Áll-e még a Carter-doktrína? Ez itt a kérdés

„A jelen nemzetközi konfliktusa mélyen gyökerezik az előző század történéseiben” ennek a gondolatnak a jegyében talán érdemes néhány dolgot tisztázni. Kornéli Beáta történész és Közel-Kelet kutató írása.

Nagyon érdekes hatalmi átrendeződésen megy keresztül mára a Közel-Kelet. Míg 1917-től egészen 1979-ig Izrael a szunnita arab világ ellen kellett folyamatosan harcolnia, hogy megvédje saját államát. Mára ez a képlet átrendeződött.

Az 1979-es iráni iszlamista hatalomátvétellel lassan el kezdett megváltozni a helyzet, amely napjainkra ért be.

Fontos tudni, hogy az arab szunnita világnak, elsősorban Jordániának, Egyiptomnak, Szaúd-Arábiának, a kis Öböl-menti mérsékelt olajállamoknak ős ellensége a síita, ráadásul perzsa Irán.

Így egyáltalán nem áll érdekükben egy erős Irán Iszlám Köztársaság.

Egyedül a szíriai alavita származású Aszad-rezsim támogatja Iránt, már az iráni-iraki háború óta, amiből két haszna van: az olcsó iráni kőolaj, illetve hatalmának növelése a libanoni síiták körében. Azonban ez elenyésző erő.

Irán az iráni-iraki háború folyamán kiterjesztette, támogatta, pénzelte és kiképezte a többnyire szegény hátterű libanoni síita fiatalokat, ebből jött létre a Hezbolláh, egy előretolt síita helyőrség és ehhez csatlakozott az 1980-as években a Hamász. Szíria támogatásával együtt így alakult ki az úgynevezett iráni öv vagy síita félhold.

Amikor 1979 Homeini ajatollah megdöntötte az amerikabarát Pahlavi sah hatalmát, Carter amerikai elnök egy nagyon markáns doktrínát fogalmazott meg: „Bármely külső erő kísérletét arra, hogy megszerezze az ellenőrzést a Perzsa-öböl felett, az USA létérdeke elleni intézett támadásnak fogja tekinteni. Bármilyen szükséges eszközzel, akár katonai erő alkalmazásával is visszaverjük ezt.”

Hamarosan újabb amerikai támaszpontokat hoztak létre Ománban, Egyiptomban és Szomáliában, előtte is már rengeteg amerikai támaszpont volt elsősorban Szaúd-Arábiában.

Palesztin menekültprobléma versus zsidó menekültprobléma

1948-ban Izrael maga is egy hatalmas menekülttábor volt, pont ugyanannyi zsidó menekülttel, mint arabbal. Kornéli Beáta történész és Közel-Kelet kutató írása.

És mi a lényeg?

Talán két dolog.

Egy: se a közel-keleti arab szunnita régiónak, se a nagyhatalmaknak nem érdeke egy erős, szélsőségesen iszlamista Irán megerősödése,

hogy teljes mértékben uralja a világ egyik legnagyobb kereskedelmi artériáját a Perzsa-öblöt és a Hormuzi-szorost.

Illetve senki sem akarja, hogy az arab országokban a Hezbolláhhoz vagy a Hamászhoz hasonló radikális iszlamista vagy síita terrorszervezetek jöjjenek létre megbontva az országuk belső stabilitását és veszélyezteve a szunni rezsimek és ulema hatalmát.

Kettő: Izraelnek nem volt más választása, mint csapást mérni az irániak által működtetett síita félholdra megüzenve Teheránnak, hogy eddig és ne tovább! Csak így tudja Izrael a Hezbolláhot és a Hamászt is végérvényesen meggyengíteni. Elvágni az iráni támogatásokat, ha magát a két terrorista szervezet „atyját” rendszabályozza meg. Izrael tehát tudatta Iránnal, hol a vörösvonal.

Mi várható?

Remélem mihamarabb elszigetelődik Irán, azzal, hogy kijózanító üzenetet küld Teheránnak Kína, Oroszország de (!) legfőképp az USA.

Másrészt ebben a helyzetben lehetőség van arra, hogy a szunnita arab világ egy nagyobb síita perzsa ellenség árnyékában rendezni tudja Izraellel való kapcsolatait. Mert paradox módon per pillanat a szunnita arab világnak és a Közel-Keletnek nagyobb szüksége van egy erős Izraelre, mint valaha.

Ez az írás eredetileg a Kalandos Közel-Kelet oldalán jelent meg. Kornéli Beáta további írásai itt olvashatóak.

Ultrahang különkiadás: Amit Irán Izrael elleni agressziójáról eddig tudni kell

Az Ultrahang rendkívüli adásában Robert C. Castel és Megyeri Jonatán segítettek az események értékelésében.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.