Heisler András tíz (plusz kettő) év regnálás után leköszön a neológ zsidóságot tömörítő Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöki megbízatásáról, és ahogy közeledik a tisztújító közgyűlés időpontja, igyekszik számot adni örökségéről a zsidó közvélemény számára.
Ebből az alkalomból mi is megpróbáljuk felidézni sikertörténetének legemlékezetesebb eredményeit, sajátos viszonyulását a pénzhez, valláshoz, politikához, diplomáciához.
2013: sikerült becsődölt cégből a Mazsihisz élére kerülni
A neológ hagyomány szerint hitközségi elnöknek lenni kóved (megtiszteltetés), akit erre a posztra megválasztanak, az minden ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munkában végzi feladatát. Heisler visszatérésével azonban ő lett a neológia történetének első vezetője, aki nem rendelkezik önálló egzisztenciával, hanem főállásban a hitközségi tisztségéből kényszerül fenntartani magát.
Ugyanis saját cége, a hét évvel korábban alapított EMEF Zrt.
2013. júniusi megválasztásának az évében 110 milliós veszteséggel, mínusz 208 milliós saját tőkével csődbe ment, és 2019-ben törölték a cégjegyzékből.
Ezekkel az adóssághegyekkel a háta mögött magát delegáltatta a Mazsihiszből a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Közszolgálati Testületébe, amiért az államtitkári illetmény huszonöt százalékának megfelelő mértékű tiszteletdíj illeti meg, valamint utazási költségtérítést is kap.
Ezen kívül megválasztásától kezdve évről-évre megpróbálta rávenni a Közgyűlést, hogy szavazzanak meg neki valamilyen elnöki illetményt is. Ezt 2020-ban sikerült is elérnie, így azóta az elnök tiszteletdíjban részesülhet.
2014: sikerült bojkottálni a Holokauszt Emlékévet
A 2014. évi parlamenti választási kampány hajrájában, február elején a Mazsihisz bojkottot hirdetett a kormányzat által meghirdetett Holokauszt emlékév ellen. Három követelésből álló ultimátumot szegeztek a Fidesz-kormánynak, hogy hajlandók legyenek részt venni a központi megemlékezéseken:
- Szakály Sándor menesztése a Veritas éléről,
- a Szabadság-téri szobor nem felállítása, és
- Schmidt Mária menesztése a Sorsok Háza projektből.
Miután egyik feltételt sem sikerült kierőszakolni, ráadásul a Fidesz mégis kétharmados választási győzelmet aratott, Heisler ellenállási mozgalmat indított a civil és vallási közösségek, művészek, magánszemélyek számára, hogy
utasítsák vissza a kormányzattól már elnyert pályázati forrásaikat.
Azzal kecsegtette őket, hogy a Memento70 adománygyűjtő akcióval biztosítja számukra a méltó megemlékezéshez szükséges 210 millió forintot. 35 szervezet és személy csatlakozott a kezdeményezéshez, melynek eredményeként
az összegnek alig hat százalékát, kevesebb, mint 12 millió forintot sikerült összegyűjtenie.
Azóta sem tudjuk, mi lett ennek az összegnek a sorsa, de a nyilvánvaló kudarc láttán a pályázók egy része feltehetően kénytelen-kelletlen szép csendben mégiscsak igénybe vette az állami támogatást.
A projekt domain-jét sorsára hagyták, így aki ma meglátogatja a Memento70 honlapját, mementóként bizarr szerencsejátékos kontextusba ágyazva találja meg a holokauszt emlékezetét.
2015: sikerült vérig sérteni Angela Merkelt
A német kancellár februári látogatását „méltatva” Heisler a Hetek című lapnak úgy fogalmazott, hogy
„történelmi epizód volt a magyar zsidóság életében Angela Merkel Dohány utcai zsinagógában tett látogatása. Német részről utoljára Adolf Eichmann volt ilyen magas rangú vendégünk”
A Mazsihisz korábbi elnöke, Feldmájer Péter a Népszabadságnak is eljuttatott nyílt levélben kért elnézést a kancellártól, megdöbbenését fejezte ki, amiért a nyilatkozat összefüggésbe hozta a kancellárt azzal az Adolf Eichmannal, aki személyesen tervezte meg az európai zsidóság kiirtását és irányította a Budapesten élők összegyűjtését és vagonírozását.
2017: sikerült egyszerre megalázni Benjamin Netanjahut és Orbán Viktort
2017. júliusában a Népszava beszámolója szerint „barátságos köszöntés és az esemény történelmi jelentőségének kiemelése után Heisler András a diplomáciában szokatlanul kemény hangú, szigorú beszédet mondott Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu társaságában.”
Orbánt többek között ezekkel a szavakkal osztotta ki:
„Mi egy olyan országban akarunk büszke, magyar zsidók lenni, ahol senkinek az arcmásán nem éktelenkedhetnek „büdös zsidó” felíratok.”
Netanjahunak is odaszúrt:
„fájdalmasan érinti közösségünket, amikor Izraelben a diaszpórai zsidóság vallási elismerését szűkíteni akarják.”
2018: sikerült elveszíteni a magyar ortodoxiát, és velük együtt a kóserságot is
A magyar ortodoxia napjainkban kibontakozó zajos belviszályainak árnyékában már nem sokan emlékeznek rá, hogy éppen a korábbi vezetésért ma krokodilkönnyeket hullajtó Mazsihisz üldözte el fojtogató „védőernyője” alól a maroknyi ortodox közösséget 5 évvel ezelőtt.
„A Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) 2018. február 25-én összehívott közgyűlésén úgy döntött, hogy kilép a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) tagjai sorából. Az Orthodox Hitközség döntésének hátterében, az elmúlt évek során tett több kérésének és javaslatának visszautasítása áll.”
A szűkszavú közlemény hátterében többek között az állt, hogy a Mazsihisz az államtól kapott (kommunisták által elkobzott vagyon után járó) örökjáradékból nem biztosított arányos részt az ortodox hitközség számára, aminek következtében a közösség folyamatosan anyagi gondokkal küszködött. De nem csak a pénz, hanem Heislernek a reform közösségek felé nyitó doktrínája is hozzájárult az ortodoxok elidegenítéséhez.
Az ortodoxia kilépése nagymértékben gyengítette a Mazsihisz pozícióját a vallásos zsidó világban, mivel ettől kezdve nem tudott minden zsidó számára elfogadható (glatt) kóser ellátást biztosítani.
2019: sikerült elveszíteni 120 millió forintot
2019-ben még a zsidó világsajtó is beszámolt róla, hogy csalók „szerezték meg” a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítására szánt 120 millió forintot.
„Néhány ellenőrzési pont itt kimaradt. A 120 milliós tartozást a fővállalkozó felé a hitközség saját tartalékaiból kiegyenlítették”
– vonogatta a vállát Heisler András. Az incidens után egyetlen felelős vezetőt sem vontak felelősségre, és az eltűnt pénz sorsáról azóta sincs híradás.
2020: sikerült sokmilliós sikerdíjat kiszervezni saját alkalmazottnak
2020-ban, a koronavírus járvány tombolása közben kiderült, hogy 93 milliós sikerdíjat fizet a Mazsihisz a saját turisztikai osztályvezetője cégébe kiszervezett turizmusért, miközben a járvány okozta bevétel kiesésre hivatkozva 20-40%-kal csökkentették a hitközségi dolgozók bérét.
A Mazsihisz jogásza, Rosta Márton a jutalék kifizetését nem csak etikátlannak, de jogszerűtlennek is tartotta, ezért kirúgták a Mazsihiszből.
2023: sikerült együtt széderezni a zsidózó ellenzéki pártelnökkel
Az idei év (eddig) legnagyobb nyilvánosságot kapott címlap sztorija az amerikai nagykövet széder vacsorája, ahol Pressman egymással szembe ültette Gyöngyösi Mártont, az ellenzéki Jobbik notóriusan zsidózó elnökét a Mazsihisz vezetőjével. Az ott történtekről egymásnak ellentmondó nyilatkozatok láttak napvilágot.
Gyöngyösi állítása szerint hosszú órákon keresztül folytatott, ahogyan ő fogalmazott, „felemelő” beszélgetést a Mazsihisz elnökével, aki biztosította őt arról, hogy
a „Mazsihisznél látják a pártelnök és pártja igyekezetét”.
Heisler szerint viszont a Jobbik elnökének állítása szemenszedett hazugság, szó sem volt hosszú órákon keresztüli „felemelő” beszélgetésről, sőt
„a Mazsihisz a Jobbikkal továbbra sem folytat semmiféle párbeszédet, Gyöngyösi pedig zsidó körökben nem kívánatos személynek minősül.”
Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija megütközéssel fogadta az esemény hírét, és úgy fogalmazott, hogy szerinte
Gyöngyösi Márton a pészahi széderasztalnál körülbelül olyan, mint egy pedofil díszvendég az óvodai nevelésről szóló konferencián.
2003-2023: sikerült kitessékelni a rabbinikus zsidóságot a Mazsihiszből
Heisler András 2003-tól 2005-ig egyszer már betöltötte a Mazsihisz elnöki tisztséget, viharosan félbeszakadt első mandátumának emlékezetes eredménye, hogy
utcára tette a Rabbiképzőből az áldott emlékű Schweitzer Józsefet, az utolsó, országosan ismert és elismert neológ rabbit a kiléjével együtt.
A közösség számára egy civil szervezet, majd a 7. kerületi önkormányzat biztosított otthont, végül a főrabbi élete utolsó éveiben a Chabad zsinagógájában talált közösségre és megbecsülésre.
2018-ban rabbi helyett világi hermeneutát ültetett a neológia fellegvára, a Rabbiképző élére, akinek a távozásával jelenleg nincs rektora az intézménynek.
2020-ban kirúgta Róna Tamás főrabbit, a neológ rabbitestület demokratikusan megválasztott elnökét, és azóta sem áll szóba a saját rabbitestületével.
2023-ban már egyáltalán nem találtak neológ rabbit a neológ rabbiképzés zászlóshajójának a saját zsinagógájába, ezért kénytelenek ortodox szabadúszó rabbit foglalkoztatni.
Lehet, hogy mégis visszatér?
Az egyik lap úgy értesült, hogy Heisler — korábbi nyilatkozataival ellentétben — mégiscsak indulhat a május 14-én esedékes elnökválasztáson.
A lap információja szerint Heisler 10 éves elnökségi ciklusának vége felé, „a komoly eredmények ellenére nem lehet nyugodt örökségének továbbadása miatt”. A Városi Kurír „bennfentes informátorai” szerint
Heisler az utóbbi napokban az újrázáson gondolkodik.
Mindazonáltal az elnök a Heti tévében május 5-én határozottan kizárta, hogy újra indulna az elnöki posztért, amint — önmagáról egyes szám harmadik személyben — fogalmazott:
„A Heisler András a 10 év alatt a közéletben nagyon sok sérülést szerzett, és ezért én úgy gondolom, hogy nem neki kell továbbvinni a Mazsihiszt.”
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg hirdetéseket.