Donald Trump négyéves elnökségét sokan egyértelműen zavaró visszalépésnek látják, amelyet most helyre kell tenni. Akik megértették Barack Obama volt amerikai elnök Izrael iránti ellenségességének mélységét, aggodalommal figyelik a Joe Biden által kiválasztott biztonságért és külpolitikáért felelős jelölteket — írja véleménycikkében Melanie Phillips brit újságíró, a Jewish News Syndicate és a Times of London munkatársa.
Obama Izrael-ellenessége baloldali gondolkodásmódjából fakad, amely Izraelre történelmileg hamisan gyarmatosító, megszálló hatalomként tekint. Ezt demonstrálja a volt elnök új emlékiratának, az Ígéret földjének torz meglátása a modern Izrael Állam megalakulásának körülményeiről.
Van azonban egy mélyebb oka is annak, hogy miért viseltet Obama és a baloldal ennyire fenntartásos módon Izrael iránt és miért lesz a Biden-adminisztrációnak is útjában a zsidó állam. A kérdés ugyanis nem pusztán külpolitikáról szól, hanem egyenesen az Amerikának szánt politikai programról.
A baloldal napirendjének lényege a nyugati világ átalakítása, ezzel párhuzamosan Obama és az amerikai baloldal célja Amerika megváltoztatása.
Hiszen a baloldal valójában a nyugati nemzetállamokat és azok kultúráját veszi célba. A nyugati, nemzetállamokon alapuló kultúra alapvető értékeit ugyanis az egyes nyugati nemzetek különböző történelme, törvényei, vallásai, intézményei és hagyományai formálták és formálják a mai napig.
A baloldal a nyugati nemzetállamot azonban gonosznak tartja, amiért az magasabb rendűnek nyilvánítja azon kultúrákat, amelyek osztoznak értékeiben és kizárja azokat, amelyikek nem.
A baloldal ezért folyamatosan aláássa a bevándorlási korlátozásokat és megpróbálja eltörölni a nemzeti határokat.
Nem hajlandók megérteni, hogy az állampolgárság egyfajta alkut jelent az állampolgár és az állam között. Rasszistáknak vagy idegengyűlölőknek kiáltják ki azokat, akik osztják a nemzeti értékeket és minden erejükkel igyekeznek kizárni őket a közbeszédből.
A baloldal szerint a nemzeteknek egyedi karakterük és területüket jelző határaik helyett teret kellene engedniük az emberi testvériségről szóló, határokon átívelő transznacionális intézményeknek és a „szeressük és öleljük át egymást”-érzésnek.
Phillips szerint a nyugati értékek nagy részét már az iskolákban és az egyetemeken kitiltják a közbeszédből. Obama stratégiája a Fehér Házban töltött nyolc éve alatt az volt, hogy elnöksége alatt egyre agresszívebben lépjen fel a nyugati értékek hangoztatása ellen.
Donald Trump négyéves elnökségét sokan egyértelműen zavaró visszalépésnek látják, amelyet most helyre kell tenni. Obama emlékiratában azt írja, hogy „még nem áll készen arra, feladja Amerikáért folytatott küzdelmét”.
Ez mindenkire hideg zuhanyként kell hasson, akik törődnek Amerika és az általa vezetett nyugati kultúra védelmével. Obama ugyanis azt hirdeti, hogy Amerika átalakításával kapcsolatos projektje nem fejeződött be, és a 44. elnök Biden győzelmével esélyt lát arra, hogy ezt az átalakítást befejezze.
Azt írja: „Meg vagyok győződve arról, hogy a most tomboló világjárvány egyszerre mutat rá arra, hogy a világ mennyire kicsivé vált, illetve jelent időszakos megtorpanást a globalista világ felé való menetelésben, melyben népek és kultúrák óhatatlanul szembe kerülnek egymással.”
„Ebben a világban – amelynek részei a globális ellátási láncok, az azonnali tőketranszferek, a közösségi média, a transznacionális terrorista hálózatok, az éghajlatváltozás, a tömeges migráció és az egyre növekvő bonyolultság – meg kell tanulunk együtt élni, együttműködni egymással és tekintettel lenni az emberek méltóságára, máskülönben elpusztulunk mind” – írja Obama.
A szabadság, a demokrácia és az élet tiszteletének értékei mellett elkötelezett nemzetek közötti szövetségek és együttműködés persze valóban hasznos és fontos dolgok – írja a szerző.
Obama azonban egy olyan világot temet, amelyben elmosódnak a nemzetek közötti határok, transznacionális vállalatok és az intézmények uralják Amerikát és a képviseleti demokráciát – mint a nemzet identitásának és kultúrájának politikai eszközét.
Negédes eufemizmusai mögött felveti annak „lehetőségét”, hogy Amerika történelmi önképe mint „kivételes nemzet” rasszista önkép, melynek önvédelmi vágya idegengyűlölő agresszió és amely „el kellene, hogy ismerje azok méltóságát”, akik amúgy halálos veszélyt jelentenek Amerikára és Nyugatra.
Ez az agenda a baloldalt tökéletesen szembe állítja Izraellel és magával a zsidósággal egyaránt.
A judaizmus a partikularizmus kultúrája.
Amint azt a volt brit főrabbi, a néhai Jonathan Sacks megjegyezte, a zsidók mindig útjában álltak az egységesíteni, univerzalizálni próbáló törekvéseknek. Ez olyasmi, amelyet az amerikai zsidóság többségét alkotó progresszívan gondolkodó zsidók, akik vallást alkottak a liberális univerzalizmusból, egyszerűen nem tudnak megérteni.
A liberális univerzalizmus fő célpontja a nyugati nemzetállam, amelyet szerintük a 17. századi Európában hoztak létre. Azonban arra, hogy a nemzet alapvető fontosságú az élet és a szabadság megőrzésében, a zsidók már évezredekkel ezelőtt rájöttek.
A nemzetállam mintapéldája az ősi Izrael királysága volt, amely egy népből jött létre, annak saját földjén. Saját törvényei szerint működött, ami kifejezte közös identitását és célját, hagyományait és elveit.
Amint Yoram Hazony A nacionalizmus erénye című könyvében megjegyzi, az ókori Izrael határozta meg a nemzeti egység képletét és a törzsek egyesüléséből alakított nemzetet, amely például szolgált a 9. században született Anglia, a 16. században létrejött Holland Köztársaság, és a 18. században megalakított Amerikai Egyesült Államok számára.
A héber Biblia Amerikára gyakorolt mély hatását Meir Soloveichik New York-i rabbi is vizsgálta. A szerkesztésében kiadott könyv előszavában rögzíti, hogy az Egyesült Államok alapítói a héber Bibliát tekintették közös örökségüknek és annak alapján alkották az ország alapító okiratát.
Soloveichik azt írja: „Az alapító atyáktól az ország korai vezetőiig, a rabszolgaságtól annak eltörlésig, a Liberty Belltől az amerikai hálaadás ünnepéig a Héber Biblia Amerika legfontosabb identitásképző könyve, amely az új kontinensen, az új nemzetben látja megvalósulni a szabadság újjászületését és az ókori Izrael erkölcsi és narratív inspirációját.”
Egy nemzet, ha nem tud védekezni saját határain belül, megszűnik létezni. Ez az egyik oka annak, hogy Izraeltől eltávolodik a nyugati baloldal, hiszen a zsidó állam elkötelezett annak irányába, hogy nemzetként védekezzen.
https://neokohn.hu/2020/12/02/szamitanak-a-biden-adminisztracio-tamogatasara-a-zsido-szervezetek/
Ha Biden lesz a 46. elnök, minden bizonnyal aláássa majd országa védelmi politikáját. A korábbi alelnök már jó előre megmondta, hogy hivatalba lépését követően azonnal visszavonja az illegális bevándorlók visszatartására Trump által bevezetett rendeleteket, amelyek célja az állampolgárság fogalmának és integritásának helyreállítása volt.
Ígéretet tett arra is, hogy visszavonja Trump nyolc országból – köztük hat muszlim államból- érkezőkre vonatkozó bevándorlási korlátozásait, amely országokból érkező bevándorlást az amerikai belügyminisztérium az Egyesült Államokra nézve terrorfenyegetésként értékelt.
A korábbi alelnök állítólag újragondolná a katonaság szerepét abban a tekintetben is, ahogy Amerika viszonyul a világhoz, és olyan védelmi minisztert állítana pozícióba, aki egyetért azzal a céllal, hogy „csökkentse a hadsereg nemzeti hatalom eszközeként betöltött szerepét.”
Biden ahelyett, hogy népszerűsítené nemzetének erejét, inkább annak gyengeségét hirdeti – mindezt ráadásul még erénynek is nevezi. Ezzel nem csak aláássa országa biztonságát, de megszünteti Amerika ószövetségi zsidó gyökereit is.
Kétség sem férhet hozzá, hogy Biden politikáját Izraellel szemben a fentiek alapján formálja, hiszen az egy népért létrehozott zsidó állam, mint a történelemben mindig, most is az egységesíteni kívánók útjában áll – zárja cikkét a szerző.