Jótanácsok Amerikának, dacos albánok, Dávid király-díjas arab milliárdos, piacképtelen izraeli baloldal, tfilines úszólegenda, mihaszna Turul, ellenzék-kompatibilis Betyársereg. Az elmúlt hét izgalmas olvasmányainak összefoglalója Neokohn cikkek környezetbarát újrahasznosításával.
Seres László rendszerváltást sürget Iránban, és azt tanácsolja Amerikának, hogy jobban tenné, ha újra felfedezné a szabadság, az emberi jogok és a demokrácia békés exportját hirdető neokon külpolitika néhány alapvetését.
Gyenge Dániel sincs különösebben elragadtatva a Trump adminisztráció külpolitikai teljesítményétől, ezért ő konkrétan Ronald Reagan örökségének újra felfedezését ajánlja Amerika figyelmébe, aki mindig arra törekedett, hogy a fenyegető diktatúrákat meggyengítse, vagy külső beavatkozás útján megbuktassa.
Bezzeg Albánia veszi magának a bátorságot, hogy a második világháború után 75 évvel ismét dacoljon a zsidó nép legnagyobb ellenségével, ezúttal Iránnal. Eperjesi Ildikó írásából kiderül, hogy a kicsiny NATO ország milyen elszántan oltalmazza egy iszlamista és marxista alapokon álló militáns ellenzéki szervezet emigráns tagjait az iráni rezsim mesterkedései ellen.
Wallenstein Róbert az Európai Zsidó Szövetség krakkói konferenciájáról tudósított, amelyen Auschwitz felszabadításának 75. évfordulója alkalmából az antiszemitizmus elleni aktívabb jogi harcra szólítottak fel. Az eseményen interjút adott neki a libanoni arab milliárdos, aki náci ereklyéket vásárolt fel egy aukción, hogy azután a Jad Vasemnek ajándékozza azokat. Róbert Auschwitzba is elkísérte a Varga Judit igazságügyminiszter vezette magyar delegációt, melyben Köves Slomó mellett KDNP-s és MSZP-s politikusok is helyet kaptak.
Robert C. Castel időben és térben széles spektrumra kitekintő elemzésében megfejtette, hogy miért bukik el az izraeli baloldal az eszmék piacán, a gondolatok, ideológiák, jövőképek piacterén.
Nagy Gabriella szerint az „évszázad béketerve” bejelentésének időzítése nem is történhetett volna ennél feszültebb politikai légkörben, és kevésbé alkalmas környezetben, mint az auschwitzi haláltábor felszabadulásának 75. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés.
Wallenstein Róbert színes beszámolójából többek között megtudhatjuk, hogy életében először tfilint kötöttek Mark Spitzre, a világ leghíresebb zsidó sportolójára azon a budapesti találkozón, amelyen az egyetemes sporttörténelem univerzális ikonja Szulejmániról és az antiszemitizmusról is beszélt a tiszteletére összesereglett magyar zsidó sportbarátoknak.
Pelle János a mihaszna Turul-emlékmű kapcsán mutat rá, hogy az 1944-45-ös budai nyilas terror „szennyese” most, háromnegyed évszázaddal az események után is aktuálpolitikai összefüggésben került elő, a történészek viszont hallgatnak, mint a sír.
Kiss Adorján arra kapta fel a fejét, hogy az ellenzék dunaújvárosi időközi országgyűlési választáson induló közös jelöltje hűséget fogadott a Betyárseregnek, ami mindenképpen meghökkentő momentum, bármit jelentsen is ez gesztus a gyakorlatban.
Előző összefoglalónk itt olvasható:
