Philip Pilkington: Egy kibővült BRICS halálos fenyegetés a Nyugatra nézve

Philip Pilkington közgazdász és befektetési szakember, a The Reformation in Economics című könyv szerzője szerint a napjaink világgazdaságában végbemenő változások minden bizonnyal a legnagyobbak, amire 1945 óta példa volt.

A héten jelentették be, hogy Irán és Argentína kérte felvételét a BRICS-csoportba.

A BRICS – amelyet a közelmúltig Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika alkotott – egy olyan fórum, amely lehetővé teszi a nyugati fejlett gazdaságokon kívüli országok számára, hogy gazdasági kérdésekben szövetségeket kössenek.

Ahogy egyre nagyobb lesz, úgy nő a befolyása és a gazdasági jelentősége is.

A múlt héten Putyin elnök az egyik BRICS-fórumon bejelentette, hogy Oroszország Kínával és más BRICS-országokkal együtt egy új globális tartalékvaluta bevezetésére készül, amely a BRICS-országok valutáinak kosarából állna.

Ha sikerrel jár, egy ilyen tartalékvaluta közvetlen fenyegetést jelentene a jelenleg domináns amerikai dollárra.

Nehéz a két történetet nem ugyanannak az általános tendenciának a részeként értelmezni. Irán és Argentína azért ugrik fel a szekérre, mert lehetőséget látnak arra, hogy a nyugati vezetésű globalizációval szemben alternatív szövetségeket hozzanak létre. Eközben a többi BRICS-tag azért hívja őket a fedélzetre, mert vérszagot éreznek, mert úgy látják, hogy az Oroszország elleni nyugati szankciók gyors összeomlásának hátterében nagy gazdasági gyengeségek állnak.

„A Nyugat rosszul mérte fel az orosz gazdaság globális jelentőségét”

A világ mintegy kétharmada „el nem kötelezett”, és ezt a pozíciót a legtöbben szeretnék fenntartani. Ha rákényszerítjük őket, hogy válasszanak oldalt, meglepődhetünk az eredményen.

Egy új kereskedelmi blokk saját tartalékvalutával fenyegetést jelenthet a Nyugatra és az amerikai dollár dominanciájára?

Jelenlegi formájukban a BRICS-országok a világ GDP-jének mintegy 31,5%-át teszik ki. Iránnal és Argentínával együtt ez az arány a világ GDP-jének 33%-ára emelkedik, ami egy hatalmas potenciális kereskedelmi blokk, és

a világ GDP-jének 33%-a minden bizonnyal elég ahhoz, hogy egy tartalékvalutának létjogosultsága legyen.

Ezen túlmenően azonban az országok közötti szinergiák lehetősége óriási. A kibővített BRICS együttesen jelenleg a világ olajtermelésének mintegy 26%-át és az acélgyártáshoz használt vasérctermelés 50%-át állítják elő. A globális kukoricatermelés 40%-át és a globális búzatermelés 46%-át állítják elő.

Ha ezeket mind az új tartalékvalutában kereskednék, akkor az azonnal a világgazdaság egyik sarokkövévé válna.

Bármi is történik Ukrajnában, Kína lesz a győztes

Lassan, de biztosan Kína egyre központibb szerepet játszik az ukrán válságban.

Eközben az amerikai dollár már most is lejtmenetben van. Június elején az IMF közzétett egy jelentést, amely szerint az amerikai dollár ma a globális tartalékok 59%-át teszi ki – ami messze elmarad az 1999-es 70%-os aránytól. A jelentés megjegyezte, hogy a központi bankok tartalékkezelői aktívan átcsoportosítják portfólióikat a dollárból a nem hagyományos valutákba.

Hogy hogyan nézne ki, ha a BRICS-országok bevezetnék tartalékvalutájukat – nevezzük „BRIC”-nek? Tegyük fel, hogy a BRIC-et nagyjából a blokk globális GDP-ben betöltött jelentőségének megfelelően tartanák az országok tartalékként, és hogy a BRIC minden más tartalékból egyformán kivenné a részét:

Amint a BRICS példája is mutatja, napjaink világgazdaságában végbemenő változások minden bizonnyal a legnagyobbak, amire 1945 óta példa volt.

Mégis nagyon kevés szó esik erről a sajtóban vagy politikai körökben. Terveznek ezzel a nyugati vezetők? Van stratégiájuk erre a szép új világra? Reméljük, hogy igen, mivel ezek a változások drasztikusan befolyásolhatják a nyugati életszínvonalat és a világban elfoglalt helyünket.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

Az elemzés a propaganda folytatása, más eszközökkel

Fajsúlyos kérdések amiket a nyugati sztár-elemzőknek fel kéne vetniük, hogy a demokrácia láncos kutyáiként szolgáló sajtó, és a politikai döntéshozók torkának szegezhesse őket.