Ha a kiszivárgott amerikai-iráni memorandumtervezet valóban nagyjából így néz ki, akkor izraeli szemszögből ezt nehéz diplomáciai áttörésként ünnepelni.
Inkább úgy fest, mint egy nagyon ismerős közel-keleti műfaj: a Nyugat megjutalmaz egy rezsimet azért, hogy talán majd később hajlandó lesz beszélgetni arról, amit már régen abba kellett volna hagynia. A tervezet szerint Irán 60 napos tárgyalási időszakot kapna. Közben hozzáférhetne befagyasztott pénzekhez, enyhülnének az olaj- és energiaszankciók, újraindulhatna a kereskedelem Hormuzon keresztül, és a gazdasági újjáépítés lehetősége is megjelenne. Magyarul: Teherán előbb levegőhöz jut, pénzhez jut, időhöz jut, aztán majd meglátjuk, mit hajlandó adni cserébe.
Izraelben ezt a sorrendet nem nehéz problémásnak látni.
Megnyitják a pénzcsapokat
A kérdés nem az, hogy jó-e elkerülni egy nagyobb háborút. Természetesen jó. Egyetlen normális izraeli sem vágyik újabb temetésekre, rakétariadókra, óvóhelyekre és hosszú éjszakákra, amikor a gyerekek megint cipőben alszanak. A valódi kérdés az, hogy ez a megállapodás valóban csökkenti-e a veszélyt, vagy csak visszaadja Iránnak azt az időt és pénzt, amelyre szüksége van a következő körhöz.
A legnagyobb baj nem is az, ami benne van a tervezetben, hanem az, ami hiányzik belőle.
Hol van Irán ballisztikus rakétaprogramjának kemény korlátozása? Hol van a Hezbollah, a Hamász, az iraki síita milíciák és a húszik finanszírozásának ellenőrizhető felszámolása? Hol van a nukleáris infrastruktúra azonnali és visszafordíthatatlan lebontása? Hol van az a mechanizmus, amely nem egyszerűen bízik Teherán jó szándékában, hanem ellenőrzi, kikényszeríti, és megszegi esetén azonnal bünteti?
Mert Irán esetében annak valószínűsége, hogy komolyan vehetők a „soha nem fejlesztünk atomfegyvert” típusú ígéretek, nagyjából akkora, mint hogy a Forradalmi Gárda békegalambokat hajtogasson újrahasznosított ballisztikus rakétákból.
Irán és Amerika alkuja Izrael szemszögéből
Izrael nem elméleti vitát folytat Iránról, és nem konferenciateremből nézi ezt a rendszert. Izrael az a célpont, amelynek eltörlését Teherán évtizedek óta politikai programként kezeli. Izrael az az ország, amelyet iráni pénzből, iráni fegyverekkel és iráni kiképzéssel működő terrorszervezetek vesznek körül. Ezért amikor egy megállapodás a nukleáris kérdést későbbre tolja, a rakétákról alig beszél, a proxyhálózatról pedig lényegében nem ad valódi garanciát,
akkor Jeruzsálemben nem paranoia bekapcsolni a vészjelzőt, inkább józan alapműködés.
Különösen nyugtalanító, hogy a tervezet állítólag Libanont is érintené. Vagyis az Egyesült Államok és Irán olyan keretben tárgyalna a harcok leállításáról, amely közvetve Izrael Hezbollah elleni műveleteit is korlátozhatná. Csakhogy Izrael nem mellékszereplő a saját biztonságában. Nem dekoráció egy washingtoni aláírási ceremónián. Ha Hezbollah továbbra is felfegyverezve marad Dél-Libanonban, ha továbbra is iráni előretolt bázisként működik, akkor a „tűzszünet” nem béke lesz, csupán szünetjel két rakétasorozat között.
A Közel-Keleten a rossz megállapodásoknak mindig van egy közös sajátosságuk: a veszélyt nem megszüntetik, csak átnevezik.
A terrorszervezetből „regionális szereplő” lesz. A zsarolásból „deeszkaláció”. A szankcióenyhítésből „ösztönző”. A stratégiai hátrálásból pedig természetesen „bátor diplomácia”.
Nyitott kérdések
Csakhogy Izrael történelmi tapasztalata ennél kevésbé irodalmi. Ha egy rezsim egyszerre épít nukleáris képességet, fejleszt rakétákat, pénzeli a Hezbollahot, támogatja a Hamászt, destabilizálja a régiót, majd lezárja Hormuzt, akkor nem jutalmat kell kapnia azért, hogy hajlandó tárgyalni. Előbb bizonyítania kellene, hogy feladta azt a stratégiát, amely miatt a térség idáig jutott.
A béke nem attól lesz valódi, hogy a felek aláírnak egy papírt.
Attól lesz valódi, hogy a papír után kevesebb lesz a fegyver, kevesebb a pénz a terrorszervezeteknél, kevesebb a rakéta a raktárakban, és kevesebb ok arra, hogy izraeli családok újra a lépcsőházban számolják a becsapódások közti másodperceket.
Ha ez a megállapodás valóban lezárja Irán nukleáris programját, megállítja a rakétaprogramot, elvágja a Hezbollah pénzcsapjait és visszaállítja a térség biztonságát, akkor megérdemli a támogatást. De ha csak pénzt, időt és legitimációt ad Teheránnak, miközben a legveszélyesebb kérdéseket későbbre tolja, akkor ez nem békemegállapodás, hanem inkább egy mentőcsomag egy meggyengült, de továbbra is veszélyes rezsimnek.
Izraelnek minden oka megvan arra, hogy ezt ne tapsviharral, hanem nagyon hideg figyelemmel nézze.
Az állítólagos amerikai-iráni memorandumtervezet 14 pontja
Az iráni Mehr News Agency által közölt, állítólagos 14 pontos amerikai-iráni memorandumtervezet. Fontos: a dokumentumot sem Washington, sem Teherán nem tette közzé hivatalosan, és a tartalmát függetlenül nem erősítették meg. Az Economic Times ugyanezt a forráshelyzetet jelzi: iráni médiaközlésről van szó, nem végleges, hivatalos megállapodásról.
1. Azonnali és tartós véget vetnének a katonai műveleteknek minden fronton, beleértve Libanont is.
2. Az Egyesült Államok vállalná, hogy nem avatkozik be Irán belügyeibe, és tiszteletben tartja Irán szuverenitását.
3. Az Irán elleni amerikai tengeri blokádot 30 napon belül teljesen feloldanák.
4. Az Egyesült Államok kivonná erőit az Irán körüli térségekből.
5. A Hormuzi-szorost 30 napon belül újranyitnák, iráni feltételek és szabályozás szerint.
6. Felfüggesztenék az iráni olajra, petrolkémiai termékekre és ezekhez kapcsolódó exportokra vonatkozó szankciókat.
7. Irán teljes hozzáférést kapna az energiaexportból származó bevételeihez.
8. Az Egyesült Államok és szövetségesei vállalnák, hogy legalább 300 milliárd dollár értékű újjáépítési és gazdaságfejlesztési tervet dolgoznak ki Irán számára.
9. A felek 60 napos tárgyalási időszakot nyitnának, amelynek célja egy végleges megállapodás kidolgozása lenne a nukleáris kérdésekről és a szélesebb körű szankcióenyhítésről.
10. Irán ismételten vállalná az atomsorompó-szerződés alapján, hogy nem állít elő atomfegyvert.
11. Az Egyesült Államok vállalná, hogy a tárgyalási időszak alatt nem növeli katonai jelenlétét a térségben, és nem vezet be új szankciókat Irán ellen.
12. A tárgyalási időszak alatt felszabadítanának 24 milliárd dollárnyi befagyasztott iráni vagyont, amelynek felét már a tárgyalások hivatalos megkezdése előtt elérhetővé tennék Irán számára.
13. Létrehoznának egy felügyeleti mechanizmust a megállapodás végrehajtásának ellenőrzésére.
14. A végleges megállapodást az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatával erősítenék meg.
A Mehr azt is közölte, hogy a végleges tárgyalások csak három feltétel teljesülése után kezdődnének: a befagyasztott iráni pénzek felének felszabadítása, az iráni olajexport-szankciók felfüggesztése és a tengeri blokád megszüntetése.
Vajda Tamás összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.