Az 1944-es csendőrpuccsot meghiúsító Koszorús Ferenc védelmében emelt szót lapunkban Pelle János, bírálva többek között Karsai Lászlót is, amiért az kétségbe vonja a néhai ezredes érdemeit. Hétfői publicisztikánkra a történész válaszol.
Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy 1944 június végén-július elején senki, legkevésbé maga Baky László belügyi államtitkár nem tervezett semmiféle „csendőrpuccsot”. Az agg kormányzó valóban azt hitte ekkoriban pár napig, hogy régi, kedves szegedi „vitéze” ilyesmire készül, ezért a budapesti zsidók deportálására június végén a fővárosba összevont mintegy 3 ezer csendőrt július 6-án (nem 5-én, mint Pelle tévesen írja) visszaküldték laktanyáikba.
Mire Koszorús Ferenc esztergomi páncélosai július 7-én bedübörögtek a fővárosba, ott már csendőrt nem találtak, mehettek a frontra, harcolni a nácik oldalán.
Baky saját népbírósági tárgyalásán alig akart hinni a fülének, amikor erről a „csendőrpuccsról” kérdezték.
Teljesen jogosan mutatott rá arra, hogy ha a kormányzó valóban úgy gondolta volna, hogy ő puccsra készül, azonnal leváltotta volna. Ám még hosszú hetekig a helyén maradhatott, mert Horthy belátta, hogy csak hitelt adott egy alaptalan pletykának.
Egykorú német diplomáciai és nyilas források is egybehangzóan cáfolják a „csendőrpuccs”-legendát. Bármelyik „illetékes” csendőrparancsnokot kérdezték ezzel kapcsolatban 1945 után a népügyészségen vagy a népbíróság előtt, egybehangzóan vallották, hogy őket a fővárosi zsidók deportálására rendelték Budapestre, puccsra Horthy ellen semmiképpen sem lehettek volna hajlandók.
Pelle gondosan nem próbál néhány nagyon fontos kérdésre válaszolni: miért csak 1944. július 6-án függesztette fel a deportálásokat a kormányzó? Biztosan ő is tudja, hogy Für Lajos volt honvédelmi minisztertől Schmidt Márián és Szakály Sándoron át Kövér Lászlóig mindenki úgy hiszi és terjeszti, hogy csak július első napjaiban tudta meg Horthy, hogy a zsidó csecsemőket, aggastyánokat, betegeket, nőket nem üdülni, hanem legyilkolni viszik Auschwitzba.
Ha már 1942-ben, vagy legkésőbb 1943 tavaszán a kormányzó pontosan tisztában volt azzal, hogyan „oldják meg” a nácik „véglegesen” az európai „zsidókérdést” („Endlösung der Judenfrage”), akkor
joggal mondhatjuk, hogy a német megszállás után Horthy a tömeggyilkosok cinkosa, a népirtásban kollaboráns, tettestárs volt.
Mértékadó magyar, amerikai, izraeli és német holokauszt-történészek egyet tudnak érteni abban, hogy ha Horthy, miként Philippe Pétain marsall francia államfő, a megszállás után nem járul hozzá a zsidók tömeges deportálásához, a németek tehetetlenek lettek volna. A francia zsidók 75%-a túlélte a holokausztot, pedig hazájuk 1940-től német megszállás alatt volt, a magyar zsidók 66%-a elpusztult.
Pelle csak a nem létező csendőrpuccsra reagáló Horthyról tud. Ha majd lesz ideje az 1944-es évben történteket feldolgozó tudományos munkákat tanulmányozni, megtudja, hogy Horthy deportálásokat felfüggesztő döntésének lehettek még más fontos okai.
A kormányzó talán csak ekkoriban ismerte föl, hogy a németek elveszítették a világháborút. A normandiai hídfőállást nem sikerült felszámolni, a szövetséges haderők június végén-július elején komoly sikereket értek el itt és a Csendes-óceánon is.
A keleti fronton teljes lendülettel kibontakozott a Vörös Hadsereg Bagratyion-hadművelete, a Wehrmacht kénytelen volt visszavonulni és hatalmasak voltak az emberveszteségei is. Horthy nem csak a csendőrpuccsról szóló pletykának dőlt be, hanem valószínűleg azt is elhitte, hogy ha nem deportálják a sárga csillagos házakból a zsidókat (kb. 2 ezer háztömbbe zsúfoltak össze mintegy 200 ezer zsidót június 14. után), akkor a fővárost nem fogják szőnyegbombázni az angolszászok.
Június végén-július elején súlyos bombatámadások értek több magyar nagyvárost, köztük Budapestet is, és még a Központi Zsidó Tanács is azt terjesztette, hogy ha elviszik zsidókat, Budapestet tönkre fogják bombázni. Azt, hogy zsidók által lakott városokat nem bombáznak az angolszászok, csak antiszemiták vehették komolyan.
Pelle nem említi, hogy Horthyra hathattak a hazai és külföldi tiltakozások és tiltakozók, XII. Piusz pápától a svéd királyon át Bethlen István volt miniszterelnökig és Ravasz László református püspökig, a névsor szerencsére hosszan folytatható.
Nem tudom értelmezni Pelle állítását, mely szerint számomra „Horthy és Szálasi egykutya”. Azt ugyan lehetségesnek tartom, hogy Szálasi Ferencről írott tanulmányaimat és Szálasi-életrajzomat sem olvasta, de ha nem, akkor honnan vesz ilyen képtelenséget?
Legalább arra figyeljen, hogy a Neokohn főszerkesztő-helyettese, Veszprémy László Bernát alig pár napja ugyanitt éppen azzal vádolt (egyébként ő is teljesen alaptalanul), hogy mentegetni próbálom Szálasi zsidópolitikáját, nyilván Horthy zsidópolitikájával összehasonlítva. Végezetül csak annyit szeretnék leszögezni, hogy Pelle sem tud egyetlen olyan mértékadó történészt megemlíteni, aki szerint valóban Koszorús Ferenc akciója mentette volna meg a budapesti zsidókat.
Pelle szerint a fővárosi zsidók két hónapos haladékhoz jutottak a Koszorús-akció, illetve Horthynak a deportálásokat felfüggesztő döntése következtében, és ezért élhették túl a holokausztot. Hogy mi történt, illetve mi történhetett volna a zsidókkal a nyilasok rémuralma idején, azt Pelle nem taglalja. Annak viszont őszintén örülök, hogy elismeri:
Horthy augusztusban ismét engedélyt adott a deportálások folytatására, ezt csak Románia átállása, a délkeleti német front összeomlása akadályozta meg. Akkor tekintsük Mihály királyt és a román „puccsistákat” a budapesti zsidók igazi megmentőinek?
Vagy esetleg állítsunk emléktáblát a Dohány utcában Heinrich Himmlernek, az SS Birodalmi Vezérének is, mert állítólag, úgymond Kasztner Rezső cionista vezetőre és Kurt Becher Waffen SS Standartenführerre hallgatva augusztusban hozzájárult ahhoz, hogy a budapesti zsidókat ne deportálják?
Pelle János most beállt a Horthy Miklós kormányzót hős zsidómentőként rehabilitálni próbálók közé. Ő tudja, miért.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Érdemes hozzátenni az időfaktort. Franciáknál 4 év, Magyarországon a többség 3 hónap alatt pusztult el.
Honnan idézed ezt a számháborús adatot? Mert szerintem nem stimmel és az ottani „Endlösungot” 1942-ben, miután Vichy-Franciaországba is bevonultak Hitlerék és az ottani „collabo” adminisztrációval összefogva a zsidófogdosást és deportálást ott is végrehajtották, „befejezettnek” nyilvánították.
Mivel az erőszak szervezeteket nem bocsátották a németek rendelkezésére ezért a nácik francia kollaboránsokkal kénytelenek voltak maguk megoldani az összegyűjtést, kiszállítást.
Ez a különbség a magyarországi és a francia Holokauszt között.
https://uploads.disquscdn.com/images/0949667677357952303aa4419bc97f816d60874aa918bdc13e23a975da0470c9.png
Te, itt valami nem stimmel. Nézted a német és az osztrák adatokat?
Másik számsor:
https://www.masodikvh.hu/erdekessegek/haborus-bunok/25-a-holokauszt-aldozatainak-szama
Magyarázat az eltérő számokra
http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=196:14-hany-zsido-halt-meg&root=156&catid=20:kerdesek-temak-valaszok
Ami sokkoló a magyarországi holokausztban az a rövid idő ami egyik országnál sem fordult elő. Ez szerintem komolyan megkérdőjelezi mindenféle mentegető előadást.
Simán meglepődtem a német és osztrák adatokon. 36 ill. 35% irreálisan kevésnek hangzik, különösen, ha az eredeti szám a háború kitörésekor érvényes adat. Mármint ha 566 000 zsidó élt a II. vh. kitörésekor Németországban, és 366 000 1945-ben, akkor én valami tévedésre gyanakszom.
Ha mondjuk 1933-mas adat, akkor viszont a következő kérdés, hogy hányan vándoroltak ki a háború előtt az egyes országokból. Szóval ez sehogyse stimmel.
Mondjuk a következő kérdés, hogy ha a német és osztrák adatok ennyire gyanúsak, mit gondoljak a franciáról.
Ami Magyarországot illeti, valaki igazán fölmutathatna egyetlen embert 1944-ből, aki annak tudatábnan cselekedett, hogy a nácik tömeggyilkolnak éppen. Zsidóként futott, amerre látott, és emiatt, nem zsidóként ennek tudatában mentette az üldözötteket, vagy akár csak ennek tudatában igyekezett embereket kihozni a gettókból.
Ebben a pillanatban azt gondolom, hogy nem volt ilyen ember.
Valamikor olvastam, miért maradt meg ennyi zsidó Németországban de elfelejtettem.
Tökéletesen mindegy mit tudtak az emberek mert az elemi tisztesség azt mondja(mondaná), hogy nem vagonírozunk be csecsemőket, nőket, öregeket és szállítjuk ki az országból őket.
Ugyanez az elemi tisztesség mondja(mondaná), hogy nem fosztunk ki, nem raboljuk ki embertársainkat.
Az is az elemi emberi tisztesség lenne, hogy nem zárjuk össze őket embertelen körülmények közé.
Tehát az elemi tisztesség elég lett volna iránytűnek aminek akkor is működnie kell amikor az ember nincs tisztában a történtekkel. Kis számban azért működött de a többségnél nem. Ha jól tudom 700 körüli számot lehet felmutatni és persze olyanok is voltak akik névtelenségben maradtak. Ilyenről tudok én is.
Keversz két dolgot: az elemi tisztesség azt mondja, hogy ilyesmiben nem veszek részt önként, és elítélem azokat, akik ilyesmibe belefognak.
Viszont hogy megpróbálom tudatosan megakadályozni azon az áron is, hogy törvénysértővé teszem azokat, akik nélkülem fölszállnának a vonatokra, és törvénysértővé válok magam is, az olyan döntés, amelyhez az elemi tisztességen túl információk kellenek a vagonírozás céljáról.
Ilyen információk nélkül tűnhet úgy – tűnt is – hogy „még mindig jobb engedelmeskedni egy rossz, sőt bűnös háborús törvénynek, mint háborús időkben tövénysértővé válni”.
Mi, az okos utókor tudjuk, hogy nem volt jobb.
Más: a németországi történet elkezdett érdekelni. Mindig azt gondoltam, hogy ha valahol, ott mindenkit kiirtottak (kivéve azokat, akik a harmincas években alijáztak a Szentföldre). Ha stimmel, hogy a német zsidóság embervesztesége „csak” 30%, akkor itt valami történelmi érdekesség van. Vagy csak simán egy rossz statisztika.
A viszonylag alacsonyabb németországi számot alapvetően két tényező magyarázza.
Az egyik az, hogy az ottani zsidóság jogfosztása még a békeidőkben indult és aki tudott, elhagyta az országot, ha nehezen is. Sokan eljutottak Angliába, az USA-ba, vagy semleges európai országokba. (Ezt a háború alatt már sehol nem tehették meg.) Mások később megszállt országokba menekültek, ahonnan egy részük a megszálláskor tovább jutott. (Pl a Vichy-francia területről egy portugál tisztviselő segítségével 50 000 zsidó menekült juthatott Portugáliába.)
A másik tényező az, hogy sok németországi zsidónak voltak családi és egyéb kapcsolatai nem-zsidókkal, ezért őket nyíltan nem lehetett halálra szánni – híre ment volna a német lakosság körében, amitől Himmlerék tartottak. Ezért őket nem olyan intenzíven irtották. (Egy példa: a németországi zsidókat nagy számban a rigai gettóba, majd az ott létesített ideiglenes táborokba deportálták, a helyiekkel együtt. Itt kivégezték őket, de Himmler az utolsó pillanatban parancsot küldött arra, hogy a Németországból deportáltakat kíméljék meg. A parancs későn érkezett, mindet kivégezték.)
És te elhiszed, hogy 425 000 német zsidó élt a 1945-ben a nagyvilágban? Hihetetlenül soknak tűnik. Másrészt irreálisan nagy a különbség a két statisztika között. Mindkettő azonos számmal, 566 000 zsidóval számol a háború előtt, egyik sem tisztázza, mennyivel előtte, viszont az egyik 200 000 fős, a másik 141 000 fős emberveszteséget említ a háború alatt. Ezek így egymást cáfoló adatok…
Persze, hogy így van. 1944-re mér teljesen kiépült és bejáratódott a náci megsemmisítő gépezet.
„……bejáratódott a náci megsemmisítő gépezet…….”
és a megtévesztő gépezet. („WALDSEE”)
„………..az a rövid idő ami egyik országnál sem fordult elő. Ez szerintem komolyan megkérdőjelezi mindenféle mentegető előadást………..”
Az a kérdés kit kell mentegetni (a náci kollaboráns Zsidó Tanácsokat?), hiszen nyilván 1944.ben Magyarországon már a legjobban kiforrott a náci megtévesztőgépezet. („dolgozni mennek Waldsee”-be)
Azokról van szó akik kollaborálásra kényszerítettek embereket, azok akik ilyen rövid idő alatt idegen hatalomnak átadták állampolgáraikat.
Nem az áldozat a hibás hanem a bűnös.
Koszorús Ferenc parancsot teljesített, neki saját szempontjai nem voltak. A kérdés, ahogy Karsai is hangsúlyozza, Horthy indokai a páncélos hadtest Budapestre rendelését illetően.
Ezt a kérdést már sokan alaposan megtárgyalták, kivesézték. Annyi bizonyos, hogy az indok nem tisztán humanitárius-zsidómentő szándékú, hanem ennél öszetettebb.
Horthy belátta, hogy vesztes oldalon áll és a deportálások további engedélyezésével neki személyesen és az országnak is felelnie kell a háború után, mint vesztesnek. Erre többen figyelmeztették is a szövetségesek részéről, közvetítőkön keresztül.
Feltehetően tartott (jogosan, vagy sem) a nyilas államtitkár Baky által Budapestre rendelt csendőri erők jelenlétének következményeitől is.
A kulcskérdés Horthy megítélését és szerepét illetően a magyar zsidóság deportálásában, hogy tudott-e a nekik szánt sorsról 1944 juniusa előtt. Ebben a kérdésben a kialakult vélemény az, hogy igen tudott/tudhatott erről (Sztójay németországi magyar nagykövet jelentése 1942/43-ban, európai deportálások, Kamenyeck-Podolszk, halálbüntetések európa szerte zsidók bujtatásáért, a szövetséges hatalmak figyelmeztetései és diplomáciai csatornákon érkező hírek tömeggyilkosságokról/szisztematikus népirtásról a németek által elfoglalt területekről.) Vak kellett, hogy legyen, ha ezek alapján nem tudta, mi történik az elfoglalt területek zsidóságával. Horthy nem volt vak természetesen, de annyi lehetséges, hogy nem akart tudni a valóságról, ezért nem foglalkozott vele – kímélni akarván saját lelkiismeretét.
Ennél furmányosabb a helyzet. A téma történészi kutatásához az iránymutatás egyelőre még mindig az, amit OV mondott a magyarországi „kollaborációkról”, azokat és benne Horthyt elítélve. De az európai „kollaboráció-kutatás” tudomásom szerint még nem létező kutatási terület.
Amúgy a magyar adatok is európaiak, mert 5-6 országból, illetve a visszacsatolt területekről ide menekült zsidóság is benne van.
Vak kellett, hogy legyen, ha nem sejtette, hogy a németeknek vannak eszközeik a gyors tömeggyilkosságra? Szerintem csak kortárs. Könnyű nekünk a zsidóság „eltűnését” évtizedek óta „megszokva” és a gázkamrák tényeit dokumentáltan megismerve elfogadni, hogy tömeggyilkosság történt, de még így sem sikerül mindenkinek. Hogy Horthy egy szervezett deportálást nem tekintett azonos súlyú cselekménynek egy tömeggyilkossággal, az azzal függ össze, hogy 1944-ben élt. Talán ezt ne tekintsük bűnének.
Amúgy nagyon érdekes kutatás lehetne, hogy akik elbújtak a deportálás elől, miért tették. Mit tudtak? Én összesen két ilyen személyről tudok: Szántó Piroska festőművésznőről, aki kommunista volt, és ezért nyilván tudhatta, hogy konkrétan bajban van, valamint Berényi Zsigmond esztergomi orvosról, aki talán a praxisát kívánta megőrizni az őrjöngés utánra. Sajnos neki nem sikerült: rosszkor bújt elő. Esztergomba kétszer jött be a szovjet hadsereg, és ő már az első bevonuláskor előbújt, majd amikor visszajöttek a németek, egy nyilas gazember családjával legyilkolta.
Nem egészen! Horthy már 1942/43-ban konkrét beszámolót kapott Sztójay berlini nagykövettől arról, mit tesznek a németek az európai deportált zsidókkal. A német szándékokról a Kamenyeck-Podolszk-i tömeggyilkosságok után, ami nyilvános volt, szintén nem lehettek kétségei a nácik zsidóságot illető szándékai felől. Beszámoltak neki az oroszországi/ukrajnai tömeggyilkosságokról is, a lengyelországi gettók pedig már 1939 óta működtek, majd ezek felszámolásának (42/43) is tanúja volt Horthy. Zsidók „összegyüjtése, jogfosztása, majd elszállítása ismeretlen helyre – mindez magáért beszél és egy államfő, akinek átlátása van az eseményekről, mindebből le kell tudja vonni a következtetést.
Japán bevándorlók „összegyűjtése, jogfosztása majd elszállítása egy ismeretlen helyre” – ez Amerika gyakorlata a világháború alatt. Német kisebbség „összegyűjtése, jogfosztása majd elszállítása egy ismeretlen helyre”, ez Magyarország 1946. A tényleges történések nem relativizálhatóak, hiszen egyik párhuzam sem tömeggyilkosságról szól, de a látszat az nagyon is relatív. Önmagában egy deportálás még nem tömeggyikosság, hanem bizony a XX. század első felének megszokott háborús kényszerintézkedése. Ami Magyarországról látszott, az egy deportálás volt. És a németek teljesen tudatos megtévesztő manőverekkel igyekeztek is őrizni a látszatot.
Nem, mert a náci deportálásoknak már ismert előzményei voltak! Részleteztem a kommentemben.
Nem más, mint Simon Wiesenthal írja egy helyen, hogy végignézett amerikai és palesztinai zsidó újságokat 1943 szeptemberében, amikor konkrét, tényszerű beszámolók kerültek nyugatra a haláltáborok tényeiről.
Nos, az újságokban Bar micvók, társadalmi események, és 1 db. mínuszos hír arról, hogy a megszállt Európában valahol véres pogrom zajlik.
A magyar zsidóság 1944 előtti irodalmából sem tudnál egyetlen figyelmeztetést sem idézni arról, hogy a határokon túl óriási baj van, ami akármikor átcsaphat ide is.
Miért Horthy az egyetlen, akinek kutyakötelessége lett volna a háborús rémhíreket és a valóságot megkülönböztetni?
Javasolnék még egy zsidó szerzőt. Herman Wouk Háború! c. regénye a magyar vonatkozásoktól tök független, összeurópai kontextusban járja körül, miért nem keltettek a Holokauszt valós tényei sem semmiféle figyelmet sehol. Lényegében túlzásnak, rémhírnek nyilvánították őket.Wouk álláspontja szerint ez szükségszerű volt, a zsidókon egy dolog segíthetett: a szövetségesek győzelme. Vacakolhatunk mi is itt Horthyval és Koszorússal, de az az igazság, hogy ha a szövetségsesek nem szállnak partra Normandiában, minden pesti zsidót is deportáltak volna.
Karsai „káderelvtársgyerek” Lacikának nem kellene ennyire erőlködnie. Inkább az Anschluss és a német megszállás közti korszakra kiterjesztve kutatási területét, antiszemitizmus-kutatást is kellene folytatnia.
Tény, hogy a zsidók sorsa másodlagos volt a nyugati szövetségeseknek, Sztálint pedig még kevésbé érdekelte a sorsuk. Nem meglepő, hogy Horthy sem védelmezte őket. Mégis, 1944 július elején, ha fenyegetésre is, és látva a háború menetében bekövetkezett fordulatot, Horthy tett valamit, aminek – és ez már az utókor szempontja – nagy volt a jelentősége. Koszorús Ferenc szerepe akkor is jelentős, ha ő maga nem volt tisztában vele, mi a feladata.
Csendőrök elmentek, ő pedig elvonult. Ennyi történt és nem több.
Embermentőnek azt nevezzük aki tudatosan, szándékosan embereket ment. A tudatos embermentésnek a nyomát nem látom se Horthynál se Koszorúsnál ezért zsidó mentőnek beállítani őket ténybeli torzítás.
Egészen pontosan: Kormányszinten nem foglalkoztak vele a szövetségesek. A fő céljuk a reguláris német haderő legyőzése volt.
Egészen pontosan: Kormányszinten nem foglalkoztak vele a szövetségesek. A fő céljuk a reguláris német haderő legyőzése volt.
Horthyt, mentegetni ??? Miért ?? Kádárt mentegetni ,,Miért ?? Antalt mentegetni ,,Miért ??, Mind a három szar ember volt! Röviden !!!!
Na és mi van Imrédyvel,aki a zsidó származása ellenére(Heinrich nevű kereskedő volt) aláírta a zsidó törvényeket? Esetleg Szálasival(Szalasjan)..Nem ők voltak a nyilasok?
Tisztelt Szerkesztőség! Mióta a levéltárak (különösen az angol-szász területen lévők [USA, GB]) kutathatóvá tették Magyarország II. világháborús szerepét – Karsai László történésszel szemben – már nem az 1945 – 1990 közötti történelmi toposzokat hajtogatják, hanem némi képpen árnyaltabban mutatják be a kritikus történelmi időszakot. Ilyen írásnak tartom Deborah S. Cornelius művét is, mely ezzel a korszakkal foglalkozik, s nem véletlenül kapta könyvének címét: „Kutyaszorítóban – Magyarország és a II. világháború”. [Rubicon-könyvek, 2015.] A könyv szerzője arra késztet bennünket, hogy gondoljuk át az elmúlt idők tragikus történéseit és próbáljunk meg ne csak „fekete vs. fehér” színekben ábrázolni a jelenségeket…. A törénetnek legalább „50 szürke árnyalata” létezik, s ez a tragikus helyzet arra mutat, hogy bár az áldozatainkat visszahozni, feltámasztani nem tudjuk, fájdalmunk indulatait talán igazabb mederbe terelhetjük.
A nacik egyebkent csak Franciaorszag felet szalltak meg..lsd errol pl.Hans Habe >Ha elesnek melloled ezeren c. konyvet….Horthyt nem lehet Szalasiival egybemosni, ez vilagos..Ha valoban naci lett volna, Nurnbergben elitelik, nyilvanvalo.Mi megtevedt, es megtevesztett embernek latjuk…fiat kulonben a nacik oltek meg, persze repulobalesetnek alcazva….Azonkivul engedelyezte a sved es svajci menedekpapirokat, amik jopar ezer ember eletet mentettek meg…Mellesleg a szlovak/naci allam meg a nemetek bevonulasa elott meggyilkoltatta az ottani, szlovak zsidokat…..a magyarokat /is/ aztan kitelepitettek….A nacionalizmus negativ arca ez…….nevezhetjuk sataninak is…..by cabalist