Az Egyesült Államok azon döntésével, hogy leveszi a húszikat a terroristák listájáról, Teherán kezére játszik, egy olyan érzékeny időszakban, amikor az amerikaiak éppen a nukleáris megállapodáshoz való visszatérést fontolgatják.
Azzal, hogy az amerikaiak levették a húszikat a terroristák listájáról, Teheránnak kedveztek, ami különösen érzékeny lépés a nukleáris egyezmény miatt – fogalmaz Michael Seagall nyugállományú izraeli ezredes az Israel Hayomnak írt elemzésében. A jemeni húszi lázadókat (Anszár Allah) február 16-án vették le a terroristák listájáról, ahová Trump sorolta őket januárban, nem sokkal a hivatali ideje véget érte előtt.
Tony Blinken külügyminiszter azzal magyarázta a döntést, hogy a besorolás fenntartása komolyan ártana a humanitárius krízisben szenvedő országnak: mindkét párt képviselői, valamint az ENSZ is arra figyelmeztetett, hogy ezzel a jemeniek ételhez és üzemanyaghoz való hozzáférését is korlátoznák. Emellett azonban továbbra is megtartják a lázadók vezérei ellen hozott szankciókat, és akár további személyek ellen is hoznának ilyeneket.
Február 16-án a Külügyminisztérium egy másik nyilatkozatot is kiadott, amelyben felszólította a húszikat, hogy
„állítsák meg az előretörésüket Marib városában, fejezzék be az összes katonai műveletet, és üljenek a tárgyalóasztalhoz. A húszik Marib elleni támadása egy olyan csoport akciója, amely nem kötelezi el magát a béke, illetve a jemeni népet sújtó háború befejezése mellett”.
Marib Marib tartomány központja (az ország fővárosától, Szanaától 120 kilométerre keletre található), és a Külügyminisztérium szerint a „jemeni törvényes kormány” ellenőrzése alatt áll. Jelenleg körülbelül egymillió menekült van Maribban, amely a jemeni humanitárius válság egyik fókuszpontjának számít.
A nyilatkozatok alig ejtettek szót Iránról, és arról, hogy az ország milyen mértékben támogatta a húszi lázadókat. Az elmúlt években számos fegyvert, valamint harci kiképzést is kaptak az iráni rezsimtől. Jemen fontos hadszíntér Irán számára a Szaúd-Arábia és az Öböl-országok elleni viselt alacsony intenzitású háborújában is, ahonnan többek között GPS-vezérlésű fegyveres drónokat, illetve rádió távvezérléssel működésbe hozott improvizált úszó robbanószerkezetek is elindítanak, valamint cirkálórakétákat, továbbá ballisztikus- és nem irányított rakétákat lőnek ki rendszeresen Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek területére.
A húszik mind gyakrabban alkalmaznak fegyveres és felderítő drónokat a szaúdi vezetésű jemeni koalíció, valamint Szaúd-Arábia polgári-, kritikus- és olajinfrastruktúrái elleni műveletekben. Azt is fontos megjegyezni, hogy korábban izraeli területek megtámadásával is fenyegetőztek.
Percekkel azután, hogy Blinken Twitteren is megosztotta a hírt a döntésről, az Anszár Allah arról adott hírt, hogy sikeresen támadott egy érzékeny katonai célpontot Abha nemzetközi repülőtéren (Szaúd-Arábia délnyugati részén), ahol ráadásul egy civil repülőt is eltaláltak.
A húszik a közelmúltban többször is támadtak reptereket a régióban. A mostani csapásokat utólagosan az iráni média is támogatta.
A Húszi Legfelsőbb Tanács szóvivője, Mohammed Ali al-Húszi azzal fenyegetett, hogy további támadások is várhatóak Szaúd-Arábia ellen.
Iránnak az az érdeke, hogy ez a harc tovább folyjon, és elszívja fontos riválisai, a szaúdiak energiáit.
Éppen ezért az, hogy az Egyesült Államok nem tartja már terroristaként nyilván a húszikat, valamint leállítja azokat a Szaúd-Arábiába irányuló katonai segélyeket is, amelyeket eddig részben arra használtak fel, hogy az Egyesült Államokban gyártott precíziós irányítású fegyverekkel támadják a jemeni húszi célpontokat, Irán malmára hajtja a vizet ebben a kényes időszakban, amikor Amerika esetleg visszatér a nukleáris megállapodáshoz.
A döntés azt is kétségessé teszi, hogy mennyire gondolja komolyan az USA, hogy szigorítana az egyezményen, azzal, hogy a ballisztikus rakéták ügyét, illetve Iránnak a térség mind több országára kiterjedő destabilizáló lépéseinek kérdését is a tárgyalási feltételek közé emelné – legalábbis a nyilatkozatok szintjén.
Az iráni, Amerika új regionális szerepvállalása kapcsán kialakult dilemma mélységét jól illusztrálja, hogy egy Irán-barát iraki síita milícia felelősséget vállalt az Erbil repülőtér és a szomszédos amerikai katonai támaszpont ellen február 16-án történt rakétatámadásért.
Az Egyesült Államok külügyminisztere elítélte a „felháborító támadást”, amelyben egy, az amerikai hadsereg szerződésben álló civil vesztette életét, és az amerikai kontingens egy tagja, valamint további öt szerződéses partner megsérült. Blinken elismerte, hogy az iráni ellenőrzés alatt álló síita milíciák korábban is hajtottak végre hasonló támadásokat Irakban,
„de egyelőre túl korai megállapítani, hogy ki áll a támadás mögött”, és „az esetet vizsgálják”
– hangsúlyozta.
Lehetséges, hogy ez a támadás Iránnak az Egyesült Államok felé irányuló nyomásgyakorlásának volt a része, amely próbára teszi az amerikai vezetés hajlandóságát egyrészt az erőszak alkalmazására Irán és a térségbeli szövetségesei ellen, másrészt a nukleáris megállapodás kereteihez való visszatérést illető szándékaival kapcsolatosan.
