Interjúnk a Jerusalem Center for Public Affairs emeritus elnökével, aki szerint a koronavírus után csak mélyülni fog a migrációs válság Európában.
 Dr. Manfred Gerstenfeld a Jeruzsálemi Közügyek Központjának (Jerusalem Center for Public Affairs) emeritus elnöke, több népszerű kötet és publikáció szerzője. Több mint harminc éven át töltött be stratégiai tanácsadó szerepet vezető nyugati nagyvállalatoknál.
A modern antiszemitizmushoz kapcsolódó kiemelkedő szerzői munkásságáért számos elismerésben részesült, a Kanadai Zsidó Kutatási Intézet 2019-ben neki ítélte a Júda Oroszlánja Nemzetközi díjat. A témában megjelent legfőbb angol nyelvű műve: „The War of a Million Cuts – The struggle against the delegitimization of Israel and the Jews and the growth of New antisemitism”. |
Legutóbbi cikkei egyikében kiemelt figyelmet szánt az Izrael-ellenes nyelvezetnek, amit megszokott terminusokkal (pl. „apartheid” vagy „megszállás”) tűzdeltek tele a múltban BDS aktivisták. Miért lehet még mindig olyan sikeres ez a nyelvi háború Nyugaton, és van bármi, ami akadályt vethet ennek?
Valószínűleg hosszú időbe telik, mire sikerül lehalkítani az Izrael-ellenes hangokat Nyugaton. Az országunkat érő bujtogatások több irányból származnak. Kevesen értik, de a nyugati kultúrának valójában évszázadok óta része az antiszemitizmus, és az évek múlásával mindig változik, hogy ez éppen hogyan jelenik meg. Az Európai Unió igazságtalan fellépéseit is ehhez a hagyományhoz köthetjük, ráadásul az EU még mindig képes szemet hunyni a szélsőséges palesztin bűncselekmények, valamint a társadalmukat átható halálkultúra felett.
Az EU külügyekért felelős vezetője, Josep Borrell sokatmondóan egyszer úgy fogalmazott a Politico című lapnak, hogy „Irán ki akarja irtani Izraelt, nincs ebben semmi új. Ezzel együtt kell élni.” Mindez pedig nagyon jól szimbolizálja azokat a ronda attitűdöket, ami a népirtást népszerűsítők békéltetőjét jellemzi.
A második ok, ami az Izrael-ellenes nyugati provokációkat gerjeszti, az az ideológia. Ez főleg a baloldalról származik – és nem feltétlenül csak a szélsőbal részéről. A szocialisták gyakran játszanak kulcsszerepet a gyűlöletkeltésben.
Európában a zsidókat érintő baloldali erőszak még mindig jóval kisebb, mint az a fizikai agresszió, ami a muzulmán közösségek vagy szélsőjobboldali körök részéről mutatkozik. Mégis, gyakoriak a nyelvi bántalmazások és szélsőséges uszítások Izraellel szemben a nyugati média, a politikusok, szakszervezetek, akadémiai és egyházi vezetők részéről.
Mindez része az igencsak komplex európai progresszív perverzitásnak. Ezt elnémítani – ha egyáltalán lehetséges – hosszadalmas munka lesz.
Izrael megítélése kapcsán említés tett a palesztinok szerepéről. Miként látja ma ezt pontosan?
Több tanulmány kimutatta, hogy az európai lakosság körében létezik egy masszív vélekedés, miszerint Izrael „a palesztinokkal náciként bánik” vagy „célja a palesztinok megsemmisítése”. Több tízmillió európai hiszi ezt.
A probléma súlya világossá válik abból a részletes tanulmányból is, amit a magyar Tett és Védelem Alapítvány és az Inspira nevű közvélemény-kutató cég készített.
Egy reprezentatív felmérésben 18 és 75 év közöttieket kérdeztek 16 európai országból. A válaszadók 25 százaléka nem értett egyet azzal az állítással, hogy Izrael legitim módon hajt végre önvédelmet az ellenségeivel szemben. 27 százalékuk tagadta, hogy Izrael lenne az egyetlen demokratikus állam a Közel-Keleten, és 25 százalékuk mondta, hogy amikor az izraeli politikára gondol, úgy érzi: meg tudja érteni, miért utálják egyesek a zsidókat.
24 százalékuk véli úgy, hogy Izrael palesztinokkal kapcsolatos bánásmódja jogossá teszi az Izrael-ellenes nemzetközi bojkottot. Ugyanennyien mondták azt is, hogy Izrael náciként bánik a palesztinokkal.
Sokan latolgatják az Ábrahám-egyezmény következményeit. Mennyiben lehetséges, hogy az arab országok – például Bahrein vagy az Egyesült Arab Emírségek – részéről mutatkozó nyitottság változtat Izrael nemzetközi megítélésén?
Az Ábrahám-egyezménynek lassan mutatkozhat némi befolyása, de senki ne legyen túl optimista ezt illetően. Amúgy már most is vannak hangok az arab világban, amik sokkal kritikusabbak a palesztinok felé, mint Izraellel szemben. Nem kizárt, hogy mások is csatlakoznak hozzájuk ebben, de a nyugati Izrael-ellenes gyűlöletkeltőkre gyakorolt hatásuk valószínűleg kisebb lesz.
Ennél a pontnál azt is meg kell említeni, hogy az izraeli kormány eddig nagyon hanyagul és inkompetens módon küzdött az országot érő verbális támadásokkal szemben. Az Ábrahám-egyezmény most lehetőséget biztosít az izraeli kormány számára ahhoz, hogy felegyenesedjen és elkezdjen harcolni ezek ellen is, noha nehezen várható el a kormányzati minisztériumok bürokratáitól, hogy mielőbb felismerjék az ebben rejlő lehetőségeket.
A koronavírus kellős közepén járunk és Ön már több írásában foglalkozott azzal, milyen világ várható a pandémia után. Többször említette az európai migráns válság mélyülésének lehetőségét, milyen veszélyeket lát?
Nagyon valószínűnek tartom, hogy sokkal gyakoribb feszültségeket fogunk tapasztalni az európai bevándorlók okozta válságban. A koronavírus következtében a munkanélküliség növekedni fog Európában, ami különösen nehezen sújtja majd a képzettség nélküli csoportokat.
Ők pedig a szűkös munkalehetőségekért folytatott versenyben vetélytársakat látnak majd a bevándorlókban. Mindeközben a nehezebb gazdasági helyzet még mindig arra ösztönözhet egyre több afrikai embert, hogy útnak induljon Európa felé.
Ezzel párhuzamosan pedig azok a visszatérő problémák is jelentkeznek majd, amiket a már Európában élő radikális és erőszakos muszlimok okoznak – kiemelkedő példaként szolgálhat az a közfelháborodás is, amit a francia tanár lefejezése okozott nemrég Franciaországban [interjúnkat követően nem sokkal történt Nizzában az újabb megrendítő terrortámadás – a szerk.].
Nyugat-Európában a rendőrség bizonyos negyedekben már rég elveszítette a kontrollt. A közbiztonság romlása az elmúlt években jelentős löketet adott az alijázásnak, és Amerikában is egyre többször látunk erőszakot az utcákon. Izrael számíthat arra, hogy fokozódni fog a bevándorlás a közeljövőben – akár az USA irányából?
A legtöbb Izraelen kívüli zsidó demokratikus országban él, ezért nem tartom valószínűnek, hogy újabb tömegek indulnának útnak. Több tényező is van, amik mindezt befolyásolhatják; a teljesség igénye nélkül ilyenek a családi kapcsolatok, a nyelvi és munkahelyi kötődések vagy az egyén kulturális háttere. Az emigráláshoz szükséges egy bizonyos mértékű energia, találékonyság – főleg, ha a „push” faktorok nem elég erősek.
Az elmúlt években többször láttuk, hogy a zsidók Izrael helyett más alternatívákat választottak. Például Franciaországból sokan Montréalba vagy Miamiba mentek.
Ráadásul Izraelben nem könnyű jól kereső állást találni, és ez a pandémia után még nehezebbé válhat a munkanélküliség növekedésével.
Visszatérve az amerikai helyzetre: a Black Lives Matter (BLM) is a rendőrség aláásására törekszik. Ha a káosz fokozódna hosszútávon, az sem jelent majd erős „push” faktort a zsidók számára ahhoz, hogy lakhelyet változtassanak?
Valószínűleg csökkenni fog a jelenlegi média- és közfigyelem, ami ezt a mozgalmat és az általa okozott botrányokat övezi. A BLM csak egyetlen tényezője annak az átfogó képnek, ami az USA megrendült helyzetét jellemzi. Az amerikai zsidók körében növekvő félelem az antiszemitizmus miatt leginkább a terrorista gyilkosságok fényében nőtt meg. Még mindig nincsen olyan indikátor, ami tömeges alijázást idézne elő az USA-ból Izraelbe.
Pár nap múlva eldől, ki lesz az Egyesült Államok új elnöke. A Pew felmérése szerint az amerikai zsidóság 70 százaléka a demokrata Joe Bident támogatja, miközben még mindig sok republikánus álmodik arról, hogy ezúttal „exodus” történik, és sok zsidó szavazó átpártol Donald Trump oldalára. Mennyire tartja ezt lehetségesnek?
A zsidó többség támogatása az amerikai Demokrata Párt számára sok választó szemében olyan evidens, mintha az a vérkeringésükbe vagy a DNS-ükbe lenne kódolva. A szüleik is így szavaztak, ráadásul sokak számára kellő érvként szolgálnak azok a régóta fennálló kapcsolatok, amiket helyi a demokrata kongresszusi képviselőkkel, szenátorokkal ápolnak.
Az amerikai zsidóság nagy része asszimilálódott, és a vegyes házasságok többségben vannak. Sokszor nagyon felszínes mindaz, amit az ilyen zsidók elmondanak az Izraelhez való kapcsolatukról.
Közhelynek számít, de igaz, hogy az amerikai zsidóság nagy része a judaizmust olyan liberalizmusnak véli, amit szelektíven kiegészíthetnek zsidó szokásokkal.
Végül hadd mondjak egy utolsó példát. A szervezett amerikai zsidóság nagy mellélövése nemrég egy felhívásban is megjelent a New York Times hasábjain. Ebben 600 zsidó szervezet állt ki az amúgy fekete, fehér-ellenes rasszista, neomarxista BLM mozgalom mellett, amit nem mellesleg átitat az antiszemitizmus.
Csere Ivett összes cikkét elolvashatja itt.
Most is sok zsidó szervezet a BLM mellé állt ami borzasztó nagy hiba. Gyilkosokat támogatnak. Nem csoda hogy növekszik az antiszemitizmus.
A „liberáliSOKK” és a baloldal antizionismusa, antisemitismusa egyre erőteljesebb.
Pontosan erről van szó…
Az emeritus „elvtársnak” talán az antiszemitizmus és annak kialakulása okain kellene elgondolkodnia, nem pedig csorba karddal hadonásznia az egész világ langyos vízében. Az öregek az mondták és mondják ma is, hogy ahol zsidók vannak, csak ott alakul ki az antiszemitizmus. Arról értekezne inkább a cikk írója, hogy vajon miért? (Egyébként mivel én már elég öreg vagyok, megírhatom a véleményemet nektek is. Például többek között az ilyen cikkek miatt.)
Az emeritus „elvtársnak” talán az antiszemitizmus és annak kialakulása okain kellene elgondolkodnia, nem pedig csorba karddal hadonásznia az egész világ langyos vízében. Az öregek az mondták és mondják ma is, hogy ahol zsidók vannak, csak ott alakul ki az antiszemitizmus. Arról értekezne inkább a cikk írója, hogy vajon miért? (Egyébként mivel én már elég öreg vagyok, megírhatom a véleményemet nektek is. Például többek között az ilyen cikkek miatt.)
Én se vagyok fiatal, de igazoltan nem vagyok hülye, ami közvetett bizonyítéka annak, hogy nem minden idős ember dementálódott annyira, mint te.