Izrael választ: tájkép csata előtt

Az idei választások a várakozásoknak megfelelően nem válogatnak az eszközökben, az elmúlt négy év választási palettájához képest szembetűnő az erőteljes jobbratolódás. Tudósítónk, Nagy Gabriella elemzése.

Néhány nappal a választások előtt az élet értelme akár a könnyű izgalommal fűszerezett elszántság finom illata, mint egy könnyű rövid nyári mellény (Rejtő Jenő) szelíden bevonja a korán ébredő izraelieket vagy a még le sem fekvőket. A reggeli kávézós, helyben sütött egyébként kóser francia mirelit sütishez betérve a pincér és a mindent egyben megoldó rasztás srác rám köszön: מה נשמע? ( mi újság?) Gyanútlanul válaszolok: בסדר…(rendben).

Folytatja a munkát háttal nekem, de hozzám beszél: ימין או שמאל? ( jobb vagy bal?)

Már a többiek is figyelnek, mi lesz ebből. Arra gondolok miért kell mindig a jobbal kezdeni, Beni Ganz meg azt mondta, nincs is jobb meg bal, csak Izrael létezik, mindenek előtt. Végül kicsúszik a számon, hogy באמצע ( középen), pedig igazán csak annyit akartam mondani, hogy egyik se, vagy már én sem tudom mit. A fiú, mert a fiam lehetne, közben megfordul és szigorú tekintettel néz rám: אי אפשר. Na, olyan nincs!

Hirtelen nagy csend lett és én már csak abban reménykedtem, hátha a legrosszabb, ami történhet, hogy nem kapok sütit, és nagyon hálás voltam, amiért nem imalézett meg giveretezett le (anyám, asszony), mert ez még a választásnál is fontosabb, a büszkeségem. A fiatal srác azonban kacsintott és elnevette magát. Így szembesültem azzal, amit eddig is tudtam.

Kezdő vagyok, és könnyen félrevezethető, valamint bedőlök a különböző választási trükköknek, hogy elég egy szigorú tekintet és rögtön kicsúszik a számon, amit gondolok. Még az is lehet, hogy a közvélemény-kutatásokat mérvadónak tartom. A választásokkal kapcsolatban pedig csak egy dolog biztos, hogy a felmérésekben hinni végzetes csalódást okozhat.

Most különösen nagy a tét

Az idei választások a várakozásoknak megfelelően nem válogatnak az eszközökben, minden idők legmocskosabb, tisztességestől nagyon távol álló húzásokkal megspékelt kampányává vált. Szinte érthető, hiszen most különösen nagy a tétje, igaz ezt korábban is minden egyes alkalommal így gondolták az (ellen)felek.

Nemcsak a politikai opponensek de a közös blokkban induló jelöltek és pártok egymás ellehetetlenítésére irányuló kampánya szóban, írásban és — új fejleményként — az internet és a közösségi média teremtette új lehetőségeinek (fake news) tárházát is felhasználva tereli a potenciális szavazókat bármi áron a választási úrnák felé.

Néhány nappal a voksolás előtt azonban a kampánynak még egyáltalán nincs vége, az előzetes felmérésekben hinni most ugyanakkora hiba lenne, mint ahogyan négy évvel ezelőtt is történt.

Beni Ganc és Jáir Lapid, az ellenzéki Kék-Fehér párt vezetői (fotó: MTI/EPA)

A legutóbbi választások előtt (2014) az utolsó közvélemény kutatások szerint a Jichák Herzog vezette balközép Cionista Unió magabiztosnak tűnő négypontos előnnyel számolhatott azzal, hogy megnyeri a választásokat, maga mögött tudva a Benjamin Netanjahu vezette Likudot. Herzog azonban akkor sem biztos, hogy képes lett volna összehozni egy minimum 61 mandátumot jelentő baloldali kormánykoalíciót, ha történetesen megnyeri a választásokat.

A voksok matematikai nyertese ugyanis nem feltétlenül jelenti az abszolút győztest, vagyis az államfő Ruven Rivlin dönti el, kit fog megbízni a következő kormány alakításával, figyelembe véve a 120 tagot számláló Knesszet és egy, a lehetőségekhez képest stabil koalíciós kormány alakításához meglévő feltételeket.

Választási patthelyzet esetén az államfő megteheti azt is, hogy a stabilitás érdekében egységkormány létrehozására kötelezi a pártokat. Négy évvel ezelőtt Netanjahu kizárta a közös, rotációs elven működő koalíciót a Cionista Unióval, mondván “meg kell előzni” vagyis meg kell nyerni a választásokat.

Négy évvel ezelőtt sikerült is, kiszorítva a Knesszetből az ultra-szélsőséges Jahadot. Az utolsó percekig a választókra minden létező csatornán nyomást gyakorló Netanjahu nagy fölénnyel, 30-24 arányban nyerte meg a választásokat, és ha nehezen is, de élni tudott a kormányalakítás Rivlin által felajánlott lehetőségével.

A többi már történelem.

Fej-fej mellett

A négy évvel korábbi helyzethez képest most alapvetően megváltozott a politikai paletta. A két rivális Benjamin Netanjahu (Likud) és a Beni Ganz vezette Kék-Fehér egymás mellett, közel azonos népszerűség mellett verseng a célba jutásért, legalábbis az elmúlt hetek-hónapok polljaink nagyjából megegyező eredményei szerint. Az előző választások tapasztalata alapján azonban biztosat nehéz lenne állítani.

A két nagy párttól függetlenül a mérleg nyelvét a potenciális koalíciós partnerek jelentik majd, és ilyen szempontból az előző évekhez képest szemmel láthatóan jelentősen átrendeződött a kínálat.

A baloldalon a Cionista Unió, a Munkapárt új vezetőjének köszönhetően megszűnt létezni, kiszorítva Cipi Livnit és pártját (Hatnuah). A Munkapárt mellett a Tamar Zandberg vezette Meretz az egyedüli balos párt, amely egy bal-centrista koalícióban szóba jöhet, amennyiben Ganz kerülne fölénybe. És persze az arab pártok, amelyek a négy évvel ezelőtti helyzethez képest most két különböző frakcióban (Balad-Ra’am és Hadas-Taal) indulnak, és mandátumszerzés helyett inkább egymás bejutási esélyeit rontják kölcsönösen.

Benjamin Netanjahu kampányol (fotó: Israeli Ministry of Foreign Affairs)

A másik oldal várhatóan nagy vesztese Naftali Bennett lehet, aki miután kivált a Zsidó Otthonból, párttársával, Ajelet Sakeddel együtt megalapította az Új Jobb pártot, de az extrém húzások ellenére – fasizmus parfüm, igazságszolgáltatás reformja, és egyállami megoldás –, egyre lejjebb csúszik a népszerűségi indexe. A bukáson még az sem segít, hogy csatlakozott a párthoz a tapasztalt politikai újságíró Caroline Glick is.

Átlépni a saját árnyékon

Naftali Bennett egyébként két helyen is vágta maga alatt a fát, hiszen kiválásával a megszűnés szélére taszította a Zsidó Otthont. A Rafi Peretz vezette párt és a Bezalel Szmotrics féle Tkuma szövetség végül a kétes Otzma Jehudittal kiegészült Egyesült Jobboldali Pártok Uniója nagyjából 7 mandátumra elegendő potenciállal rendelkezik.

Az Ocma és szalonképtelen jelöltjeinek ügye a Legfelsőbb Bíróságig is eljutott, az első számú jelöltet, Michael Ben Arit kizárták, de a listán 7. helyen induló Ben Gvir jó eséllyel tervezheti, hogy a mérleg nyelveként különböző előnyök kicsikarása révén csatlakozzon a szerintük biztos befutó Benjamin Netanjahu kormányához.

A kisebb pártok szerepe, mint a Kulanu vagy a Sász akkor válik nyilvánvalóvá, ha sikerül átlépniük saját árnyékukat és a választási küszöböt.

A legutóbbi közvélemény-kutatást nyilvánosságra hozó 13-as csatorna szerint, ha most lennének a választások, a nagy meglepetést, azonkívül hogy a Likud (29) egy ponttal megelőzi a Kék-Fehéreket, a Munkapárt produkálná az eddigi 8-10 mandátumhoz képest 14 Knesszet-ülőhelyet jelentő kiugrással.

Az Egyesült Jobboldali Pártok valamint a Jahadut Hatora 6-6 mandátumot kapna, hasonlóan a Hadas-Taal és a Moshe Feiglin által vezette Zehut. Biztos bejutást jelentő 5 mandátumos eredménnyel a Sász, az Új Jobb, a Meretz és az arab Balad-Ra’am zárja a sort. A Kulanu és a Jiszráel Beitenu a kiesés szélén 4 mandátumra esélyes.

A legújabb Walla felmérés szerint Ganzék 30, a Likud 29, a Munkapárt 10, a Hadash-Ta’al 8, az Egyesült Jobboldali Pártok 7, az Egyesült Tóra Unió 6, a Meretz 6, a Sász 5, a Zehut 5, a Jiszráel Beitenu 4, aBalad-Ra’am 4 mandátumra számíthat.

Libertárius királycsináló?

A jelenlegi csata előtti tájképen az elmúlt négy év választási palettájához képest szembetűnő az erőteljes jobbratolódàs.

Ebben a pillanatban csak annyit lehet kijelenteni, hogy a mostani választások nagy nyertese vagy vesztese Beni Ganz lesz a 13 éve kormányzó Benjamin Netanjahuval együtt. Nagyot veszíthet Naftali Bennett, míg akár királycsináló lehet a kis pártok közül már most is nyertesnek elkönyvelhető, kiugró teljesítményt produkáló Moshe Feiglin, a Zehut párt élén.

Az izraeli politikai választói palettán markánsan liberális elveket való, libertárius-nacionalista Feiglint a közvélemény-kutatók szakértői akár 10 mandátumra is esélyesnek tartják. Amennyiben így lesz, Feiglin alaposan meg fogja nehezíteni akár Netanjahu, akár Ganz dolgát, ugyanis politikai tervei a Likud és a Kék-Fehérek valaha volt ideológiáját is messze túlszárnyalja.

Koalícióhoz való csatlakozásának feltétele a marijuana legalizálása, egy szerdai konferencián pedig kijelentette: a Harmadik Templom építését a Knesszetbe való bejutása után azonnal megkezdené.

Feiglin elmúlt hetekben tapasztalható felemelkedését a Jediot Ahronot egy 27 évvel ezelőtti jelenséghez hasonlította, amikor a baloldali Merec-szavazók tömegesen vándoroltak át a friss liberális érzetet nyújtó Raful Eitan Tzomet pártjához. Úgy tűnik a szavazók hajlandóak elfogadni a radikálisan jobbos ideológiát is, egy kis szórakozásért cserébe.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.