Izrael képes volt ellenállni a szüntelen amerikai nyomásnak és rosszindulatnak Obama elnöksége alatt, de vajon menni fog-e a Biden-adminisztrációval szemben is?
Joe Biden megválasztott elnök múlt hónapban ismét megerősítette: vissza akarja léptetni az Egyesült Államokat a 2015-ös iráni atomalkuba. Izrael ellenzi ezt a lépést, hiszen így Irán atomhatalommá válhat.
Az elmúlt hetekben Izrael több kísérletéről is beszámolt a sajtó, amint a hivatalba lépő adminisztrációt igyekszik meggyőzni arról, gondolja újra ezt a lépést. A Moszad több, az iráni atomprogramról szóló dokumentumot is kiszivárogtatott Teheránból, amikből Biden és tanácsadói világosan kivehetik, az iráni atomprogram nem védekezési, vagy lakossági célokat szolgál. A dokumentumokat olvasva vitathatatlan, hogy nem orvosi izotópokat akarnak gyártani, hanem atombombát, és a fegyverarzenál célja nem a védekezés, hanem az ellenfelek megsemmisítése.
Bár Izrael álláspontja sziklaszilárd, nem valószínű, hogy meg tudja győzni Bident és tanácsadóit az igazáról – véli Caroline Glick az Israel Hayomnak írt véleménycikkében. Öt éve is álltak rendelkezésre bizonyítékok, Obama és tanácsadói mégis kitartottak az iráni atomalku mellett, és az izraeli vezetőket állították be háborús uszítónak. Most ugyanezek az emberek vezetik Biden nemzetbiztonsági csapatát.
A megválasztott elnök kedden jelentette be, hogy William Burnst nevezi ki a CIA élére, korábban pedig kijelentette, Jake Sullivan lesz a nemzetbiztonsági tanácsadója. Burns és Sullivan vezették a titkos tárgyalásokat 2015-ben az iráni atomalku megkötése előtt Izraellel, végül pedig egy olyan egyezményt hoztak össze, ami biztosította Irán atomhatalommá válását 10 éven belül. Engedélyezte az ország vezetésének az urándúsítást, és nem érintette az ország ballisztikus rakétaprogramját. Megadta a lehetőséget Iránnak, hogy válogasson, hova engedi be az ENSZ-felügyelőket, ráadásul 150 milliárd dollárt is folyósított Iránnak, ebből 1,7 milliárd dollárt készpénzben. Biden kinevezte Wendy Shermant is, aki a nyílt tárgyalások vezetője volt.
Burns alkalmas volt Obama számára a titkos tárgyalások vezetésére, hiszen korábban is előnyben részesítette Iránt Izraellel szemben. George W. Bush elnöksége alatt is a közel-keleti ügyekkel foglalkozott, és a Szíriára, Iránra, és Jemenre kivetett lehetséges szankciók ellen is fellépett. Gátolni akarta Izraelt az Arrow rakétavédelmi rendszer kifejlesztésében is.
Aztán ott vannak a palesztinok. 2000 szeptemberében véres leszámolást indítottak Izraellel szemben, ami négy éven keresztül tartott. Az izraelieknek a megkövezéstől kezdve a lövöldözéseken át a bombamerényletekig sokféle megpróbáltatást kellett elszenvedniük, csak mert a palesztinok nem fogadták el békeszerződésük feltételeit 2000 júliusában. Burns ekkoriban győzte meg George W. Busht arról, hogy első amerikai elnökként támogassa az önálló palesztin államot. Ez a hozzáállás jellemzi Biden tanácsadói körét is.
A hivatalba lépő elnök éppen szerdán jelentette be, hogy magas pozícióba emeli Samantha Powert, Obama ENSZ-nagykövetét is. Powernek kulcsszerepe volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2016. decemberi határozatában, ami visszakényszerítette az izraeli hadsereget és fegyverkezést az 1949-es tűzszüneti határvonal mögé Jeruzsálemben, Júdeában és Szamáriában. Biden elnöksége alatt Power fog felelni a terrort elősegítő Palesztin Hatóság anyagi támogatásáról, és ő fog tárgyalni a nemzetközi szervezetekkel is arról, hogy Gázában továbbra is erősítsék a Hamász terrorszervezet hatalomgyakorlását.
Biden csapatához közeli források szerint a leendő elnök Dan Shapirot, Obama Izraelben szolgáló nagykövetét nevezné ki az Ábrahám-egyezmény felülvizsgálatára. A források szerint fennáll a veszélye, hogy Biden esetleg visszaállíthatja a palesztinok vétójogát a normalizációs megállapodásokkal kapcsolatban. Shapiro egyébként azután is Izraelben maradt és az izraeli közélettel foglalkozott, hogy leköszönt nagyköveti pozíciójából.
A hivatalba lépés előtt néhány nappal Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Egyiptom és Jordánia külügyminiszterei arra kérték Bident, tárgyaljon Izraellel a „kétállami megoldásról”, vagyis, hogy Izrael húzódjon vissza az 1949-es határaihoz. Egyúttal arra kérték Izraelt, szüntesse be letelepedési tevékenységét, beleértve a kelet-jeruzsálemi építkezést is. A baloldali J Street csoport arra kérte Bident, egyszerűen semmisítse meg a Trump-adminisztráció békeszerződéseit, és ne működjön együtt Izraellel tudományos projekteken sem, amíg az 1949-es határai mögé vissza nem húzódik. A J Street szerint fontos lenne egy követséget nyitni a palesztinok számára is, valamint Kelet-Jeruzsálemben megnyitnák a „Palesztinai Amerikai Nagykövetséget”, Izrael területén.
Biden támogatói tehát el szeretnék törölni a leköszönő adminisztráció eredményeit, ezzel pedig megnehezítenék az antiszemitizmus elleni harcot is.
A Trump-adminisztráció érte el ugyanis, hogy a Nemzetközi Holokauszt Emlékszövetség (IHRA) definícióját alkalmazzák az antiszemitizmus meghatározására a világ több pontján is, többek között az Egyesült Államokban és Európa több országában. Az IHRA 2016-os meghatározása szerint az antiszemitizmus „bizonyos hozzáállás a zsidókhoz, ami akár gyűlölet is lehet; retorikailag és fizikailag is megnyilvánulhat zsidók és nem zsidók, vagy azok tulajdonai, valamint zsidó közösségi intézmények és vallási létesítmények irányába”. A szövetség példaként hozza fel, amikor valaki megtiltja a zsidóknak az önmeghatározást, például, Izrael állam létrejöttét rasszistának állítja be. Más szóval: az anticionizmust azonosítja az antiszemitizmussal.
Amerikai zsidó szervezetek és a Demokrata Párt progresszív szárnya azért lobbiztak Bidennél az elmúlt héten, hogy az Egyesült Államokban többé ne ez alapján határozzák meg az antiszemitizmust. Több szervezet – köztük a J Street – közös nyilatkozatot adott ki éppen amiatt, mert az IHRA meghatározása az anticionizmust hasonlóan kezeli az antiszemitizmushoz. Ezzel pedig az amerikai zsidók emberi jogait kockáztatják, hiszen így nem tehetnének feljelentést, ha valaki Izrael állam létjogosultságát kérdőjelezi meg.
Az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumának emberi jogi osztálya felel az antiszemitizmussal kapcsolatos támadásokért, Biden pedig Kristen Clarkot, egy afroamerikai ügyvédet nevezett ki az osztály élére. A Fox News riportere, Tucker Carlson felidézett egy 1994-es esetet, amikor Clark egy levelében azt állította, a feketék felsőbbrendűek a fehérekkel szemben.
Egy hónappal később pedig Töny Martint, egy antiszemita összeesküvés-elméleteket terjesztő előadót hívott meg az egyetemre, hogy tartson beszédet. Martin könyvet is írt a „zsidó mészárlásról”, amiről azt állította, akkoriban is tartott az afroamerikai emberekkel szemben. Clark szerint Martin intelligens, jól képzett fekete értelmiségi, aki vitathatatlan tényekre alapozta előadását. Ha a Szenátus is jóváhagyja, Clark felelhet tehát az antiszemitizmussal kapcsolatos ügyekért.
Izrael képes volt ellenállni az Obama-adminisztráció nyomásának és rosszindulatának, részben azért, mert a Kongresszus támogatását élvezte. Biden idején viszont már semmi nem állja útját a Demokrata Párt progresszív szárnyának, akik régóta ellenségesek Izraellel és az Izrael-barát amerikai zsidókkal szemben.
Trump különleges barátságának köszönhetően Izrael sokkal erősebb, mint négy éve, de továbbra is sebezhető. Hogy sikerül-e jó útra téríteni Bident és csapatát, az még a jövő nagy kérdése, de Izraelnek minden erejét össze kell szednie, hogy megvédje magát a közelgő amerikai vihartól.

Bide dupla olyan nyomást fog helyezni Izraelre.
Gondolom, ezt ugy erted, hogy a kovetkezo 10 eves katonai segely az Obama altal jovahagyott 38 milliard duplaja lesz.
Ahogy a dollar gyengul, ez indokoltnak tunik :-)))
Ti az oroszoktól függtök nem az USA-tól, gyurcsány hatalomra kerül a zsidóknak itt vége a jó világnak, bár erősen kétlem hogy Moszkva -Peking- Telaviv majd hagyja hogy itt egy libsi kormány hatalmat gyakoroljon, Nátán-Jáhúnak is az az érdeke hogy a cigány maradjon hatalomban.
Hogy jon ez a sok zagyvasag a Biden adminisztraciohoz?
Onnan hogy ezek a demokrata zsidók mindent maguknak akarnak most már, annyira elborult az agyuk, eddig se voltak normálisak… nade tisztán látszik hogy Izrael meg az USA között szakadás van, ez nem véletlen, az oroszok megint növelték a Rubel aranyfedezetét a dollárt csökkentették, kína is erre törekszik annak ellenére hogy demokrata pénzen nőtte ki magát, de a komcsiknak valahogy nem kell a komcsi macesz az USA-ból.
Joe Bide fia – aki szintén szereti a kislànyokat mint az apja – de még a lánya is elkezdett Magyarországgal foglalkozni, 100% hogy meg fogják próbálni elcsalni a választásokat, Ahogy Putyinnak vagy Csing-pinnek de Nátán-jahúnak se kell itt egy gyurcsótány kormányzat, kúrcsány ezért nem nyerhetett itt választásokat, csak most már az USA nagyîvből szarik rá hogy Izrael mit hagy jóvá vagy mit nem, az EU – ami zsidó irányítású, demokrata – inkább Izrael ellenes, viszont USA párti, na ez sem véletlen.
Majd itt is próbálkoznak levélszavazással – ha hagyják – erre a kamu járvànyra hivatkozva, orbűn’ pedig annyira biztosan építgeti a hatalmát, erősítgeti a honvédsegget vagy a magánhaderejét.
Putyin is rajta van hogy a vén Pedofilt megbuktassák, itt is rajta lesz a kezük az országon, nem fogják hagyni hogy amit eddig itt megszereztek, azt az USA majd kézbe vegye.
Mindez igy összegyüjtve elég riasztóan hangzik! Hamarosan meglátjuk, hogy Biden valóban ezt az irányt választja-e és hogy mit szól ehhez alelnöke, valamint a Kongresszus. Azt mindenesetre nehezen tudom elképzelni, hogy a Biden-adminisztráció a már létrejött, muszlim országokkal kötött békemegállapodások megsemmisitéséért lépne fel.
„Mindez igy összegyüjtve elég riasztóan hangzik!”
Megoldas: Ne olvassuk az Israel Hayom-ot.
Attól tartok, hogy Israel sajnos pontosan annyi „jóindulatra” számithat Bidentől mint amennyit Obamától kapott 🙁
Ha a Biden-adminisztráció elkezdené Izrael(1) rémálmait megvalósítani, Izrael kénytelen lenne előre menekülni, azaz, olyan helyzetet teremteni, melyben az amerikai kormányzatnak csak két alternatívája marad : vagy Izraelt hagyja végveszélyben(2) vagy visszaáll Izrael mellé.
————
(1) Az Izrael szó ebben a hozzászólásban – a szélsőbal kivételével – az összes cionista irányzatot jelenti
(2) Izrael és Irán közötti fegyveres konfliktus
Miert gondolod, hogy az Obama kormanyzat felfogasaban csak ez a ket lehetoseg letezik? Obamaek valoban kellemetlenul viszonyultak az izraeli kormany politikajahoz, de a vegveszelyben hagyas nem merult fel. A tulajdonkeppen egyetlen „letkerdesben”, Izrael katonai folenyenek fenntartasaban, Obama Izrael mellett allt.
Persze a cikk altal nagyon plasztikusan leirt remalom meglehetosen felelmetes, de remelhetoleg messze van a valosagtol, amirol meg termeszetesen nem is tudjuk, mi lesz. Nagyon nehez elkepzelni, hogy az obol-allamokkal kialakult uj strategiai helyzetet Biden figyelmen kivul hagyna, es az is, hogy az obol-allamok Iran-politikajat is lesoporne az asztalrol.
Talán nem jól fogalmaztam.
Ha megszorítják, akkor Izrael lép egy olyan irányba, mely csak az előbbi hozzászólásomban leírt két opciót hagyja a Biden-adminisztrációnak.
Ezt most magunk kozott, hogy a vilag ne hallja. Iran valodi katonai veszelyt, illetve folyamatos kellemetlenseget, Izraelre a proxyhaboruval jelent, es ezen egyelore valamit javitott, hogy a komolyabb arab orszagok kijottek a szekrenybol, es Izrael mellett letettek a voksot. Ez az, amit remelem Biden nem akar visszacsinalni. Ami a „szelsoseges” lepeseket illeti, Iran reszerol nem lenne racionalis tullepni a proxyn. Egyreszt nehezen tudna akar Jemenbol is Izraelt tamadni, legfeljebb kellemetlenkedni tudna. De nem hinnem, hogy megkockaztatna a valaszlepest, amikor ott csalinkazik egy (vagy tobb) tengeralattjaro a Perzsa-obolben. Tehat a komolyan veszelyeztetett orszagok egy esetleges irani provokaciora szerintem a szomszedos obol-allamok. De azokat most mar nem csak az USA vedi, amolyan tessek-lassek modon, de feltetelezem, hogy ok is szamitanak az izraeli legvedelemre, mint mondjuk Jordania. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy elvezet Iran a korzetben, de nem tekintenem vegveszelynek. Ha Iran vegul eljutna az atomfegyverig, akkor is a szomszedai lesznek az igazi fenyegetettek, nem Izrael.
Ha Irán végül eljutna az atomfegyverig, akkor is a szomszédai lesznek az igazi fenyegetettek, nem Izrael.Abban a kellemetlen pillanatban, melyben Irán atomhatalommá válik, a Közel-Keleten elszabadul a pokol. A szunniták pillanatok alatt létrehoznák a maguk nukleáris arzenálját, ezzel Izrael egy sor – kétes stabilitású – atomhatalom kellemetlen hatósugarában találná magát.
Ezzel csak megerositetted azt, amit irtam. Iran, mint atomhatalom, a Kozel-Kelet sok es eros orszaganak a tyukszemere lepne. Nem gondolom, hogy egy ilyen atomkarneval kellemes lenne Izraelnek, de olyan sok problemaval jar, hogy remelhetoleg megakadalyozzak meg mielott Izrael
nek kellene egy ujabb orszagot bombazassal megallitani. A legerosebb az erintett orszagok kozul egyebkent nem is Kozel-Keleti, hanem az oroszok.
En az egesz gondolatmenettel arra utaltam, hogy ez a problema nem egyedul Izraele, mikozben Europa es a Biden adminisztracio kenyelmesen hatradolve, mosolyogva nezi Izrael vergodeset.
Europa es az Obama adminisztráció kényelmesen hátradőlve, mosolyogva nézte Izrael vergődését.
A helyzet ma annyival rosszabb, hogy az Obama ellen hatásos fegyver(1), a Biden-adminisztrációval szemben nem alkalmazható.
———–
(1) A kongresszus partner volt Obama ellen. Az új összetételű kongresszus partner lesz Izrael ellen.
Nezd, en is szivesebben elnek egy unalmas orszagban, unalmas idokben. De ha Izrael soha nem vergodik jobban, mint az Obama adminisztracio idejen, ki fogjuk birni. Ha jol emlekszem, Obama elott sem volt mindig tokeletes az USA kormanyzatokkal a kapcsolat, es ez understatement. Ilyen Mikulas bacsi, mint Trump volt, sajna nincs a lathataron.
Az idő Obama országlása alatt se állt meg és ezt az időt Iráni – a gazdasági problémái ellenére is képes volt kamatoztatni. Ha az USA visszatér az atom-alkuhoz, dollár milliárdok fogják tovább erősíteni az iráni hadiipart.
Ez utobbi sajnos igaz, es mind az USA-nak, mind Europanak szuksege van a businessre az inseges 2020. utan. Ezzel egyutt a helyzetunk annyival jobb, hogy most mar nem vagyunk egyedul, eros szovetsegeseink vannak, akiket legalabb annyira nyugtalanit Iran, mint minket. Nezzuk a jo oldalat, es legyunk optimistak. Azon mar ugysem tudsz valtoztatni, hogy holnap beiktassak Bident.
Ühüm. Az én dédnagyapám is a tidéhez hasonló
bátorvakmerő optimizmussal néztegette a nem-létező „jó oldalt” miután már túl késő volt a változtatásra.Azert van egy oriasi kulonbseg: ok tehetetlenul ki voltak szolgaltatva az akkori MO-nak, en viszont Izraelben elek. Ennyit tudtam tenni, hogy segitsek magamon es a csaladomon. Ha meg tudod mondani, mit kene tegyek Biden esetleges gazsagai ellen, gyorsan ird meg….ugy ertem a pesszimista sirankozason kivul.
Meg csak annyit, a nagyszeru enekes, Meier Ariel, isten nyugosztalja, szavaival:
עברנו את פרעה, נעבור גם את זה
ami magyar forditasban kb.: tuleltuk a faraot, tuleljuk ezt is.
Apropo, Antony Blinken bejelentette, hogy a kovetseget Jeruzsalemben hagyjak.
Nemrég írtam ponuka60 kommentjére válaszolva (aki amúgy nem sűrűn veszi a fáradságot, hogy sajátságos kijelentéseit megfelelő érvekkel is alátámassza, így talán nem is érdemes foglalkozni vele):
Legyen bármennyire ostobán doktriner az európai baloldal, vagy az amerikai demokraták némely képviselője, methogy sajnos túl gyakran azok, és bármennyire is elhibázott volt Obama, külpolitikája Irán tekintetében – nem vitás, súlyosan az volt, attól még Izrael és a galut első számú és valódi szövetségese a nyugati világ, és mindenek előtt az USA, függetlenül attól, hogy demokraták, vagy republikánusok irányítják az országot. Már csak a szóban forgó társadalmak alapvető szerkezeti hasonlóságának okán is. Ezt a szövetséget nem a nyugat akarja felrúgni, hanem a Netanjahu nevével fémjelzett jobboldali körök, akik valamiféle diszkontált nemzeti konzervativizmus (tesco gazdaságos cionizmus) nevében, már odáig ragadtatják magukat, hogy a galuti zsidót nem is tekintik zsidónak, sőt a nyugati baloldallal és liberálisokkal egy kalap alá vonva, ellenségként tételezik őket. És azon egybites megfontolásból, miszerint az ellenségem ellensége a barátom, középkorba ragadt arab államokkal, Törökországban és a hajdanvolt CCCP peremvidékén regnáló diktátorokkal és protofasiszta kelet-európai autokratákkal keresnek szövetséget. Mert állítólag ez a fajta pragmatizmus a megoldás Izrael problémáira. Nagyon remélem, hogy a fiatal Izrael túljut ezen a nemzetállami gyerekbetegségen, és miként eddig is, a remény földje marad zsidóknak és minden tisztességes ember számára a Földön. A vallásfilozófus Tatár György szép metaforáját parafrazeálva: az arnhemi Rajna-hídról nincs visszaút a nemzetállami(1) létbe. Még akkor sem, ha világ népei számára ma még a híd túl messze van.
(1) Az európai nemzetállamok a XX. századi háborúk során, de elsősorban a holokausztban olyan mértékben diszkreditálták magukat, hogy nemcsak saját, hagyományos értelemben vett létjogosultságukat tették kérdésessé, hanem új nemzetállamok létrejöttét is lehetetlenné tették. Bebizonyosodott, hogy a háborúk, bölcsője a nemzetállam, amely feloldhatatlan belső ellentmondásait belső és külső ellenségekre projektálja. Ezért nem lehet, és nem is lesz független katalán, skót, korzikai, stb. nemzetállam. Palesztin meg pláne nem. A nemzetek, mint a nemzeti kultúra őrzői, csak nemzeti (állami) szuverenitásuk döntő hányadáról lemondva, nagy államszövetségek részeként őrizhetik meg identitásukat.
Lord Palmerston mondatában
az Anglia szót történetünk bármely szereplőjére lecserélve, vitathatatlan állítást kapunk. Ennek fényében az az állítás, hogy
némi korrekcióra szorul.
Az általam korrigált változat ekként néz ki :
A nyugati világ, és mindenek előtt az USA, Izrael és a galut első számú szövetségese minden – az érdekeivel nem ütköző – kérdésben.
Irán ügyében a nyugati világ és az USA figyelembe se vette Izrael érdekeit.(1)
Ezzel kapcsolatban a következőket tudom mondani :
1) Magyarországon a Mazsihisz politikusai vették és veszik rossz néven azt, ahogy Netanjahu az Orbán rendszerhez viszonyul. Izrael – függetlenül az országot kormányzó koalíció összetételétől – a világ zsidóságának a végvára. De ez nem jelentheti azt, hogy Izrael a Mazsihisz érdekeinek megfelelően alakítja külpolitikáját. Az Európai Unió Izrael ellenes politikáját fékezni hajlandó és képes ellenségem ellensége nem feltétlenül a barátom, de feltétlenül a szövetségesem az EU-val szemben.
2) A nyugat és USA zsidóságának nem kis része rászolgált arra, hogy Izrael őket ellenségesnek minősítse.
Végezetül egy Tatár György idézet :
—————–
(1) Izrael egyik Irán elleni akciójának a tervét az Obama-adminisztráció kiszivárogtatta a sajtónak, ezzel megakadályozva a terv megvalósítását.
1.A Palmerston féle pragmatizmus a súlyos morális deficit szinonímája. Egyenes következménye például a Müncheni egyezmény. Golda Meir, vagy Jichák Rabin nem így politizáltak. Sőt, egyelőre még Netanjahu sem. Úgyhogy jobb lenne erre nem hivatkozni.
2. A Mazsihisznek nincsenek politikusai. Politikai állásfoglalásai vannak. Az általuk jól-rosszul képviselt – elsősorban budapesti, felvilágosult, szekuláris és liberális attitűddel bíró – zsidóság valószínűleg jobban felismeri a NER – most Ungvári Rudolfot parafrazeálva – mutáns antiszemitizmusát, (merthogy Orbánéknak pont ez a – komoly értelmiségi háttérrel, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező – társadalmi csoport van útjában, de nagyon), mint Netanjahu, akit a dolgok ilyetén vonatkozása nagy valószínűséggel egyáltalán nem is érdekel. Őket kívánják minden módon marginalizálni, és e törekvésükre a Chabad ortodoxia üti a kóserság pecsétjét, ahogyan vállalt elődeik, a tokaj-hegyaljai haszidok üdvözölték a zsidótörvényeket a két világháború között. Cserébe a kormány által gründolt zsidó Disneylandért. Korábban Ön azt írta, hogy Orbán gyümölcsöző kapcsolatot ápol Izraellel. Tessék már megmondani, kinek gyümölcsöző ez Orbánon kívül, aki szívesen cibálna fejére valami sábeszdeklit, csak, hogy Izraelhez hasonlónak láttassa országát. Ellenségekkel körülvett kis ország, ráadásul a nyugati kritika kereszttüzében. Ezen velejéig hazug látszat érdekében aztán sok látványos, ám valójában tartalmatlan gesztusra hajlandó. Például bátran (méghogy bátran!) támogatja a kóser vágást.
3. Tatár Györgynek természetesen igaza van. Ám ez nem cáfolja a fentieket.
4. Magam is súlyos hibának gondolom, ahogyan némely doktriner demokraták és európai baloldaliak, vagy liberálisok az iráni latorállamot kezelik, (csak csöndben jegyzem meg, hogy 2017-ben a kiváló stüszivadász és kerdem atomtudós Semjén Zsolt kétoldalú nukleáris együttműködési szerződést írt alá Iránnal, és az sem volt még olynagyon régen) ám, ha ezen hibák végülis oda vezetnének, hogy Izrael fegyverrel kényszerülne megvédeni puszta létét, akkor a nyugat Izrael mellé állna. Szükségszerűen. Nem is tehetne mást.
Ps.: Nem gondolom, hogy egy pár mondatos diskurzus során meg tudjuk győzni egymást, és a továbbiakban valószínűleg csak ismételnék magunkat. Én legalábbis sok lényegesen újat nem tudnék ehhez hozzátenni. Véleményét mindazonáltal tiszteletre méltónak gondolom.
Bár a hozzászólásához fűzött utószóban az eszmecsere lezárását javasolta, még pár megjegyzést fűzök az Ön által leírtakhoz.1) Vitán felül áll, hogy a
1939-ben se a britek se a franciák nem voltak felkészülve egy Németország elleni háborúra. A Luftwaffe elsöprő fölényben volt a brit és a francia légierőkkel szemben . Ebben a helyzetben az erkölcsös politizálás az öngyilkossággal lett volna egyenlő. Angliának időre volt szüksége a légiereje fejlesztéséhez. És ezt az időt a Hitlernek tett engedmények(*) sorozatával szerezte meg.2) A magyar-izraeli kapcsolatból Izrael az Európai Unió Izrael ellenes politikájának az egyik legerősebb fékjét profitálja.
———
(*) Csehszlovákia amorális elárulása 1939-ben, a Furcsa Háború 1940-ben.
Hát akkor mégis…
1. Én úgy tudom, hogy a Müncheni egyezményt más fontos tényezők is
motiválták. Például bizonyos – naná, hogy konzervatív – angol (és francia)
arisztokraták nem titkolt rokonszenve a hitleri Németország iránt. Lásd James
Ivory a Napok romjai (The Remains of the Day) című kitűnő filmjét! Mindenesetre
ölbe tett kézzel nézték, hogy a nem is olyan régen tönkrevert és a csőd szélére
jutott Németország soha nem látott mértékben felfegyverkezzen. Messze nem
vagyok annyira járatos a XX. század történetében, hogy meg tudnám ítélni a
Luftwaffe (relatív) erejét, mindenesetre Guernica felett rohadtul erősek
voltak. Másrészt hasonló szimpátia motiválta Sztálint is, amikor a Molotov –
Ribbentrop paktumot aláírták. Később azután ők is az időnyerés szükségességével
magyarázták a gyalázatot.
2. Hagyjuk is most, hogy az „egyik legerősebb” szóösszetétel
oximoron. Ám, hogy egy kis ország úgymond karizmatikus (karizmának hívják az
agresszió köntösébe bújtatott jelentéktelenséget és a már-már patologikus
hübriszt) egyszemélyi vezetője, vagy valamelyik vállról indítható
paradicsommadara komolyan hatni tudna az Európai Unió külpolitikájára, pusztán
azért, mert olykor-olykor mond valamit, ami semmiféle komoly tartalommal, vagy
következménnyel nem bír – ez volna ama „egyik legerősebb fék”? Most
akkor (például) az Európai Bíróság pánikszerűen visszavonja a kóser vágást
tilalmát jóváhagyó határozatát? Vagy legalább támad némi lelki fúrójuk,
merthogy libernyák létükre súlyosan megsértették a vallásszabadságot? Ugyan
már!
3. De közelítsük meg vitánk tárgyát más oldalról. Ön el tud képzelni egy
mítoszokból merített nemzeti hagyományokba zárkózó Izraelt, állandó ellenséges
feszültségben az Egyesült Államokkal, Európával és a legszélesebb értelemben
vett nyugati világgal, ám szoros szövetségben Szalman királlyal, Erdogan,
Aliyev elnökökkel (vannak még néhányan), hogy kis országunk
„karizmatikus” uzurpátoráról ne is szóljak? Mert nekem ez nem megy.
Mindez persze mit sem változtat azon a kétségtelen tényen, hogy mind az Európai
Unió, mind pedig az Obama adminisztráció túl gyakran érti és értette súlyosan
félre Izrael szándékait, és ennek nyomán hozott súlyosan elhibázott döntéseket.
Mint ahogyan az sem vitatható, hogy Trump elnök politikája e tekintetben sokkal
lényeglátóbb – lehet mondani, bölcsebb – volt elődjéénél.
Az Ön három pontjára három pontban reagálok.1) Müncheni egyezmény
Az arisztokrácia véleményére fütyült a szintén arisztokrata Churchill(1)
Az I. világháború – az akkori szóhasználat szerint a Nagy Háború – Nagy Britannia és Franciaország gazdaságait meggyengítette. A háború vérfürdőjének az emléke mind az angol, mind a francia nép számára elfogadhatatlanná tette egy újabb háború ötletét.
Franciaországnak további gondot okozott, hogy a hadra fogható korosztályok lélekszáma mélyen a német számok alá zuhant.
Sztálin abban bízott, hogy a demokráciák és a hitleráj kivéreztetik egymást, és akkor majd ő és az ő kedvenc világforradalma következhetnek. Ehhez a kivéreztetéshez akarta megadni Hitlernek az időt. Amikor Németország rövid idő alatt végzett majdnem egész Európával, akkor már Sztálin is rá kellett jöjjön arra, hogy a Mein Kampf a keleti élettérről szóló részeit Hitler komolyan gondolta. Ekkor a támadó háborúra kiképzett, a – tisztogatások következtében – komoly káder problémáktól szenvedő Vörös Hadseregnek a védekező háborúra való átképzéséhez kellett az idő.(2) Magyarország hatása az Európai Unió külpolitikájára
A legkisebb ország is képes gyakorolni a szavazati jogát. Ez a jog, a csak egyhangulag elfogadható javaslatok esetében vétójog.(3) mítoszokból merített nemzeti hagyományokba zárkózó Izrael
Izrael nagy „mitosza” a Soa.
Izrael kénytelen visszautasítani a legszélesebb értelemben vett nyugati világ minden olyan követelését, amely erodálja Izrael képességét az önvédelemre.
Izrael nincs abban a kellemes helyzetben, hogy a lehetséges taktikai szövetségesek értékét a demokráciákban elfogadott mértékkel mérje.
Egy jó pár számmal kisebb veszélyhelyzetben mondta Churchill, hogy
—————-
(1) VIII. Eduárd angol király, akinek a trónról való távozásakor az addig megjegyezhető neve az elképesztően hosszú – Edward Albert Christian George Andrew Patrick David of Windsor – szó özönre változott, nagyra becsülte Hitlert. Ezt – a szintén tekintélyes nevű – Sir Winston Leonard Spencer Churchill miniszterelnök, a Bahamák kormányzója címmel honorálta, majd amikor a delikvens vonakodott Európát elhagyni, őt a letartóztatás ígéretével távozásra birta.
Bocs, hogy a csapos kozbeszol. Meg idezojelbe teve sem tudtam elsiklani azon, hogy a Soat mitosznak titulaltad. A mitosz soha nem valosag, a Soa sajnos az volt.
A csaposnak talán a szemébe fröccsent a sörhab, és ezért nem vette észre a kifogásolt szót tartalmazó mondat előtti – vastagon és aláhúzva írt, a vitapartner szövegéből vett – idézetet.
Az idezetben ” mítoszokból merített nemzeti hagyományokba zárkózó Izrael”-rol van szo, amin sok mindent erthetunk (mitoszokban nem szenvedunk hianyt), kiveve a soat. Ha nem tevedek, azt a kitetelt, hogy „Izrael nagy „mitosza” a Soa” nem Gerson baratunk irta.
Nem tévedsz.
A téma taglalásába ma – személyes érintettségem okán – nem tudok belemenni. Egy pszichésen alkalmasabb időpontban majd meg- és ki kell beszéljük.
Talan majd jobb napokban, kave mellett?
Dög erőset, cukor nélkül.
10-es nespressot iszom cukor nelkul.
Pontosan. A kanál a csészében a mérőműszer. Ha jó a kávé, akkor megáll benne. Viva Italia!
Ha valamivel akaratomon kívül esetleg megbántottam, kérem, nézze el nekem.
Nézze! Nem hiszem, hogy a nettó gyalázatra bármiféle – hmm – pragmatista megfontolások kellő magyarázattal szolgálnak. Amit Ön leír, az akár igaz is lehet. Ám a gyalázat attól még gyalázat marad. Csak csöndben jegyzem meg, hogy nem is olyan nagyon régen a szerb nacionalisták azzal magyarázták Srebrenica szinte teljes férfilakosságának, köztük kisiskolás gyerekek kiirtását, hogy azokkal felnövekedvén, mint katonai utánpótlással kellet számolniuk, így csupán proaktív módon elhárították a szerb népre leselkedő potenciális veszélyt. Ennyit a pragmatizmusról és Lord Palmerstonról.
Izrael nagy mítosza nem a Shoa, mert az nem mítosz, hanem a tragikus valóság. (Nem hiszem, hogy Ön ezt másként gondolná, legfeljebb a mítosz fogalmát használja legalábbis más kontextusban.) Izrael mítosza Izrael ókori „történelme”, amit olyan szereplők népesítenek be, akik valós létezésére semmilyen írásos vagy tárgyi bizonyíték nincs. Ám ettől még e mítikus alakok eltéphetetlen részei a zsidó kultúrának, sőt, még a zsidóság történelmének is, de úgy ahogyan Kertész Imre ír Jézusról: „Az a Jézus, akiről Renan és a történelem beszél, talán nem létezett. De aki a kenyeret és bort adott a kánai menyegzőn, az egészen biztosan.” (Kertész Imre: A néző). Fentiekből következően Izrael létét – ám éppen, hogy nem mitikus módon – a Shoa igazolja (a Shoa, amivel a nemzetállamok, melyek véghez vitték, vagy csak hagyták, hogy megtörténjen, véglegesen diszkreditálták a nemzetállamot, mint olyant): azét az Izraelét, amelyik mindenfajta nemzetállami korlátoltság felett áll.
Morális választásra mindig van lehetőség, (kategorikus imperatívusz!) különösképpen az olyan kikezdhetetlen morális alapokkal bíró országok esetében, mint Izrael, főleg, hogy a kellő ereje is megvan hozzá.
(Komolyan gondolja, hogy Hitler kevésbé – de pláne, nagyságrendekkel – volt veszélyes, mint az iráni ajatollahok, mert ugye nem a palesztinok radikálisaitól van igazából megrettenve? Egyáltalán. Anélkül, hogy egy percig is lebecsülném az Irán jelentette veszélyt. Miféle összevetés ez? Mi szükség van erre?)
A mitosz szó helytelen használatával többeket megsértettem. Ezért elnézést kérek.
Ezt a mitoszt az ellenséges környezetben állandó harckészültségben lévő Izrael vezetői a morál fenntartására alkalmazták.
A hatnapos háborút megelőző napokban a polgárok világvége hangulatban várták/félték az arabok Izraelt elsöprő támadását.
A hatnapos háború eredményei nyomán ezt a világvége hangulatot egy olyan eufória váltotta fel, amit Jisájáhu Leibowitz jehudónáci mentalitásnak minősített. Az euforiának a Jom Kipur-i háború véget vetett. Be kellett látni, hogy tévedés volt azt hinni, hogy az arabok többé nem mernek kikezdeni Izraellel. Viszont az IDF képességét Izrael megvédésére csak egy törpe kisebbség vitatta.
A mitoszra, mint a morál üzemanyagára már nem volt szükség. A gazdaság fellendült. A fellendülés haszonélvezői nem vevők erre a mitoszra, mely ma már csak a perifériára szorultakat érdekli és élteti.Kérdezi, hogy komolyan gondolom-e, hogy Hitler kevésbé – de pláne, nagyságrendekkel – volt veszélyes, mint az iráni ajatollahok. Nem erre utaltam. Hitler komolyan veszélyeztette Angliát, de az angol nép kiirtása még az ő tébolyult elméjében se merült fel.
Tehát Nagy Britannia baja nagyságrendekkel kisebb volt a Soa szörnyűségénél.
Ezekkel én is csak egyetérteni tudok. Shabat Salom!
Ezekkel én is csak egyetérteni tudok. Shabat Salom!
„…azét az Izraelét, amelyik mindenfajta nemzetállami korlátoltság felett áll.”
Elnezest, ha felreertettem, de ez az allitas nekem abszurdnak tunik. Hogy lehet valami „nemzetebb allam”, mint Izrael? Kulonosen a masfel evvel ezelott megszavazott alaptorveny, a „Hok HaLeom” utan, ami kimondja: Izrael a zsido nep nemzetallama.
Az Ön három pontjára három pontban reagálok.1) Müncheni egyezmény
Az arisztokrácia véleményére fütyült a szintén arisztokrata Churchill(1)
Az I. világháború – az akkori szóhasználat szerint a Nagy Háború – Nagy Britannia és Franciaország gazdaságait meggyengítette. A háború vérfürdőjének az emléke mind az angol, mind a francia nép számára elfogadhatatlanná tette egy újabb háború ötletét.
Franciaországnak további gondot okozott, hogy a hadra fogható korosztályok lélekszáma mélyen a német számok alá zuhant.
Sztálin abban bízott, hogy a demokráciák és a hitleráj kivéreztetik egymást, és akkor majd ő és az ő kedvenc világforradalma következhetnek. Ehhez a kivéreztetéshez akarta megadni Hitlernek az időt. Amikor Németország rövid idő alatt végzett majdnem egész Európával, akkor már Sztálin is rá kellett jöjjön arra, hogy a Mein Kampf a keleti élettérről szóló részeit Hitler komolyan gondolta. Ekkor a támadó háborúra kiképzett, a – tisztogatások következtében – komoly káder problémáktól szenvedő Vörös Hadseregnek a védekező háborúra való átképzéséhez kellett az idő.(2) Magyarország hatása az Európai Unió külpolitikájára
A legkisebb ország is képes gyakorolni a szavazati jogát. Ez a jog, a csak egyhangulag elfogadható javaslatok esetében vétójog.(3) mítoszokból merített nemzeti hagyományokba zárkózó Izrael
Izrael nagy „mitosza” a Soa.
Izrael kénytelen visszautasítani a legszélesebb értelemben vett nyugati világ minden olyan követelését, amely erodálja Izrael képességét az önvédelemre.
Izrael nincs abban a kellemes helyzetben, hogy a lehetséges taktikai szövetségesek értékét a demokráciákban elfogadott mértékkel mérje.
Egy jó pár számmal kisebb veszélyhelyzetben mondta Churchill, hogy
—————-
(1) VIII. Eduárd angol király, akinek a trónról való távozásakor az addig megjegyezhető neve az elképesztően hosszú – Edward Albert Christian George Andrew Patrick David of Windsor – szó özönre változott, nagyra becsülte Hitlert. Ezt – a szintén tekintélyes nevű – Sir Winston Leonard Spencer Churchill miniszterelnök, a Bahamák kormányzója címmel honorálta, majd amikor a delikvens vonakodott Európát elhagyni, őt a letartóztatás ígéretével távozásra birta.
1.A Palmerston féle pragmatizmus a súlyos morális deficit szinonímája. Egyenes következménye például a Müncheni egyezmény. Golda Meir, vagy Jichák Rabin nem így politizáltak. Sőt, egyelőre még Netanjahu sem. Úgyhogy jobb lenne erre nem hivatkozni.
2. A Mazsihisznek nincsenek politikusai. Politikai állásfoglalásai vannak. Az általuk jól-rosszul képviselt – elsősorban budapesti, felvilágosult, szekuláris és liberális attitűddel bíró – zsidóság valószínűleg jobban felismeri a NER – most Ungvári Rudolfot parafrazeálva – mutáns antiszemitizmusát, (merthogy Orbánéknak pont ez a – komoly értelmiségi háttérrel, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező – társadalmi csoport van útjában, de nagyon), mint Netanjahu, akit a dolgok ilyetén vonatkozása nagy valószínűséggel egyáltalán nem is érdekel. Őket kívánják minden módon marginalizálni, és e törekvésükre a Chabad ortodoxia üti a kóserság pecsétjét, ahogyan vállalt elődeik, a tokaj-hegyaljai haszidok üdvözölték a zsidótörvényeket a két világháború között. Cserébe a kormány által gründolt zsidó Disneylandért. Korábban Ön azt írta, hogy Orbán gyümölcsöző kapcsolatot ápol Izraellel. Tessék már megmondani, kinek gyümölcsöző ez Orbánon kívül, aki szívesen cibálna fejére valami sábeszdeklit, csak, hogy Izraelhez hasonlónak láttassa országát. Ellenségekkel körülvett kis ország, ráadásul a nyugati kritika kereszttüzében. Ezen velejéig hazug látszat érdekében aztán sok látványos, ám valójában tartalmatlan gesztusra hajlandó. Például bátran (méghogy bátran!) támogatja a kóser vágást.
3. Tatár Györgynek természetesen igaza van. Ám ez nem cáfolja a fentieket.
4. Magam is súlyos hibának gondolom, ahogyan némely doktriner demokraták és európai baloldaliak, vagy liberálisok az iráni latorállamot kezelik, (csak csöndben jegyzem meg, hogy 2017-ben a kiváló stüszivadász és kerdem atomtudós Semjén Zsolt kétoldalú nukleáris együttműködési szerződést írt alá Iránnal, és az sem volt még olynagyon régen) ám, ha ezen hibák végülis oda vezetnének, hogy Izrael fegyverrel kényszerülne megvédeni puszta létét, akkor a nyugat Izrael mellé állna. Szükségszerűen. Nem is tehetne mást.
Ps.: Nem gondolom, hogy egy pár mondatos diskurzus során meg tudjuk győzni egymást, és a továbbiakban valószínűleg csak ismételnék magunkat. Én legalábbis sok lényegesen újat nem tudnék ehhez hozzátenni. Véleményét mindazonáltal tiszteletre méltónak gondolom.
Lord Palmerston mondatában
az Anglia szót történetünk bármely szereplőjére lecserélve, vitathatatlan állítást kapunk. Ennek fényében az az állítás, hogy
némi korrekcióra szorul.
Az általam korrigált változat ekként néz ki :
A nyugati világ, és mindenek előtt az USA, Izrael és a galut első számú szövetségese minden – az érdekeivel nem ütköző – kérdésben.
Irán ügyében a nyugati világ és az USA figyelembe se vette Izrael érdekeit.(1)
Ezzel kapcsolatban a következőket tudom mondani :
1) Magyarországon a Mazsihisz politikusai vették és veszik rossz néven azt, ahogy Netanjahu az Orbán rendszerhez viszonyul. Izrael – függetlenül az országot kormányzó koalíció összetételétől – a világ zsidóságának a végvára. De ez nem jelentheti azt, hogy Izrael a Mazsihisz érdekeinek megfelelően alakítja külpolitikáját. Az Európai Unió Izrael ellenes politikáját fékezni hajlandó és képes ellenségem ellensége nem feltétlenül a barátom, de feltétlenül a szövetségesem az EU-val szemben.
2) A nyugat és USA zsidóságának nem kis része rászolgált arra, hogy Izrael őket ellenségesnek minősítse.
Végezetül egy Tatár György idézet :
—————–
(1) Izrael egyik Irán elleni akciójának a tervét az Obama-adminisztráció kiszivárogtatta a sajtónak, ezzel megakadályozva a terv megvalósítását.
Minimum 4 év a menthetetlenül részrehajló, antiszemita „progresszív” baloldal irányításával.
Csak vért, verítéket és könnyeket tudok ígérni mindnyájunknak.
Winston Churchill majdnem ugyanígy mondta. Nála ez így hangzott :
A demokráciáról se feledkezett meg :
Winston Churchill majdnem ugyanígy mondta. Nála ez így hangzott :
A demokráciáról se feledkezett meg :
Sok jóra nem számíthatunk Bidentol.
Joe Biden csalassal megválasztott elnök ………