Az ukrán hírszerzés jóvoltából „kicsi zöld emberkék” hajtottak végre rajtaütést Oroszország területén. A meglepetésszerű katonai akció amellett, hogy kínos helyzetbe hozza a Kremlt, egyúttal rávilágít arra is, hogy Kijev egyeltalán nem válogat a rendelkezésére álló eszközökben.
Aszimmetriára hangolva
Másfél hete a Washington Post egyik, a kiszivárgott Pentagon-iratokkal foglalkozó cikkétől volt hangos a világsajtó. A Magyarország szempontjából sem érdektelen (az is kiszivárgott, hogy Zelenszkij felvetette a Barátság-vezeték felrobbantásának ötletét) titkosított anyagokból kiderült, hogyan folytat a kijevi vezetés aktív brainstormingolást Ukrajna területén kívüli, vadabbnál vadabb katonai akciók végrehajtásáról. A WaPo cikkében említésre került egy olyan forgatókönyv is, amely orosz területek megszállásáról szólt:
egy január végi találkozón Zelenszkij azt a javaslatot tette, hogy vezényeljenek ukrán szárazföldi csapatokat orosz területekre és „foglaljanak el határ menti orosz városokat”.
Mindezt azon logika mentén, hogy Kijev így előnyösebb pozícióból indulhat a Moszkvával tartandó jövőbeli béketárgyalásokon.
Ennek kapcsán nem árt felidézni, hogy az orosz invázió kezdete óta Ukrajna miként próbál borsot törni a Kreml orra alá (már amennyire azt a két fél közötti, a képességek tekintetében mutatkozó aszimmetria megengedi):
- Ért már dróntámadás orosz katonai repteret 650 kilométerre a határtól, sőt nemrég még a Kremlt is
- Robbant már fel katonai blogger Szentpéterváron és egy ultranacionalista filozófus lánya Moszkvában
- Tömegesen fordulnak elő rejtélyes tűzesetek és robbanások Oroszország-szerte
- Mostanra pedig már Németország is Kijevet gyanítja az Északi Áramlat felrobbantása mögött
Az Északi Áramlat kivételével, mindezek apró, de kellemetlen tűszúrások az Oroszország által Ukrajnában elkövetett pusztításhoz képest, és nem befolyásolják döntően a háború kimenetelét. Ennek ellenére Ukrajna töretlenül, sőt, egyre nagyobb lelkesedéssel hajtja végre ezeket az akciókat. Ebbe a mintázatba illeszkednek az elmúlt napok belgorodi eseményei is.
Mint ismeretes, két, az ukrán oldalon harcoló orosz militáns csoport – az Orosz Szabadság Légió és az Orosz Önkéntes Hadtest – hétfőn közölte, hogy behatolt az Ukrajnával határos orosz Belgorod régió területére. Később, orosz tisztviselők is elismerték, hogy az „ukrán erők” legalább négy települést foglaltak el a határ közelében.
„A Légió és az Orosz Önkéntes Hadtest teljesen felszabadította Kozinka falut. Az előretolt egységek behatoltak Grajvoronba. Tovább haladnak. Oroszország szabad lesz!” – tweetelte diadalmasan a Légió.
„Maradjatok otthon, ne álljatok ellen, és ne féljetek: nem mi vagyunk az ellenségetek. Putyin zombijaival ellentétben mi nem nyúlunk civilekhez, és nem használjuk fel őket a céljainkra.
A szabadság közel van”
– üzente az orosz lakosságnak a militáns csoport.
Ukrán tisztviselők tagadják, hogy az ukrán fegyveres erők közvetlenül részt vettek volna a támadásban, az ukrán katonai hírszerzés pedig azt állítja, hogy mindkét csoport kizárólag orosz állampolgárokból áll, akiknek céljuk egy „demilitarizált övezet” létrehozása az ukrán határ mentén.
De kik is ők valójában, és miért döntöttek úgy, hogy „haza viszik” a háborút Oroszországba?
Légionáriusok a Putyin nélküli Oroszországért
„Mi is olyan oroszok vagyunk, mint önök. Olyan emberek vagyunk, mint ti. Azt akarjuk, hogy gyermekeink békében nőjenek fel, és szabad emberek legyenek, hogy utazhassanak, tanulhassanak, és egyszerűen csak boldogok legyenek egy szabad országban” – mondta videóüzenetében az Orosz Szabadság Légió egyik harcosa.
A Légió azt állítja, hogy főleg orosz állampolgárokból áll, köztük olyan orosz katonákból, akik átálltak az ukrán oldalra. Az egység deklarált célja egyrészt a nevéből fakadó „szabad” Oroszország létrejöttének elősegítése, illetve ezzel párhuzamosan, hogy „megvédje az ukránokat a valódi fasisztáktól”.
Maga a Légió az ukrán nemzetközi légió égisze alatt tevékenykedik, és különleges helyzetét az ukrán hírszerzés is igyekszik kihasználni. Ukrán tisztviselők szerint ugyanis a Légió valóban az ukrán „védelmi és biztonsági erők része”, de csak amikor éppen Ukrajnában folytat tevékenységet…
„Az ország határain kívül már függetlenek Ukrajnától”
– mondták hamiskásan a Légió biztosította tagadhatóság köntösét szívesen magukra öltő ukrán tisztviselők.
Andrej Csernak, az ukrán katonai hírszerzés szóvivője is úgy nyilatkozott, hogy az Oroszországon belüli harcok az oroszok „nemzeti felkelésének” részei. „A katonák fegyvert ragadtak… hogy megvédjék szabadságukat és függetlenségüket” – magyarázta.
Sötét múltú „szabadságharcosok”
A Légióval szemben az Orosz Önkéntes Hadtest ügye már sokkal problémásabb.
Az alakulatot az orosz neonáci, Denisz Kapusztyin (másnéven Denisz Nyikitin) alapította és vezeti, és ugyancsak a Putyin-rezsimmel szemben álló oroszokból áll. Kapusztyin a háború előtt huzamosabb ideig élt Németországban, és aktív résztvevője volt a szélsőjobboldali/neonáci körökben népszerű európai vegyes harcművészeti szcénának (amely nemrég épp Magyarországon gyűlt össze). Kapusztyin egyéb elfoglaltságai mellett egy ruházati céggel is foglalkozik, amely a fehér felsőbbrendűséget hirdető nacionalista vásárlóközönséget szolgálja ki.
Kapusztyinék nyíltan kampányolnak az egynemzetiségű orosz államért (jelenleg Oroszország többnemzetiségű állam, amely több mint 190 különböző etnikai csoportnak ad otthont). Kapusztyin magát „az etnikai oroszok Oroszországáért küzdő nacionalistának” nevezi, de visszautasítja, hogy neonáci lenne vagy hogy a fehér felsőbbrendűséget hirdetné.
Hozzá hasonlóan nyilatkozott, a magát csak az egység ideológiai szakértőjének nevező „Bíboros” hívójelű harcos is, aki elmondta, hogy „nem gyűlölnek más népeket”.
„Nemcsak a saját, hanem mások identitását is meg akarjuk őrizni. Nem mondjuk, hogy ki akarunk irtani más népeket, úgy gondoljuk, hogy az imperializmus mindenki számára romboló hatású”
– mondta, megjegyezve, hogy „a jelenlegi Oroszországi Föderáció egy fel nem bomlott Szovjetunió, amelynek szét kell esnie”.
Még áprilisban Kapusztyin közzétett egy videót, amelyben arra buzdította az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és más országok fehér nacionalistáit, hogy ragadjanak fegyvert Putyin ellen, amiért az rendőrállamot csinált Oroszországból.
A videóban beszélt Zelenszkijről is, akit negatív figurának nevezett, mert
„zsidó és a liberális értékek legrosszabbikát” hirdeti.
Az ukrán katonai hírszerzés szerint az Önkéntes Hadtest egy független földalatti csoport Oroszországon belül, amely az ukrán idegenlégióban is rendelkezik egy egységgel. Ezzel szemben – az amúgy antiszemita botrányoktól hangos – idegenlégió azt állítja, hogy semmi közük az Orosz Önkéntes Hadtesthez. Az alakulat egyik tagja tavaly novemberben az ukrán médiának úgy nyilatkozott, hogy az Önkéntes Hadtest, mintegy 120 főt számlál.
A belgorodi rajtaütésről fényképeket és videókat is közzétett az Önkéntes Hadtest, amelyeken az alakulat több tagja is beazonosítható volt.
Az egyik fotón például Alekszandr Szkacskov pózolt az alakulat zászlajával. Szkacsovot egyébként 2019-ben letartóztatta az ukrán elhárítás Harkivban, amiér közzétette a christchurchi lövöldöző kiáltványát.
Egy másik, a csoport által közzétett videón felbukkanó szakállas férfi pedig nem más, mint a hírhedt orosz neonáci, Alekszej Levkin. Levkin 2014-ben hagyta ott Oroszországot, hogy az Azov-zászlóalj oldalán harcoljon.
Azóta otthonosan berendezkedett Ukrajnában, ahol az elmúlt évtizedben békésen vezetgette a Wotanjugend névre hallgató neonáci szervezetét.
A Wotanjugend nyíltan hirdeti, hogy az olyan tömeggyilkosokat, mint Timothy McVeigh és Anders Breivik hősöknek tekinti, de „fajelméleti” és lőfegyverhasználati tanfolyamokat is tart, sőt még neonáci metálfesztivált is szervez Kijevben. Levkin emellett az M8L8TH nevű nemzetiszocialista black metal zenekar énekese (a zenekar neve dekódolva azt jelenti, hogy Hitler Kalapácsa), és Kapusztyinhoz hasonlóan ő is egy szélsőjobboldali ruhamárka büszke tulajdonosa.
A Wotanjugend vezetése és tevékenysége egyébként átfedésben van az Orosz Központ névre hallgató, az Ukrajnában élő szélsőjobboldali orosz „száműzöttek” számára létrejött szervezettel, amely évekig küzdött azért, hogy ukrán állampolgárságot szerezzen a Levkinhez és Kapusztyinhoz hasonló helyzetben lévő tagjai számára.
Az Orosz Központ az Azovon kívül több ukrán radikális csoporttal, például az Ungváron működő Kárpáti Szics-csel is kapcsolatban áll, de komoly erőfeszítéseket tett a nemzetközi szélsőjobboldali csoportokkal való együttműködésre és kapcsolatépítésre is. Egy 2019-ben Ukrajnában tartott találkozón például magyar (!), lengyel, cseh és szerb szélsőjobboldali, neonáci mozgalmak képviselőivel együtt vettek részt, egyebek mellett arról tárgyalva, hogy határokon átnyúló
„harcosokból álló csoportokat kellene létrehozni”.
Külön érdekesség, hogy mind az Orosz Központ, mind a Kárpáti Szics társszervezője volt a 2019-es Festung Budapestnek, a Mi Hazánkkal szoros kapcsolatban álló Légió Hungária által szervezett nemzetközi neonáci találkozónak. A „becsület-napi” rendezvényen minden évben olyan ismert magyar szervezetek képviseltetik magukat, mint a Betyársereg vagy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom.
Ezek után felmerül a kérdés, hogy mégis miért dolgozik együtt ilyen kétes elemekkel az ukrán katonai hírszerzés, amikor a vak is látja, hogy PR-szempontból az egész védhetetlen, és csak folyamatos muníciót szolgáltat az orosz propagandagépezet számára?
A választ a kérdésre a már korábban idézett katonai hírszerzési szóvivő adja meg, aki szerint az Ukrajnára nehezedő „egzisztenciális” veszély azt jelenti, hogy a katonai hírszerzés „nem lehet túlságosan válogatós” a tekintetben, hogy kivel működik együtt.
„A túlélés az egyetlen cél Ukrajna számára”
– mondta Csernak, hozzátéve, hogy készek „mindenkivel együttműködni”.
Tűszúrás a vihar előtt
Az Orosz Önkéntes Hadtest március eleje óta már több hasonló behatolást hajtott végre Oroszország területére, ami után az orosz legfelsőbb bíróság terrorszervezetként ismerte el a csoportot. Kapusztyin akkor azt mondta a Financial Timesnak, hogy ő és harcosai be akarják bizonyítani, hogy Oroszország legjobban őrzött határvidékeit is át lehet törni. Most úgy tűnik, igaza lett.
Fontos leszögezni, bármennyire is hangzatos célokat fogalmazott meg a két csoport, a belgorodi művelet inkább tekinthető egy, a természetéből fakadóan eleve korlátozott célokkal rendelkező rajtaütésnek, mint egy klasszikus „területfoglaló” akciónak. Megjegyzés: a rajtaütések általában rövid ideig tartanak, és kis létszámú, mozgékony erők hajtják őket végre, amelyek a cél(ok) elérése után általában gyorsan vissza is vonulnak.
Egy magas szintű ukrán hírszerzési forrás szerint – aki névtelensége megőrzése mellett nyilatkozott a The Economistnak – a belgorodi műveletnek valójában két célja volt.
Az első, hogy aláássák Putyin belföldi tekintélyét, azzal, hogy az nem tudja megvédeni az Orosz Anyácska határait.
„Ha az erős ember nem tudja garantálni a biztonságot, akkor mi értelme van neki?”
– mutatott rá a forrás.
A második – talán kézzelfoghatóbb – cél pedig az volt, hogy az orosz katonai tartalékokat elvonják a frontvonal kritikus szakaszaitól, a régóta tervezett ukrán ellentámadás előkészítéseként. Az Economist forrása szerint azonban még
„túl korai lenne megmondani, hogy a művelet sikeres volt-e”.
A háború kitörése óta lapunk igyekszik beszámolni a konfliktus mindkét oldalán harcoló, szélsőjobboldali/neonáci elemek tevékenységéről. Írtunk már arról, hogyan küldött a Kreml neonáci zsoldosokat Ukrajna „nácitalanítására”, foglalkoztunk a Hitlert éltető orosz katonákkal, valamint a hírhedt Azov-alakulat újrabrandelésével, illetve az ukrán neonáci jelképek kapcsán felmerülő nyugati kettős mércével is.
