Az ellenzék közös jelöltje a dunaújvárosi időközi országgyűlési választásra hűséget fogadott a Betyárseregnek. Kiss Adorján írása.
Mint valamilyen lázadó tinédzser táskáján a zenekaros kitűzők, úgy sorakoznak Kálló Gergely plakátjain az ellenzéki pártok logói. A Jobbik politikusa a dunaújvárosi időközi országgyűlési választáson méretteti meg magát: szinte a teljes ellenzék támogatását élvezve vág neki Kálló a február tizenhatodikai szavazásnak.
Ellenfelei között megtalálható többek között egy volt jegyző, egy Mi Hazánkos politikus, egy helyi zöldek támogatta civil, a halak énekléséhez hasonlóan gyakran észlelt Tempo Párt jelöltje és több független is. A kormányoldal nem indított senkit.
A lényeget nem is a független jelöltek minőségére és mennyiségére helyezném, az pedig, hogy a Fidesz-KDNP miért nem indított jelöltet, teljesen más kérdés. A probléma nem más, mint az, hogy
a magukat a demokratikus ellenzéknek aposztrofáló pártok egy olyan ember mögé álltak be, akinek szélsőséges múltja bizonyított, korábbi tevékenysége pedig kicsit sem elhanyagolható.
Kálló Gergely ugyanis hűségesküt fogadott a Betyárseregnek (a gyakorlatban nem tudni, ez mit jelent), amely szervezethez köthető eseményeken Hitlert és Szálasit is éltető hangfelvételekkel szórakoztatták a résztvevőket.
A radikális csoportosulással rokonszenvező Kálló Gergely pedig évek múltán kopottas Jobbik-köpenyét a Demokratikus Koalícióval, az MSZP-vel, az LMP-vel, a Párbeszéddel és a Momentummal foltozta meg.
Az ellenzéki pártok pedig mind a képzeletbeli köpönyegen, mind a való életben jól bírják a gyűrődést. A trendi és európai Momentumnak a szélsőjobboldali múlttal bíró politikus trendibb és európaibb, mint a kormánypárt. A radikális jobboldali úgy tűnik, hogy a Mindenki Magyarországának támogatását is bírja. A Párbeszéd, úgy látszik, nevéhez méltó módon viselkedik a – magát nyíltan nácinak valló – Tyirityánnak hűséget esküdött politikussal.
Ellenségem ellensége a barátom – gondolhatták az antiszemitizmusra eddig mindig érzékeny baloldali pártok, valamint a szélsőséges jobbikosok. A szerelem vak, a hatalom pedig megvakít. Olykor az erkölcs tűnik el, olykor a hűség, bizonyos esetekben a morális tartás, előfordul, hogy az elvek.
Kálló Gergelyt egykor az ellenségeinek vélt pártok ültetnék fel a trónra, a magát demokratikusnak vélő ellenzék pedig egy szélsőjobboldali múlttal bíró vezért emelne a magasba.
A foltozott köpönyeg viszont egyszer elfeslik, a megtépázott kabát elszakad. Február tizenhatodikáig viszont melegíti Kállót.
Kiss Adorján összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Pedig ezeket a jobbikosokat még valamikor orbán szervezte be,és használta fel őket!
A Jobbik mindig is a balliberális oldal rohamcsapata volt, de most a szavazó urnák mellett lenne szükség a híveire.
Mondjuk Kiss Adorján -az írásai alapján- lényegesen szélsőségesebb, mint a mostani Jobbik.
Mondom ezt úgy, hogy a Jobbik nem a szívem csücske.
Nagyon nem.
De Kiss Adorjánnak a Mandineren megjelentetett cikkei lényegesen szélsőségesebb álláspontot tükröznek.
Jó, ő másokat utál szélsőségesen.
Biztos ettől lesz nekünk egyre jobb.
:)))
Magyar kuriózum (?) a jobbról-balról felhasználható radikális csoportok.
„Olykor az erkölcs tűnik el, olykor a hűség, bizonyos esetekben a morális tartás, előfordul, hogy az elvek.”
Egyiknek sem kell „eltűnnie” csak éppen egy adott pillanatban és helyzetben: más lehet a rangsor!
Ha valakivel együtt utazom a villamoson, mert ott és akkor éppen egy felé vezet az utunk: attól még nem „léptem vele szövetségre”!
Itt és most, Orbán olyan helyzetet teremtett, amelyben őt és klánját csak együttes erővel lehet elzavarni!
Ez nem az elvek feladása – ez pragmatizmus! Közös cselekvés egy bizonyos célért, ami (itt és most) minden más szempontot felülír!
Ha majd az „orbanerei”-t felszámoltuk: utána ismét ellenségek lehetünk!