Naiv anarchisták, ingatag világrend, rasszistázó demokraták, moderált lincshangulat, közel-keleti kremlinológia, papucsos elnökjelölt, kispesti király, mérgezett Trianon, jogfosztó koronavírus. Az elmúlt hét izgalmas olvasmányainak összefoglalója Neokohn cikkek környezetbarát újrahasznosításával.
Seres László nem tartja túlságosan jó ötletnek, hogy Donald Trump terrorszervezetnek minősítené az Antifát, mivel a mozgalom valódi veszélyessége azon a szimpátián mérhető, ami a főáramlatú politikai, akadémiai és médiaközegben övezi.
Megyeri A. Jonatán a legújabb amerikai zavargások kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy békénk, megszokott biztonságunk, a világ rendje, melyet oly stabilnak és megingathatatlannak gondolunk, valójában mennyire gyorsan felborulhat, és aggódik, hogy ha az emberek közti együttműködés nem a jó célt szolgálja, az pusztító ember- és Istentelenséget szül.
Hajdú Tímea az amerikai lázongások hátterét elemezve arra a következtetésre jutott, hogy nem csak a szélsőbal táplálja azt a narratívát, hogy az amerikai rendszer rasszista, hanem ezt hirdetik a demokraták és a média többsége is.
Nagy Gabriella beavatott bennünket az autista arab fiú halála nyomán felizzott szenvedélyes közhangulatot moderáló héber „tiksoret” kommunikáció rejtelmeibe, mely akkor teljesít a legjobban, amikor semlegesíteni tudja a heves közel-keleti indulatok nyomán kialakult lincshangulatot.
Eperjesi Ildikó figyelmeztet, hogy közel-keleti szerepvállalásával a Kreml azt a látszatot próbálja kelteni, hogy az USA „felelőtlen” politikájával szemben Oroszország az egyedüli felnőtt ember a tárgyalóasztalnál. Valójában az orosz vezetés a palesztinok javára igyekszik billenteni a mérleg nyelvét.
Ildikó Fehéroroszországba is elkalauzolt bennünket, ahol egy blogger „Csótányellenes”, papucsos kampánnyal száll harcba az elnökségért, mivel Belaruszban jelenleg nincs olyan politikai ellenzék, amely valódi kihívója lehetne az országot vaskézzel irányító Lukasenkónak.
Wallenstein Róbertnek adott interjújában a legendás válogatott futballista, az 50. születésnapját ünneplő Pisont István felidézte, hogy a rasszizmus miatt majdnem feladta karrierjét, de hittel felülemelkedett a megaláztatásokon. A „legnagyobb cigányból” a „legnagyobb király” lett, akit Izraelben többször is megkoronáztak, és miniszterelnökökkel vett részt sábeszi ünnepségeken is.
Pelle János a Trianon 100. évfordulós megemlékezésében rámutatott arra, hogy a magyar politika már közvetlenül a döntés után saját céljaira hasznosította a közvélemény nacionalizmusát, az antiszemita előítéleteket.
Kárpáti Iván szerint a járvány lecsendesülésével sokkal komolyabb jogi veszteségekkel is számolhatnak az állampolgárok, mint a kézfogás és a baráti puszi elmaradása a köszöntések sorából.
Előző összefoglalónk itt olvasható:
