Vigyázó szemeiteket Dél-Afrikára vessétek!

Apartheid és elnyomás – ez nem a fekete kontinens déli csücskére vonatkozik, hanem Izraelre a BDS-mozgalom vonatkozásában. Így hergeli zsidók ellen a feketéket a progresszív baloldal. Kiss Adorján írása.

Ha Izrael ellehetlenítéséről, a zsidó állam támadásáról van szó, semmi sem szent. A progresszív sajtó szabadságharcosokat csinál a palesztin terroristákból, vezető politikus is hasonlította már a zsidó állam politikáját a nácikéhoz, a nyugat-európai és a tengerentúli egyetemeken pedig maxon pörög az Izrael ellehetetlenítését megcélzó BDS-mozgalom aknamunkája.

A BDS (Boycott, Divestment, Sanction) politikai mozgalom Izrael nemzetközi ellehetlenítésére törekszik, és a világ közvéleményét igyekszik Jeruzsálem ellen hangolni. A mozgalomnak politikai haszonszerzés céljából semmi sem drága, az érzelmek manipulálása és a múlt sérelmeinek téves újraértelmezése egyik kedvenc fegyverük, és a jelek szerint sikerrel is jártak.

Mandela unokája Londonban: Izrael apartheid állam

Az egykori dél-afrikai politikus-ikon unokája és az izraeli parlament arab képviselője egymásra licitálva gyalázták a zsidó államot a hétvégi brit „bojkott-expón”.

A BDS-mozgalom egyik legerősebb bástyájának Dél-Afrika számít, az egykor Afrika gazdasági  motorjának számító ország az Anti-Defamation League (ADL) idei felmérése szerint 2019-ben bekerült a négy legantiszemitább ország közé.

De mi lehet ennek az oka?

A progresszív baloldali mozgalom a dél-afrikai – etnikailag heterogén, de a történelem során egy platformra szorított – fekete lakosságot nyerte meg magának, csúsztatásokkal szerezve meg a többségi társadalmat alkotó színesbőrűek szimpátiáját és szolidaritását.

A BDS-mozgalom nemes egyszerűséggel Izraelt az apartheid-rendszert üzemeltető Dél-Afrikához hasonlítja. Ez nem konspiráció vagy fantazmagória, a tömörülés hivatalos honlapján vetette össze a két ország működését. Mint honlapjukon írják: nehéz megérti a palesztinokat, de számos hasonlóság van a modern Izrael és a feketéket elnyomó Dél-Afrika politikája között. Így a mozgalom nem csinál mást, csak egy egyszerű érzelmi manipulációval maga mellé állít több millió dühös embert. A kikényszerített párhuzam irányított szolidaritást szül, a palesztinok testvérekké válnak, míg az izraeli politikusokból hirtelen gyűlölt búr vezetők lesznek.

Fontos megjegyezni a BDS-mozgalom nyelvpolitikai húzását is. Izraelt folyamatosan apartheid-politikával vádolják, a szókincsük gyakran használt eleme a búr eredetű fogalom. A kifejezés inflálódik közben, de persze ez senkit nem érdekel, míg milliós tömegeket lehet megszólítani vele.

Így az apartheid-rendszer fenntartói felé táplált és nem múló gyűlölet erejét a BDS-mozgalom koncentrálta, és a zsidó állam ellen irányította, nem törődve néhány aprósággal. Míg Dél-Afrika területén nem éltek fehérek kétezer éve, addig Izraelben születtek és dolgoztak zsidók, így a gyarmatosítás kifejezés nettó hazugság Jeruzsálem vonatkozásában.

Illetve azt sem illik elfelejteni, hogy Tel-Avivban bárki felszállhat egy buszra, ha van érvényes menetjegye, míg negyven évvel ezelőtt ezt Johannesburgban egy fekete ezt nem tehette volna meg.

Az angol és holland felmenőkkel bíró dél-afrikai fehérek így sem népszerűek a feketék körében, a zsidók hozzájuk hasonlítása nyertes húzás volt a BDS-mozgalom részéről.

Látható tehát, hogy a csúsztatások kifizetődők. Statisztikák szerint az egykor pezsgő közösség folyamatosan olvad, a Haaretz egy idei cikke szerint napjainkban csupán 50 ezer zsidó lakosa van már csak a Dél-Afrikai Köztársaságnak, a kivándorlás folyamatos, főképp a fiatalok részéről, a célország pedig nem más, mint Izrael.

Ami Izraelnek természetesen nem rossz, hogy szakképzett és fiatal zsidók térnek vissza a gyökereiket jelentő Szentföldre. Ám belegondolva abba, hogy a sokszínű zsidóság jeles képviselőinek el kell hagyni szülőföldjeiket, mert felhergelt embertömegek egy progresszív baloldali lobbi mesterkedése miatta úgy haragszanak a johannesburgi és durbani zsidókra, mintha azok a saját elnyomóik lettek volna a kilencvenes évek elejéig – ez már annál szomorúbb.

Érdemes tehát figyelni Dél-Afrikára. A lelkileg megnyomorított, a többségében szegénységben élő színes bőrű lakosság dühét irányították a zsidókra és Izraelre. A zsidó állam vélt bűneiért pedig a helyi zsidókat büntetik, ott, ahol a fegyveres rablások és gyilkosság nem ritkák. A közelmúltban több támadást is intéztek rabbik és zsidó vezetők ellen. A nyíltan Likud-párti és cionista Sergio Kowenskyt fényes nappal lőtték le Johannesburgban, a köztudottan zsidó származású dr. Mirah Wilks pszichológust pedig szintén Johannesburgban gyilkolták meg.

A két ország diplomáciai kapcsolatának romlását pedig ünnepelte mind a dél-afrikai, mind a nemzetközi BDS-mozgalom.

A tömörülés nem riad vissza tehát attól, hogy fogalmakat összemosva a világ egyik legveszélyesebb országának számító Dél-Afrika zsidóságát eltüntesse a fekete kontinensről. Mindezt persze a progresszió, a haladás és a társadalmi igazságosság nevében.

A szerző újságíró

Amikor antiszemita mosdat antiszemitát

Slavoj Zizek szlovén poszt-marxista filozófus véleménycikkben akarta megvédeni Jeremy Corbynt, de nem sikerült.