„Csótányellenes” kampánnyal menesztenék a fehérorosz diktátort

Némelyek már egyenesen a posztkommunista térség Svédországaként emlegetik Fehéroroszországot, Lukasenko elnököt pedig „libertáriusként”, miután a kemény fellépéséről ismert diktátor nem volt hajlandó korlátozásokat bevezetni a koronavírus-járvány megállítására. De mi áll valójában Lukasenko „puhulásának” hátterében?

Hosszú sorok kígyóznak mostanában a fehérorosz fővárosban, amelyek nem csak a COVID-19-es fertőzések elkerülése érdekében egymástól tartott távolság miatt nyúlnak messzire. Rengeteg ember áll sorban akár órákon át annak a kevés ellenzékinek a standjainál, akik ringbe szeretnének szállni az augusztus 9-én esedékes elnökválasztáson, és megakadályozni, hogy az 1994 óta hatalmon lévő Aljakszandr Lukasenko folytassa uralmát.

Az egyik ilyen standnál az ismert blogger, Szjarhej Cihanouszkij feleségének gyűjtötték a napokban az aláírásokat. Eredetileg a szókimondó férj szeretett volna indulni a választásokon, de miután a hatóságok eltiltották, a feleség vág neki az elnöki székért folytatott versenynek. Ráadásul Cihanouszkijt múlt pénteken letartóztatták. A sorban álló emberek tapsoltak, az aspiráns nevét skandálták. Egyikük, egy Andrej nevű tanár szerint valóban megérett az idő a változásra.

„Ideje tenni valamit. Én 25 éves vagyok, a jelenlegi elnök pedig 26 éve van uralmon. Én nem is láttam semmi mást, és már unom” – mondta a férfi a Reuters hírügynökségnek. Egy Szemjon nevű mérnök pedig arról beszélt, hogy rengeteg fehérorosz ember elégedetlen azzal, ami az országban folyik, és készek akár utcára is vonulni.

Többen papuccsal a kezükben érkeztek, amely újabban az ellenállás jelképe lett Fehéroroszországban. Cihanouszkij ugyanis „Állítsuk meg a csótányt” szlogen alatt kampányol. A blogger végigjárta az országot és mindenfelé levideózta, hogyan is élnek a fehéroroszok valójában: szegénységben és remény nélkül.

Egy néni történetesen arról értekezett az egyik kisfilmben, hogy mit is lehet tenni, ha csótány van a házban. A kérdését saját maga válaszolja meg: keresni kell egy papucsot és agyon kell ütni.

Aljakszandr Lukasenko fehérorosz elnök. Fotó: MTI/AP pool/Szergej Gapon

Ennek hatására sokan egy meséskönyv egyik szereplőjéhez, egy csótányhoz hasonlítják Lukasenkót, akit képletesen szólva agyon lehetne csapni egy papuccsal. Ennek jegyében tüntetéseket szerveznek az utcán és online, olyannyira, hogy némely elemzők már „csótányellenes” forradalomról beszélnek.

Szeretne indulni a választásokon Viktor Babariko bankár is, aki szerint a fehérorosz emberek egyrészt fásultak, másrészt viszont változást várnak. Mint a Reutersnek elmondta, „a hatóságoknak a járvány idején tanúsított viselkedése volt az utolsó csepp a pohárban, amely megmutatta, hogy a vezetők teljes mértékben lenézik az országot. Ez mindenkire hatással volt” – mondta az ellenzéki aspiráns, aki a szükséges százezer aláírásból 85 ezret már a hét elején összegyűjtött.

Babariko arra célzott, hogy a 65 éves Lukasenko, aki tsz-vezető volt a szovjet érában, elejétől fogva következetesen tagadta, hogy a járvány egyáltalán létezne.

A csak Batyka (Apuka) néven emlegetett államfő azt mondogatta, hogy a koronavírusos fertőzés csak az emberek fejében létezik. Aztán önmagának némileg ellentmondva vodkaivást, szaunát, traktorozást javasolt a betegség elleni gyógymódként. Arról is beszélt, hogy a koronavírusban szerinte senki nem hal meg, hanem – mint bizonygatta – mindenki a már eleve meglévő betegségébe hal bele valójában. Mint mondta: egyébként is „jobb állva meghalni, mint térden állva élni”.

A magyar-fehérorosz politikai és gazdasági kapcsolatok fejlesztését szorgalmazta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken Minszkben, az Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnökkel folytatott tárgyalása első, sajtónyilvános részében.

A Függetlenségi Palotában Orbán Viktor megtiszteltetésnek nevezte, hogy ő az első magyar miniszterelnök, aki hivatalos látogatást tesz Fehéroroszországban. „Régóta tartoztunk” ezzel a látogatással – jegyezte meg, jelezve azt is, hogy Aljakszandr Lukasenka utoljára 1994-ben járt Magyarországon. Hozzáfűzte, reméli, ez is változik majd. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a két ország között nincs semmilyen rendezetlen vitás kérdés, nincs politikai érdekütközés, a tisztelet kölcsönös.

„Elvileg minden jó” – folytatta Orbán Viktor -, ám „ebből keveset hoztunk ki, nem elég szorosak a politikai kapcsolataink”, a gazdasági együttműködés volumene is szerény, pedig Fehéroroszország egy fejlett ország, Magyarország mindig is tisztelte a gép- és élelmiszeriparát, kultúráját, sportteljesítményét.

Aljakszandr Lukasenka szintén arról beszélt, hogy sem a politikai, sem a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok nem felelnek meg annak, mint amit elérhetne a két ország. Az áruforgalom mértékének is nagyobbnak kellene lennie a jelenleginél Magyarország és Fehéroroszország között – mondta. (MTI)

Ezért aztán a veterán diktátor nem is vezetett be különösebb korlátozó intézkedéseket Fehéroroszországban. A csaknem tízmilliós államban az emberek maguktól igyekeztek minél inkább leredukálni a társadalmi érintkezést, szájmaszkot hordani és minél többször kezet mosni. Erre nem az államilag, hanem a vállalkozók által kihelyezett információs táblák figyelmeztetnek Minszk utcáin.

Nem tiltották be Fehéroroszországban a nagyobb összejöveteleket, sem a sportrendezvényeket sem. Mindössze annyi történt, hogy fertőtleníteni kezdték a tömegközlekedési eszközöket.

A világ sportcsatornái egymással versenyre kelve igyekeztek elérni, hogy ők közvetítsék élőben a finoman fogalmazva nem túl erős fehérorosz futballbajnokságot, mert szinte kizárólag ott tartottak mérkőzéseket, igaz, csaknem üres lelátókkal, mert az emberek azért óvatosak.

Nem korlátozták Belaruszban a templomi szertartásokat sem. Éppen egy templomban találta azt mondani májusban Lukasenko, hogy „egy egyszerű bölcsességhez tartom magam, amit a népünktől vettem: ha a dolgok nehezen mennek, akkor jobb nem változtatni az életmódunkon”.

Egyes elemzők már „libertáriusként” emlegették az egyébként vaskézzel kormányzó Lukasenkót, akinek a „bátorsága” odáig terjedt, hogy még a hagyományos győzelem napi katonai parádét sem mondta le.

Május 9-én, a náci Németország fölött aratott győzelem 75. évfordulóján Minszk központjában nagyszabású felvonulást tartott a hadsereg. A nézők azonban nem voltak jelen olyan nagy számban, mint máskor. Aktivisták és ellenzékiek ugyanis előzőleg „karanténkampányt” indítottak annak érdekében, hogy az emberek minél inkább maradjanak otthon, és kerüljék a fizikai érintkezést. A minszki metrón és az éttermekben szemmel láthatóan drasztikusan csökkent az emberek száma.

„Lukasenko biztos, hogy nem libertárius hős – magyarázza Bendarzsevszkij Anton, a posztszovjet térség szakértője a Neokohnnak. Bendarzsevszkij szerint a dolognak az a háttere, hogy augusztusban elnökválasztások lesznek az országban.

Lukasenko felmérte, hogy ha korlátozásokat vezet be, ha az egész kormányzati narratíva arról fog szólni, hogy a vírusnak lesznek következményei, gazdasági nehézségek lesznek, akkor nehezebb lesz nekifutni az elnökválasztásnak, még ha autokratikus berendezkedésű országról van is szó.

A szakértő szerint az is teljesen téves megközelítés, ha Belaruszt Svédországhoz hasonlítják. A skandináv ország ugyanis inkább áthárította a felelősséget az állampolgárokra, ott nem becsülték le a járvány hatásait, nem csináltak viccet belőle, csak nem voltak központi korlátozások. „Belaruszban még információs kampány sem volt, az ország vezetése teljesen lebecsülte a járványt. Lukasenko pedig viccet csinált belőle. Az volt a kormányzati üzenet, hogy nem kell komolyan venni a járványt” – mondta a szakértő lapunknak.

Bendarzsevszkij arról is beszámolt a Neokohnnak, hogy Fehéroroszországban élő ismerői közül többen is megbetegedtek a koronavírussal, ketten közülük kórházi kezelésre szorultak, de tesztet nem végeztek rajtuk, pedig a tünetek megegyeztek. Emiatt arra lehet következtetni, hogy a hivatalos statisztika nem fedi valószínűleg a valóságot (a hivatalos adatok szerint csaknem 46 ezer fertőzött és 253 halott van eddig.)

Az Európa utolsó diktátorának tartott Lukasenko nyilvánvalóan igyekszik demonstrálni, hogy ő más, mint a szomszédos „nagy testvér” Oroszország első embere, Vlagyimir Putyin, aki szigorú intézkedéseket vezetett be a járvány ellen.

Ez azért fontos Lukasenkónak, mert az utóbbi időben az orosz államfő egyértelmű „gesztusokat” tett annak érdekében, hogy felgyorsítsa a két ország papíron egyébként meglévő unióját. Ennek érdekében Putyin igyekszik sarokba szorítani Belaruszt azzal, hogy a kőolajat Moszkva világpiaci áron adja el a fehéroroszoknak, akik korábban nyomott áron kapták a folyékony aranyat, amit feldolgozva már világpiaci áron adtak tovább Európának. Lukasenko a Nyugathoz fordult. Norvégiától vett olajat, de szó van arról, hogy az Egyesült Államokból is kaphat az ország energiahordozót.

A fehérorosz elnök szeretné a két ország fúzióját mindenáron elkerülni, főleg amióta Oroszország 2014-ben egyoldalúan elcsatolta Ukrajnától a Krím-félszigetet, majd az orosz hadsereg hathatós támogatásával a kelet-ukrajnai lázadók háborút indítottak a kijevi központi kormányzat ellen.

Lukasenko azzal is demonstrálta „különutasságát”, hogy míg Putyin Moszkva környéki dácsájába vonult vissza a járvány idejére (meg is kapta érte, hogy „bunkerben vészeli át a válságos időszakot”), addig a fehérorosz elnök a dísztribünön parádézott a győzelem napján.

Az elnök tagadásban: „Itt nincs vírus. Látott itt vírust a levegőben?”

Lukashenka Disparages COVID-19 Victims As Belarus Curve Steepens

Belarusian President Alyaksandr Lukashenka has made disparaging comments about victims of the coronavirus, dismissing his country’s caseload as „miniscule” a…

Az egyébként nem túl acélos fehérorosz gazdaság egyelőre valóban jobban reagált, mint az orosz, amelybe – mint a napokban Mihail Misusztyin kormányfő bejelentette – csillagászati összeget kell pumpálni, és ahol a munkanélküliség drámaian emelkedik, miközben Fehéroroszországban továbbra is mindössze négy százalékos. Ráadásul Putyin népszerűsége az utóbbi évekhez képest mélypontra csökkent.

Minszk emellett elutasította az oroszok által felajánlott segítséget is. Amikor április elején a fehéroroszok mégis átvettek tízezer Covid-19 tesztet, akkor arra panaszkodtak, hogy azok jelentős része használhatatlan volt.

A fehérorosz emberek azonban nem fogadják olyan egyöntetűen ezeket a „sikereket”. Sokan elégedetlenek a gazdaság és az emberi jogok helyzetével, vagy egyszerűen csak – ahogy fentebb már kiderült – elegük van abból, hogy Lukasenko túl régóta van hatalmon. A gazdaság egyébként már a koronavírus előtt sem volt rózsás helyzetben.
Lukasenko elsősorban a „stabilitásra” büszke, amely kormányzása alatt jellemezte a Lengyelország és Oroszország közé ékelődött Belorussziát. Babariko szerint viszont „Mindenki tudja már, hogy ez a temető stabilitása”.

Az államfő érzi, hogy talán minden eddiginél nagyobb lesz a tét az augusztusi választásokon. Az ellenzék támogatóit „bűnbandáknak” nevezte nemrég, és óva intette őket attól, hogy a 2014-es ukrajnai forradalomhoz hasonló történjen, amikor is az ukránok elűzték az oroszbarát Viktor Janukovics elnököt.

„Figyelmeztetem magukat, és mindenkit, aki figyel ránk, hogy Fehéroroszországban nem lesz Majdan” – üzente Lukasenko az elégedetleneknek.

Mint Bendarzsevszkij mondta: nem látni azt a lehetőséget, hogy ne választanák meg Lukasenkót az augusztusi voksoláson – immár hatodik elnöki ciklusára. Ha még megingott is volna a lakosság bizalma, akkor is biztosítani tudná azt az erőforrást, ami a győzelemhez szükséges.

Fehéroroszországban – mint Bendarzsevszkij magyarázta – alulról jövő kihívók vannak, nincs jelenleg olyan politikai ellenzék, amely valódi kihívója lehetne Lukasenkónak. Ukrajnához hasonlóan – ahol a komikus színész Zelenszkij tett szert hatalmas népszerűségre – Belaruszban is erősödhet ez a tendencia, mivel a hatalom elzárja az ellenzék elől a teret, de kevésbé figyel azokra, akik például a kultúra terén tudnak kiemelkedőt felmutatni. Ők később politikai babérokra törhetnek.

„Nem gondolom azonban, hogy augusztusban ebből problémája lenne Lukasenkónak, aki inkább hosszútávon gondolkodik. Ha ugyanis most nem lép, nem garantálja, hogy továbbra is népszerű maradjon, ha nem nyomja el ezeket a felerősödő tendenciákat, alulról jövő emberek népszerűségét, akkor ebből a következő években még baj lehet.” – mondta az elemző.

Bendarzsevszkij szerint

Lukasenko nagyon fél Putyintól, attól, hogy Oroszország valamilyen módon beavatkozik az elnökválasztásba. Moszkva szemében ugyanis kevésbé megbízható, mivel nem ment bele a Kreml játékába, Belarusz nem folytatta a Putyin által kijelölt integrációs utat.

Ezért aztán Oroszország olyan jelölteket támogathat vele szemben, akik inkább ezt az oroszbarát vonalat próbálják képviselni, bár Lukasenko sem nevezhető oroszellenesnek.

Az elemző arra a furcsa paradoxonra is rámutatott, hogy a diktátor és Fehéroroszország érdekei jelenleg egybevágnak: az ország szuverenitása és az ő hatalmon maradása összefügg.

Hat éve hunyunk szemet a Kreml jogtiprása és expanziós törekvései felett

A spirituális máz csak arra kellett Putyinnak, hogy valami fedősztorit találjon a Krím elcsatolására. Eperjesi Ildikó elemzése.