Obama revizionista sikerkönyve

Dov Lipman izraeli politikus, rabbi, aki 2013-15 között a Kneszet tagja volt, a Jewish News Syndicate portálon Obama volt amerikai elnök életrajzát szemlézte. Ezen belül is az Izraelt érintő fejezeteket, hiszen – mint írja – ezek annyira félrevezetőek, hogy a zsidó államot örökre rossz színben tüntetik fel. 

Mivel Joe Biden Obama alelnöke volt, ha őt választják meg az elektorok Amerika következő elnökének, minden jel szerint Obama emberei és Obama politikája fog vele együtt visszatérni. Ezért is érdekes, mik voltak Obama nézetei Izraelről.

Lipman leszögezi, hogy soha nem bírálta az amerikai vezetést, mert szerinte izraeli politikusoknak nem feladata beavatkozni az amerikai politikába. Ha nem is értett sok mindennel egyet, a gazdasági és katonai támogatásért mindig hálás volt. Obama könyve, az A Promised Land (Ígéret földje) azonban tele van történelmi pontatlanságokkal, amelyeket nem lehet szó nélkül hagyni.

Obama szerint a britek megszállók voltak Palesztinában, mikor kihirdették a Balfour-nyilatkozatot, Obama ezzel mintegy kizárja a briteket azok közül, akik a Szentföld sorsáról jogszerűen dönthettek. Bár Nagy-Britanniának 1917-ben, a Balfour-nyilatkozat évében ugyan valóban nem voltak Palesztinával kapcsolatos jogosultságai, ez öt év múlva megváltozott, amikor a Népszövetség, az ENSZ elődje, mandátumot adott neki Palesztinában, kiemelve, hogy ott kell létrehozni a zsidó nép nemzeti otthonát, egyben elismerte a zsidó nép történelmi kapcsolatát Palesztina földjével. Ennek a nemzetközi jogi érvényességű mandátumnak az elhallgatása félrevezeti az olvasót, aki azt hiheti, hogy a zsidó állam megteremtéséért küzdő mozgalomnak nem volt legitimitása vagy nemzetközi támogatottsága.

„A következő 20 évben a cionista vezetők nagyarányú palesztinai zsidó bevándorlásra mozgósítottak” – írja Obama, ezzel azt a látszatot keltve, mintha a britek illegális államalakítási kezdeményezése után megkezdődött volna a zsidók hirtelen beáramlása. Ezzel szemben az az igazság, hogy a zsidók, akik legtöbbjének az országból történt kiűzetése alatt is fenntartották kétezer éves jelenlétüket, már korábban nagy számban beköltöztek: jóval 100 ezren felül a XIX. század végén és a XX. elején. Mivel az USA 1924-ben korlátozta a zsidók bevándorlását, az 1920-as években, majd Hitler hatalomra jutása után is csak Palesztinába menekülhettek az európai antiszemitizmus elől.

Barack Obama korábbi amerikai elnök beszédet mond Joe Biden kampányrendezvényén az elnökválasztás előtt. Fotó: MTI/EPA/Erik S. Lesser

Obama nem üldözött népként ír a zsidókról, hanem Palesztinába áramló hódítókként. Az is félrevezető, hogy szerinte a bevándorlók „településeik védelmére kiválóan képzett fegyveres erőket szerveztek”. Helyesebb lett volna azt írni, hogy „Mivel az arabok a területen könyörtelenül megtámadták a zsidó körzeteket, a zsidó menekülteknek nem volt más választásuk, mint fegyvert ragadni és megvédeni magukat”. Az arabok már az állam megalakulása előtt megtámadták a zsidókat, ez fontos a konfliktus történelmi gyökereinek megértéséhez.

Obama két mondatban intézi el a zsidó állam megalakulását: „Amikor Nagy-Britannia visszavonult, a két oldal hamar háborúba bonyolódott. Amikor a zsidó milíciák 1948-ban győztek, hivatalosan megszületett Izrael állama”.

A két oldal már évtizedek óta háborúzott, mivel az arabok – akik elutasították a fél évszázados erőfeszítést a zsidó állam megalapítására – folyamatosan támadták a zsidókat, akik védekeztek. Nem léteztek zsidó milíciák. Egységes zsidó hadsereg volt, amelyből megalakultak az Izraeli Védelmi Erők. Tudták, hogy a környező arab államok azonnal mindent eldöntő támadást fognak indítani, ahogy a zsidó vezetés kimondja a zsidó állam függetlenségét. És pontosan ez történt.

Obama nézetei Izrael megalakulásáról tükröződtek politikájában: Ha valaki Izraelt a földet fegyveres milíciákkal meghódító, gyarmatosító megszálló erőnek látja, akként is kezeli. Obama a későbbieket sem látja másként: „A következő három évtizedben Izrael konfliktusok sorozatába bonyolódott arab szomszédaival…”.

Nehéz elhinni, hogy az Egyesült Államok elnöke ilyen félrevezető és káros mondatokat írjon egy szövetséges országról – sajnálkozik Lipman. Izrael nem „bonyolódott” konfliktusokba a környező arab államokkal. Az arab hadseregek és terroristák támadták meg újra és újra Izraelt.

Az 1967-es hatnapos háború torz ábrázolásából most csak azt emelem ki, ami utána következett: Obama nem említi, hogy Izrael kész lett volna az összes elfoglalt területről visszavonulni cserébe a békéért. Emiatt nem tér ki az Arab Liga három „nem”-jére sem:  Nem kötnek békét Izraellel, nem ismerik el és nem tárgyalnak vele. Ez az elhallgatás csak arra szolgál, hogy Izraelt agresszív megszállónak állítsa be, amely keresi a konfliktust és nem akar békét.

Obama szerint a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) megalakulása a hatnapos háború következménye volt. Mintha csak Ciszjordánia, Kelet-Jeruzsálem és Gáza elfoglalása lenne az oka az izraeliek elleni gyilkos merényleteknek! Mintha a béke akadálya egyedül az lenne, hogy Izrael nem vonult ki mindegyik területről. Ezért állítja sok vezető politikus, hogy az izraeli települések a béke akadályai.

Csakhogy ez a logika hibás: a PFSZ 1964-ben alakult – három évvel azelőtt, hogy Izrael elfoglalta volna ezen területek bármelyikét vagy településeket létesített volna! (Lipman nem ragadja meg az alkalmat, hogy itt írjon a KGB befolyásáról a PFSZ megalakulására, illetve arról, hogyan pozicionálták a PFSZ-t a „gyarmatosítás ellen küzdő” „népi felszabadító mozgalmak” közé, a baloldali nyugati értelmiség nagy örömére. Maga a palesztin nép fogalma is a KGB ötlete volt, hiszen addig csak arabokról beszéltek. A „palesztinok” jó része is szíriai, egyiptomi és más arab bevándorlók leszármazottja a területen, amely a zsidó betelepülés előtt igen gyéren lakott volt.  Arafat maga is Kairóban született. Amikor az 1967-ben elfoglalt területek még egyiptomi és jordániai fennhatóság alatt álltak, senki nem nevezte ott palesztinnak magát, és nem is harcolt az önrendelkezésért.)

Mit is akartak felszabadítani 1964-ben? Izraelt akarták megsemmisíteni, mert ugyanúgy betolakodónak tartották, mint Obama.

Obama ír a kudarcba fulladt 2000. évi Camp David-i megállapodásokról, amikor Ehud Barak akkori izraeli miniszterelnök az általuk kért terület több mint 90 százalékát megadta volna a palesztinoknak. „Arafat még több engedményt kért, és a megbeszélések vádaskodásokba fulladtak” – írja. A megbeszélések nem egyszerűen befulladtak, hiszen Arafat 66 nappal később meghirdette a második intifádát, amelyben 1137 izraeli civilt megöltek és 8341-et megsebesítettek az Arafat által fizetett terroristák, akik izraeli buszokon és kávézókban robbantották fel magukat.

Mahmud al-Zahar, a Hamász egyik vezetője 2010 szeptemberében elmondta, hogy amikor Arafat 2000 nyarán rájött, hogy nem fogják teljesíteni az összes követelését, a Hamászt, a Fatahot és az Al-Aksza Mártírjainak Brigádját arra utasította, hogy támadják meg Izraelt. Obama nem hogy nem kapcsolja össze a második intifádát Arafat elégedetlenségével, hanem egyenesen Izraelt hibáztatja érte. Ariel Saronnak, az akkori ellenzék vezetőjének a jeruzsálemi Templom-hegyen tett látogatását állítja be annak a provokációnak, ami „felháborította az arabokat közel és távol”. Csakhogy Saron csak azután indult a Templom-hegyre, hogy a palesztin biztonsági szolgálat főnöke megnyugtatta, hogy nem lesz káros következménye a látogatásnak. Obama megemlíti, hogy az arabok egyik szent helye a Templom-hegy, de azt nem, hogy a zsidóknak viszont a szent hely. Ezzel is azt a benyomást erősíti, hogy Saronnak semmi keresnivalója nem volt ott. A 2005-ös gázai kivonulást sem tartja említésre méltónak, amikor Izrael 9 ezer zsidó lakost kényszerített otthona elhagyására a katonaság kivonásán kívül.

Obama olvasói nem tudják meg, hogy Gáza már nincs „izraeli megszállás” alatt, és már 15 éve szabadon építhetik zsidómentes palesztin államukat. Obama szerint a Hamász rakétatámadásaira adott izraeli válaszok csak arra jók, hogy világszerte fellángoljanak tőlük az Izrael-ellenes indulatok. Szerinte „izraeli Apache helikopterek egész városrészeket tettek a földdel egyenlővé” – mivel az Apache-kat az USA szállítja, ezzel nem is burkoltan megkérdőjelezi az Izraelnek adott katonai segítség értelmét. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy úgy tesz, mintha Izrael válogatás nélkül pusztítana civil célpontokat. Ezzel szemben az az igazság, hogy a Hamász emberi pajzsként használ ártatlan civileket, iskolákból és kórházakból indít rakétákat, Izrael pedig mindent megtesz a járulékos károk csökkentésére. Szórólapokkal, előzetes telefonhívásokkal figyelmezteti a lakosokat a közelgő légitámadásra, illetve leállítja a terroristák kilövését, ha civileket is veszélybe sodorna.

A történelmi ferdítések tömkelege rettenetesen kiábrándító a 44. amerikai elnök tollából – vonja le a következtetést Lipman. Az ilyen romboló szellemiségű könyvnek a való életben lesznek következményei. Nem csak az bizonyosodott be, hogy Obama Izrael-ellenes, de erről most már másokat is meg akar győzni.

Rekordot dönt Obama „Ígéret földje” című memoárja

A Promised Land ezzel minden idők egyik legnagyobb első heti eladását produkáló nem fikciós könyve lett.