médiában, és a CNN összeültette Masih Alinejadot, a kendőellenes mozgalom vezetőjét Linda Sarsour szélsőséges iszlamista aktivistával, akinek a tevékenységéről, már többször írtunk.

A palesztin származású nőnek komoly szerepe volt abban, hogy a Trump-ellenes női tüntetések egyik szimbóluma a fejkendő lett. Ezzel szemben Alinejad szerint a fejkendő viselésnek semmi köze a feminizmushoz:

„Ha valóban érdekelnek az emberi jogok és a nők jogai, akkor nem teheted meg, hogy fogod a fejkendőt, amely a Közel-Keleten az elnyomás legegyértelműbb szimbóluma, és Amerikában az ellenállás jelképének nyilvánítod”

— jelentette ki a nőjogi aktivista.

Linda Sarsour és csapata a Trump-ellenes női tüntetésen. Fotó: Twitter

A feminista mozgalom, progresszív világnézetéből kiindulva, mindig a vélt vagy valós áldozatok oldalán akar állni, és ezt az olyan iszlamista aktivisták, mint Linda Sarsour, kihasználják. Az „iszlamofóbia” vádja mindig okot szolgáltat arra, hogy a magukat liberálisnak nevező emberek szemet hunyjanak olyan szokások felett, amit a társadalom más tagjaitól nem fogadnának el.

Ezért nem mernek beállni Alinejad mozgalma mögé a baloldali feministák. Pedig azok a nők, akik Iránban vállalják a kockázatot és leveszik a kendőjüket, akárcsak néhány percre, komoly büntetéssel néznek szembe. Idén augusztusban az iráni bíróság összesen 16 évre ítélt három nőt, akik hidzsáb nélkül virágokat osztogattak a metrón.

A haj eltakarása egyes keresztény csoportoknál és az ortodox zsidó vallásban is szokás, ám nincs olyan feminista mozgalom, amely a zsidó nők által használt kendőt vagy parókát a szimbólumává kívánná tenni. Biztosan nincs olyan baloldali tüntetés se, amely amish fejkendős lányt tenne a plakátjára.

Az Egyesült Államokban hatalmas baptista közösség létezik, még sincs olyan cég, amely bokáig érő szoknyákat gyártana kimondottan őket megcélozva. Akkor vajon miért emelik ki a hidzsábot?

Egyszerű: divat lett az áldozati kultúra, amely mindenkit áldozatnak tekint, kivéve a fehér férfiakat. Így történhet meg, hogy a progresszívak félnek attól, hogy „iszlamofóbok” lesznek, ha nem támogatják a muszlimok jelképeit.

A nyugati feminista mozgalmak jó része, ahelyett, hogy kiállna a közel-keleti nők jogai mellett, indirekt módon támogatja a politikai iszlámot. Ennek egyik oka az lehet, hogy mindkét nézet alapvetően rossznak tartja a nyugati kultúrát. Talán itt lenne az ideje, hogy azok, akik minden tüntetésen az egyenjogúságról szónokolnak, kiálljanak az olyan nők jogai mellett, akik nem csak kitalált, hanem valós elnyomás ellen küzdenek.

Saríától sújtva: méltóságukért harcolnak a nők az iszlám társadalmakban

Ha a közel-keleti nők helyzetét három szóban próbálnánk összefoglalni, az a zaklatás, a korlátozás és az alávetettség lenne. Sokan azonban nem hagyják magukat.