Az ukrajnai-válság rávilágít a német fegyverexport-politika kettős mércéjére: Berlin az elmúlt években több milliárd euró értékben exportált fegyvereket a jemeni és líbiai polgárháború résztvevőinek, Moszkvához fűződő kapcsolatai érdekében azonban Kijev többszöri kérése ellenére sem volt hajlandó fegyvereket eladni Ukrajnának, mondván, hogy azok nem szolgálnák a konfliktus deeszkalációját.
Háború készül a szomszédban?
Az orosz katonák, tüzérség, harckocsik és egyéb haditechnikai eszközök hetek óta tartó felvonulását Ukrajna keleti határára, az orosz diplomaták Ukrajnából való távozásának hírét, továbbá az ukrán kormányzati oldalak meghackelése után a támadók által hátrahagyott üzenetet („féljetek és számítsatok a legrosszabra”), illetve a nemrég bejelentett fehéroroszországi Szövetségi Eltökéltség – 2022 hadgyakorlatot sok nyugati elemző, NATO-tagország és maga a Fehér Ház is, élén Biden elnökkel úgy értelmezte, hogy küszöbön áll egy újabb orosz katonai beavatkozás a 2014-óta konfliktus sújtotta Ukrajnában. Mindeközben maguk az ukrán döntéshozók és az ukrán nép kevésbé borúlátóak a helyzetet illetően. (A közelmúltban Ukrajnában kialakult helyzettel és az esetleges orosz invázióval többek között itt, itt, itt és itt foglalkoztunk).
Az Oroszországi Föderáció katonai dominanciáját a két ország konfliktusában egyik fél sem vonja kétségbe. Egy esetleg orosz katonai beavatkozás esetén – legyen az bármilyen mértékű és történjen bármilyen formában -, az orosz hadsereg rendelkezik azokkal a képességekkel, hogy olyan kihívások elé állítsa az ukránokat, amellyel azok adott esetben még rövid távon sem tudnának megbirkózni.
Katonai fölény ide vagy oda, az intervenció közben ugyanakkor súlyos veszteségek érhetik az oroszokat is, amelyet már nem lenne olyan könnyű eltitkolni a nyilvánosság elől, mint ahogy az korábban Kelet-Ukrajnában történt.
Ezt a gondolatmenetet követték döntéshozók Londonban is, akik a tárgyalások menetét látva az oroszokkal Genfben és Brüsszelben, több repülőgépfordulóval elkezdtek rövid hatótávolságú páncéltörő rakétákat (több mint 2 ezret) szállítani Ukrajnába (ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy a britek sem voltak mindig ennyire lelkesek és elkötelezettek az „ukrán-ügy” iránt; egyes ukrán tisztviselők elbeszélései alapján a fordulópontra a britek esetében egészen a Szkripal-ügy kirobbanásáig várni kellett).
A napokban pedig Washington is megadta a régóta várt zöld jelzést a balti államoknak, hogy amerikai fegyvereket szállíthassanak az ukránoknak, továbbá bejelentette, hogy maga is több százmillió dollárnyi felszereléssel (lőszerrel, páncéltörő fegyverekkel stb.) járul hozzá Kijev védelméhez.
A brit és többi országból érkező védelmi fegyverek szállításának nem az a célja, hogy valamiképp megállítsák az esetlegesen Ukrajnába betörő orosz csapatokat (amely nem is lenne reális célkitűzés), hanem az, hogy a Kremlnek a sikeres katonai beavatkozást követően remélt politikai haszonért – amelyet később a diplomáciai tárgyalóasztalnál tudna beváltani -, olyan magas katonai árat kelljen fizetnie, hogy az egyszerűen már ne érje meg számára.
Moszkvában persze felháborodást váltottak ki az ukrajnai fegyverszállítások, amelynek hivatalosan hangot is adtak. A küldő országok a jelenlegi helyzetben a fegyverszállításokat Ukrajna számára kiemelten fontosnak tartják, hasonlóan ahhoz, ahogy az orosz invázió esetén belengetett nyugati gazdasági szankciók elrettentő erejében is sokan bíznak Nyugaton.
Ugyanakkor, ahogyan arra a Financial Times is felhívta a figyelmet a nyugati álláspont Ukrajnát és Oroszországot illetően korántsem egységes. Egy múltheti egyeztetésen arról sem tudtak megegyezni az unió tagállamai, hogy milyen jellegű gazdasági szankciókat és milyen esetben vessenek ki: csak egy teljeskörű orosz invázió bekövetkeztekor vagy pedig már bármilyen jellegű hibrid támadás esetén is?
Biden magyarázkodni kényszerül
A közös álláspont kialakítását az sem segíti elő, hogy az amerikai adminisztrációnak magyarázkodnia kellet Biden egyik mondata után, miután az amerikai elnök azt sugallta, hogy a szövetségesek megosztottak abban a kérdésben, hogy hogyan reagáljanak egy esetleges „kisebb orosz betörésre”.
Biden másnap aztán visszavonta a szerdai sajtótájékoztatóján tett „kisebb orosz betörésre” vonatkozó megjegyzését:
„teljesen világos voltam, nincs félreértés. Ha bármilyen, bármilyen orosz egység átvonul az ukrán határon, az inváziónak minősül”.
A Fehér Ház Biden balul elsült sajtótájékoztatója után igyekezett eloszlatni minden olyan feltételezést, hogy egy „kisebb léptékű orosz katonai behatolásra” az amerikaiak gyengébb válaszlépésekkel reagálnának, de ez nem volt túl meggyőző Kijev szemében. Egyes ukrán tisztviselők egyenesen arra gyanakodnak, hogy az orosz és amerikai fél megegyezett az ukránok feje fölött, és Biden mondatait úgy értelmezték, hogy az amerikai elnök kvázi zöld utat adott Putyinnak a cselekvésre Ukrajnában.
Berlin fegyverdömpingje a Közel-Keletre, visszautasítás Kijevnek
Kérdéses, hogy valóban így van-e, mindenesetre az egységes cselekvés hiányát mutatják a NATO-n belül a már említett fegyverszállítások is. Amíg az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia és a balti államok (akiknek a történelmi tapasztalat is azt diktálja, hogy segítsék Ukrajnát, nehogy aztán rájuk kerüljön később a sor) a már említett módon támogatják Kijevet védelmi célú fegyverekkel, addig az EU vezető gazdasági ereje és a világ negyedik legnagyobb fegyverexportőre, Németország, visszautasította, hogy fegyvereket szállítson az ukránoknak, akik pedig nagyon is konkrét kéréseket fogalmaztak meg németek felé.
„Elsősorban a német hadihajókról van szó, amelyek a világ legjobbjai közé tartoznak, és amelyekre sürgősen szükségünk van a Fekete- és Azovi-tenger hosszú partvidékeinek védelméhez”
– mondta Andrij Melnyk Ukrajna berlini nagykövete nemrég.
„Ugyanilyen hatalmas igény van a legmodernebb légvédelmi rendszerekre is, amelyeket jelenleg a német fegyvergyártó cégek gyártanak”
– tette hozzá a diplomata.
Az új német kancellár és külügyminiszter azonban egyértelműen elutasította az ukrán kérést.
„A német szövetségi kormány évek óta hasonló stratégiát követ ebben a kérdésben. Ez pedig azt is jelenti, hogy nem exportálunk halálos fegyvereket [Ukrajnába]”
– mondta Olaf Scholz.
„Ez a tavaly decemberi kormányváltással sem változott”
– folytatta a német kancellár.
Valóban Németország kényesen ügyelt arra, hogy ne bosszantsa fel az oroszokat ukrajnai fegyverszállításokkal. 2014 óta Németország segítsége (a diplomáciai támogatás mellett) Ukrajnának kimerült egy katonai kórház felépítésében, orvosi felszerelések szállításában és a Bundeswehr kórházaiban kezelés nyújtásában a sebesült ukrán katonáknak.
„Amit két héttel ezelőtt mondtam, az változatlan. A német kormány fegyverexporttal kapcsolatos álláspontja ismert”
– ezt már Annalena Baerbock zöldpárti német külügyminiszter mondta Kijevben.
„A fegyverszállításokkal kapcsolatos korlátozó álláspontunk jól ismert, és a történelmünkben gyökerezik”
– folytatta Baerbock.
„A diplomácia az egyetlen út”
– mondta a német külügyminiszter.
Az új német kormány decemberi beiktatása óta a koalíciós megállapodás értelmében valóban szigorúbb álláspontot képvisel a külföldre irányuló fegyverexporttal kapcsolatban, mint a Merkel-érában, amely az Egyiptomnak történő fegyvereladásokkal 2021-ben rekordszintre emelte Németország fegyverexportját (2021-ben Németország 9,35 milliárd euró értékben exportált fegyvereket, ami 61 százalékkal volt több, mint 2020-ban).
3,4 milliárd euró értékű fegyverexport az uniós országokba, NATO-partnerországokba és NATO-egyenértékű státuszú országokba (Ausztrália, Új-Zéland, Svájc és Japán) irányult, mintegy 5,95 milliárd euró (!) pedig az úgynevezett „harmadik világ országaiba” történt.
Baerbock hivatkozása a fegyverexport-korlátozások német történelemben való gyökerezésére már csak azért sem állja meg a helyét, mert Németország már akkor sem szállított fegyvereket Ukrajnának, amikor a Közel-Keleten olyan mai napig zajló véres konfliktusok résztvevőinek viszont igen, mint a líbiai és jemeni polgárháború (csak a 2020-as évben több mint egy milliárd euró értékben). De több milliárd euró értékben exportáltak fegyvereket olyan országokba is mint például Katar, Pakisztán vagy éppen Algéria, melyről az utóbbi napokban derült ki, hogy ha törésre kell vinni a dolgot, akkor akár készen áll háborúzni is a vele szomszédos Marokkóval.
Stefan Meister, a Német Külkapcsolatok Tanácsának szakértője az ukrajnai fegyverszállításokkal kapcsolatos német álláspont kapcsán úgy nyilatkozott, hogy
„a német kormányban széles körű konszenzus van arról, hogy a fegyverszállítások inkább eszkalálnák a helyzetet, és megfosztanának bennünket attól a lehetőségtől, hogy közvetítsünk és párbeszédet folytassunk Oroszországgal”.
A német megosztottság
Berlinnek nyomós okai vannak arra, hogy törekedjen az Oroszországgal való jókapcsolatokra. Hogy miért? A válasz két szó: Északi Áramlat. A gázvezeték, amely az atomerőműveit leszerelő Németország számára kiemelt fontossággal bír és amely az első pillanattól kezdve ezernyi szállal kötődik az ukrajnai konfliktushoz. Oroszország a beruházás révén egyetlen útvonalra terelheti az EU-nak szánt gázszállítmányok 80 százalékát, és domináns helyzetbe kerülne a német piacon, mert részesedését 40 százalékról több mint 60 százalékra emelné.
Az Északi Áramlat 2 tehát nagymértékben átrendezheti a jelenleg fennálló helyzetet az európai földgáz-szállítás terén (Ukrajna is megszűnhet tranzitországnak lenni, így hatalmas bevételektől eshet el), ha megkapja működéshez szükséges engedélyeket. Az oroszok számára azonban a vezeték már „félkészen” is hasznos befektetésnek bizonyult.
„Moszkva számára máris megtérült”
– mondta Stefan Meister.
„Ha nem is aktív a vezeték, de már elég jól működik [az oroszok számára], mert megosztást hozott az amerikai-európai-német kapcsolatokba. Az európaiakat is megosztotta. Sőt magukat a németeket is megosztotta. Szóval mi másra van még szüksége Moszkvának? Ez már egy nagy sikertörténet”
– mondta a szakértő.
A feszültség és a megosztottság kézzel tapintható a német kormánykoalíción belül is.
A német zöldek ideológiai okokból korábban képviselt ellenző álláspontja kormányra kerülve is megmaradt az Északi Áramlat 2-vel kapcsolatban. A zöldpárti Baerbock jelezte is, hogy a vezeték nem kaphatja meg a működési engedélyeket, amennyiben Oroszország megszállja Ukrajnát.
Ezzel szemben a szociáldemokraták politikusainak többsége, akik hagyományosan a Moszkvával való jó kapcsolatok hívei, kitartanak amellett, hogy az orosz gáz fontos a német ipar számára és a vezeték ügyét külön kell választani az ukrajnai-válságtól. Olaf Scholz kancellár, az SPD politikusa is tisztán gazdasági projektként jellemezte a beruházást, az üzembe helyezés ügyében folytatott eljárást pedig teljességgel politikamentesnek nevezte.
„A megosztottság gyengíti Németországot és az EU-t”
– mondta Stefan Meister.
„Azt látjuk, hogy a német kormánynak nincs szilárd álláspontja, és … még mindig keresi, hogy mi legyen az Oroszország-politikája”
– tette hozzá a szakértő.
Baerbock Kijevben mindazonáltal emlékeztetett rá, hogy Németország számos területen támogatja Ukrajnát, és hangsúlyozta, hogy Berlin mindent megtesz az ukrán-orosz válság elmélyülésének megakadályozása érdekében minden diplomáciai lehetőséget kihasznál: ezért is támogatja például a „normandiai formátum” felélesztését (a normandiainak nevezett egyeztetéseket a Donyec-medencei fegyveres konfliktus békés rendezésére hívták életre, Ukrajna, Oroszország, Németország és Franciaország részvételével).
Mindez arra utal, hogy úgy tűnik a németeket és ukránokat (és minden bizonnyal a franciákat is) zavarja, hogy az amerikaiak és az oroszok kihagyják őket az egyeztetésekből, és nem engedik őket a tárgyalóasztalhoz.
Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes azt mondta, hogy azért van ez így, mert Oroszország az általa sürgetett biztonsági garanciákról elsősorban az Egyesült Államokkal szeretne megállapodni és szerinte kontraproduktív túl sok országot bevonni ebbe a folyamatba…
Az, hogy végül sikerül-e diplomáciai megállapodásra jutni a feleknek vagy pedig Oroszország ténylegesen beavatkozik Ukrajnában, ahogyan attól egyes nyugati országokban tartanak, az a következő hetekben kifog derülni. Egy biztos: bármi is történik most Ukrajnában az hosszú távon kihatással lesz a kontinens biztonságára nézve.
