Horthy és a zsidómentés, haldokló feminizmus, képmutató kancellár, önpusztító szocdemek, holokauszt-relativizáló EU-elit, gonoszság a szabad világban, antiszemita feketék. Az elmúlt hét izgalmas olvasmányainak összefoglalója Neokohn cikkek környezetbarát újrahasznosításával.
Folytatódott szenvedélyes történész-diskurzusunk a Horthy-korszak megítéléséről, mely a múlt héten azzal kezdődött, hogy Veszprémy László Bernát a polgármesterek holokausztban betöltött szerepéről vitába bonyolódott Karsai László történésszel, aki nem hagyta szó nélkül a viszontválaszt sem.
Ezen a héten Pelle János is beleállt a Horthy-korszak elemzésébe, szerinte teljesen mindegy, hogy a kormányzó valóban a deportálások felfüggesztése érdekében rendelte-e a fővárosba Koszorúst a páncélosaival, vagy attól tartott, hogy puccsot hajtanak végre ellene. A történész úgy véli, a lényeg az akció eredménye volt, a közel két hónapos haladék, ami mintegy kétszázezer budapesti zsidó életét mentette meg.
Karsai László vitriolos riposztjában rákérdezett, hogy ha Pelle szerint Horthy, a zsidómentő lenne, akkor „esetleg állítsunk emléktáblát a Dohány utcában Heinrich Himmlernek, az SS Birodalmi Vezérének is, mert állítólag, úgymond Kasztner Rezső cionista vezetőre és Kurt Becher Waffen SS Standartenführerre hallgatva augusztusban hozzájárult ahhoz, hogy a budapesti zsidókat ne deportálják?”
Hajdú Tímea ezúttal a feminizmus válságát vette górcső alá. „Romboló mítoszok, avagy a feminizmus vége?” című írásában úgy véli, hogy egyre kevesebben támogatják a feminista mozgalmat, amely pont azokat veszítheti el, akikért elvileg küzd: a nőket.
Seres László a német kancellár auschwitzi látogatása kapcsán mutat rá, hogy szerinte nettó ostobaság Auschwitz „üzenetét” arra redukálni, hogy csak a szélsőjobb ellen kell harcolnunk, miközben a német kormány nem hajlandó terrorszervezetté nyilvánítani a Hamászt és a Hezbollah-t, sőt a statisztika kedvéért még a muszlimok által elkövetett gyűlölet-cselekményeket is a szélsőjobb nyakába varrják.
Krisztina Koenen kasszandrai elemzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy a német szociáldemokraták önpusztító szélsőbalra sodródásával 30 év után újból feltámadhat a Német Szocialista Egységpárt, csak most már az egyesített Németországban.
Wallenstein Róbert a saját múltját is kutató Dobray György Balázs Béla-díjas rendezővel készített interjút annak apropóján, hogy a botlatóköveket egész Európában elhelyező német szobrászról, Gunter Demnigról és a nemzetközi önkéntesekről forgatott filmet.
Réti János az EU politikai elitjének képmutató attitűdjéről fest sötét képet, mely folyamatosan átkeretezi a holokauszt jelentését, amikor az emberi szenvedés univerzalitását hangsúlyozza, egyszersmind antirasszista értelmezést ad a zsidó néppel szemben elkövetett egyszeri és megismételhetetlen borzalomnak.
Gulyás Virág a Szochnut volt vezetőjét, Nathan Sharansky emberi jogi aktivistát, a 2020-as Genezis-díj nyertesét idézi, aki az Amerikai Zsidó Bizottság (AJC) éves gáláján tartott előadásán többek között azt mondta: „A szabad világban bátorságra van szükség a gonosz felismeréséhez”.
Kiss Adorján Afrika déli csücskéből hoz nyugtalanító híreket, ahol a progresszív baloldal és a BDS-mozgalom aknamunkája az apartheid és elnyomás hívószavakkal hergeli zsidók ellen a feketéket.
Múltheti összefoglalónk itt olvasható:
