Interjúnk a Jerusalem Center for Public Affairs emeritus elnökével, aki szerint a koronavírus után csak mélyülni fog a migrációs válság Európában.
 Dr. Manfred Gerstenfeld a Jeruzsálemi Közügyek Központjának (Jerusalem Center for Public Affairs) emeritus elnöke, több népszerű kötet és publikáció szerzője. Több mint harminc éven át töltött be stratégiai tanácsadó szerepet vezető nyugati nagyvállalatoknál.
A modern antiszemitizmushoz kapcsolódó kiemelkedő szerzői munkásságáért számos elismerésben részesült, a Kanadai Zsidó Kutatási Intézet 2019-ben neki ítélte a Júda Oroszlánja Nemzetközi díjat. A témában megjelent legfőbb angol nyelvű műve: „The War of a Million Cuts – The struggle against the delegitimization of Israel and the Jews and the growth of New antisemitism”. |
Legutóbbi cikkei egyikében kiemelt figyelmet szánt az Izrael-ellenes nyelvezetnek, amit megszokott terminusokkal (pl. „apartheid” vagy „megszállás”) tűzdeltek tele a múltban BDS aktivisták. Miért lehet még mindig olyan sikeres ez a nyelvi háború Nyugaton, és van bármi, ami akadályt vethet ennek?
Valószínűleg hosszú időbe telik, mire sikerül lehalkítani az Izrael-ellenes hangokat Nyugaton. Az országunkat érő bujtogatások több irányból származnak. Kevesen értik, de a nyugati kultúrának valójában évszázadok óta része az antiszemitizmus, és az évek múlásával mindig változik, hogy ez éppen hogyan jelenik meg. Az Európai Unió igazságtalan fellépéseit is ehhez a hagyományhoz köthetjük, ráadásul az EU még mindig képes szemet hunyni a szélsőséges palesztin bűncselekmények, valamint a társadalmukat átható halálkultúra felett.
Az EU külügyekért felelős vezetője, Josep Borrell sokatmondóan egyszer úgy fogalmazott a Politico című lapnak, hogy „Irán ki akarja irtani Izraelt, nincs ebben semmi új. Ezzel együtt kell élni.” Mindez pedig nagyon jól szimbolizálja azokat a ronda attitűdöket, ami a népirtást népszerűsítők békéltetőjét jellemzi.
A második ok, ami az Izrael-ellenes nyugati provokációkat gerjeszti, az az ideológia. Ez főleg a baloldalról származik – és nem feltétlenül csak a szélsőbal részéről. A szocialisták gyakran játszanak kulcsszerepet a gyűlöletkeltésben.
Európában a zsidókat érintő baloldali erőszak még mindig jóval kisebb, mint az a fizikai agresszió, ami a muzulmán közösségek vagy szélsőjobboldali körök részéről mutatkozik. Mégis, gyakoriak a nyelvi bántalmazások és szélsőséges uszítások Izraellel szemben a nyugati média, a politikusok, szakszervezetek, akadémiai és egyházi vezetők részéről.
Mindez része az igencsak komplex európai progresszív perverzitásnak. Ezt elnémítani – ha egyáltalán lehetséges – hosszadalmas munka lesz.
Izrael megítélése kapcsán említés tett a palesztinok szerepéről. Miként látja ma ezt pontosan?
Több tanulmány kimutatta, hogy az európai lakosság körében létezik egy masszív vélekedés, miszerint Izrael „a palesztinokkal náciként bánik” vagy „célja a palesztinok megsemmisítése”. Több tízmillió európai hiszi ezt.
A probléma súlya világossá válik abból a részletes tanulmányból is, amit a magyar Tett és Védelem Alapítvány és az Inspira nevű közvélemény-kutató cég készített.
Egy reprezentatív felmérésben 18 és 75 év közöttieket kérdeztek 16 európai országból. A válaszadók 25 százaléka nem értett egyet azzal az állítással, hogy Izrael legitim módon hajt végre önvédelmet az ellenségeivel szemben. 27 százalékuk tagadta, hogy Izrael lenne az egyetlen demokratikus állam a Közel-Keleten, és 25 százalékuk mondta, hogy amikor az izraeli politikára gondol, úgy érzi: meg tudja érteni, miért utálják egyesek a zsidókat.
24 százalékuk véli úgy, hogy Izrael palesztinokkal kapcsolatos bánásmódja jogossá teszi az Izrael-ellenes nemzetközi bojkottot. Ugyanennyien mondták azt is, hogy Izrael náciként bánik a palesztinokkal.
Sokan latolgatják az Ábrahám-egyezmény következményeit. Mennyiben lehetséges, hogy az arab országok – például Bahrein vagy az Egyesült Arab Emírségek – részéről mutatkozó nyitottság változtat Izrael nemzetközi megítélésén?
Az Ábrahám-egyezménynek lassan mutatkozhat némi befolyása, de senki ne legyen túl optimista ezt illetően. Amúgy már most is vannak hangok az arab világban, amik sokkal kritikusabbak a palesztinok felé, mint Izraellel szemben. Nem kizárt, hogy mások is csatlakoznak hozzájuk ebben, de a nyugati Izrael-ellenes gyűlöletkeltőkre gyakorolt hatásuk valószínűleg kisebb lesz.
Ennél a pontnál azt is meg kell említeni, hogy az izraeli kormány eddig nagyon hanyagul és inkompetens módon küzdött az országot érő verbális támadásokkal szemben. Az Ábrahám-egyezmény most lehetőséget biztosít az izraeli kormány számára ahhoz, hogy felegyenesedjen és elkezdjen harcolni ezek ellen is, noha nehezen várható el a kormányzati minisztériumok bürokratáitól, hogy mielőbb felismerjék az ebben rejlő lehetőségeket.
A koronavírus kellős közepén járunk és Ön már több írásában foglalkozott azzal, milyen világ várható a pandémia után. Többször említette az európai migráns válság mélyülésének lehetőségét, milyen veszélyeket lát?
Nagyon valószínűnek tartom, hogy sokkal gyakoribb feszültségeket fogunk tapasztalni az európai bevándorlók okozta válságban. A koronavírus következtében a munkanélküliség növekedni fog Európában, ami különösen nehezen sújtja majd a képzettség nélküli csoportokat.
Ők pedig a szűkös munkalehetőségekért folytatott versenyben vetélytársakat látnak majd a bevándorlókban. Mindeközben a nehezebb gazdasági helyzet még mindig arra ösztönözhet egyre több afrikai embert, hogy útnak induljon Európa felé.
Ezzel párhuzamosan pedig azok a visszatérő problémák is jelentkeznek majd, amiket a már Európában élő radikális és erőszakos muszlimok okoznak – kiemelkedő példaként szolgálhat az a közfelháborodás is, amit a francia tanár lefejezése okozott nemrég Franciaországban [interjúnkat követően nem sokkal történt Nizzában az újabb megrendítő terrortámadás – a szerk.].
Nyugat-Európában a rendőrség bizonyos negyedekben már rég elveszítette a kontrollt. A közbiztonság romlása az elmúlt években jelentős löketet adott az alijázásnak, és Amerikában is egyre többször látunk erőszakot az utcákon. Izrael számíthat arra, hogy fokozódni fog a bevándorlás a közeljövőben – akár az USA irányából?
A legtöbb Izraelen kívüli zsidó demokratikus országban él, ezért nem tartom valószínűnek, hogy újabb tömegek indulnának útnak. Több tényező is van, amik mindezt befolyásolhatják; a teljesség igénye nélkül ilyenek a családi kapcsolatok, a nyelvi és munkahelyi kötődések vagy az egyén kulturális háttere. Az emigráláshoz szükséges egy bizonyos mértékű energia, találékonyság – főleg, ha a „push” faktorok nem elég erősek.
Az elmúlt években többször láttuk, hogy a zsidók Izrael helyett más alternatívákat választottak. Például Franciaországból sokan Montréalba vagy Miamiba mentek.
Ráadásul Izraelben nem könnyű jól kereső állást találni, és ez a pandémia után még nehezebbé válhat a munkanélküliség növekedésével.
Visszatérve az amerikai helyzetre: a Black Lives Matter (BLM) is a rendőrség aláásására törekszik. Ha a káosz fokozódna hosszútávon, az sem jelent majd erős „push” faktort a zsidók számára ahhoz, hogy lakhelyet változtassanak?
Valószínűleg csökkenni fog a jelenlegi média- és közfigyelem, ami ezt a mozgalmat és az általa okozott botrányokat övezi. A BLM csak egyetlen tényezője annak az átfogó képnek, ami az USA megrendült helyzetét jellemzi. Az amerikai zsidók körében növekvő félelem az antiszemitizmus miatt leginkább a terrorista gyilkosságok fényében nőtt meg. Még mindig nincsen olyan indikátor, ami tömeges alijázást idézne elő az USA-ból Izraelbe.
Pár nap múlva eldől, ki lesz az Egyesült Államok új elnöke. A Pew felmérése szerint az amerikai zsidóság 70 százaléka a demokrata Joe Bident támogatja, miközben még mindig sok republikánus álmodik arról, hogy ezúttal „exodus” történik, és sok zsidó szavazó átpártol Donald Trump oldalára. Mennyire tartja ezt lehetségesnek?
A zsidó többség támogatása az amerikai Demokrata Párt számára sok választó szemében olyan evidens, mintha az a vérkeringésükbe vagy a DNS-ükbe lenne kódolva. A szüleik is így szavaztak, ráadásul sokak számára kellő érvként szolgálnak azok a régóta fennálló kapcsolatok, amiket helyi a demokrata kongresszusi képviselőkkel, szenátorokkal ápolnak.
Az amerikai zsidóság nagy része asszimilálódott, és a vegyes házasságok többségben vannak. Sokszor nagyon felszínes mindaz, amit az ilyen zsidók elmondanak az Izraelhez való kapcsolatukról.
Közhelynek számít, de igaz, hogy az amerikai zsidóság nagy része a judaizmust olyan liberalizmusnak véli, amit szelektíven kiegészíthetnek zsidó szokásokkal.
Végül hadd mondjak egy utolsó példát. A szervezett amerikai zsidóság nagy mellélövése nemrég egy felhívásban is megjelent a New York Times hasábjain. Ebben 600 zsidó szervezet állt ki az amúgy fekete, fehér-ellenes rasszista, neomarxista BLM mozgalom mellett, amit nem mellesleg átitat az antiszemitizmus.
