„Ne tegyünk úgy, mintha az anticionizmus ne lenne antiszemitizmus!”

Azok a zsidók, akik igazolják az Izrael felszámolására irányuló törekvéseket, nem egyszerűen Izrael-kritikusak, hanem a gyűlölet egy veszélyes formáját legitimálják.

Ha esetleg még nem hallottak róla: az Izrael felszámolására törekvő emberek látványosan fellépnek az antiszemitizmus ellen. Más szavakkal: azok az emberek, akik megtagadják a zsidó nép jogait – de más népét nem – azt hiszik, joguk van a zsidók barátainak és védelmezőinek nevezni magukat. És nem, ez nem vicc – írja Jonathan S. Tobin a Jewish National Syndicate-nek írt véleménycikkében.

Ezen a héten tartott online videokonferenciát a Zsidó Hang a Békéért nevű szervezet. A baloldali csoport „Antiszemitizmus felszámolása, az igazság elnyerése” című beszélgetéséhez három vendéget is meghívott, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy segíteni akarnak. Az egyetlen probléma, hogy azt hiszik, az emberek megfeledkeznek arról, hogy ők fel akarják számolni Izrael államot.

Antiszemitizmusról tartott videokonferenciát az anticionista Zsidó Hang a Békéért

Az anticionista szervezet által meghívott vendégek hangsúlyozták: a palesztin érdekek képviselete nem egyenlő a zsidógyűlölettel.

Minden résztvevő, beleértve a Zsidó Hang a Békéért rabbiját, Alissa Wise-t, az igazság szószólójának hiszi magát, és úgy tüntetik fel magukat, mint akik ellenzik a gyűlöletet – eközben támogatják az antiszemita BDS mozgalmat. Azt gondolják, hogy akik antiszemitának nevezik őket, azokat félrevezették, vagy fasiszta jobboldaliak. Az egyik vendég, Peter Beinart, a CNN kommentátora még fel is tette a kérdést: „Úgy tűnnek ezek az emberek, mint akik gyűlölik a zsidókat? Hallgass a belső megérzésedre!”

Beinart ezzel azt akarta mondani, hogy a progresszívek, akik fontosnak tartják az emberi jogokat és a szabadságot, még akkor sem lehetnek zsidógyűlölők, ha épp azt akarják, hogy ne létezzen zsidó állam. Azt állítják, hogy kizárólag szélsőjobboldaliak lehetnek igazán antiszemiták. Mit kezdjünk ezzel?

Sok épeszű és tisztességes zsidó szerint nem kell aggódni a Zsidó Hang a Békéért szervezet miatt, hiszen csak egy kis csoportot képviselnek. Abban igazuk van, hogy a BDS mozgalom nem tett nagy kárt Izraelben – az ország biztonságos, és erősebb, mint valaha. A BDS és palesztin szövetségeseik álma, hogy letöröljék Izraelt a térképről, mindössze egy fantáziakép. Donald Trump adminisztrációja a valaha volt leginkább Izrael-barát amerikai kormány, nemrég pedig négy arab országgal is békemegállapodást kötött Izrael, sőt, Joe Biden is ellenzi a BDS-t – még ha kevésbé is ért egyet az izraeli kormánnyal.

Mindezeket összevetve, milyen károkat okozhat az anticionista szervezetek növekvő népszerűsége a főiskolákon és az egyetemeken? Miért kell odafigyelni Beinartra, a Zsidó Hang a Békéért szervezetre, és a többiekre?

Egyrészt ezek a szervezetek azokkal a progresszívekkel pendülnek egy húron, akik az amerikai zsidó társadalmi és politikai életet uralják. Másrészt pedig – amint a rasszizmussal kapcsolatban tapasztalhattunk – a főiskoláról és egyetemekről építkező marginális mozgalmak képesek lehetnek uralni akár a médiát és a popkultúrát is.

Az eheti videokonferencia legdühítőbb pillanata az volt, amikor a résztvevők azt állították, hogy ők csak „kritizálják” Izraelt. Hogy az izraeli kormány kritikája nem antiszemitizmus. A BDS mozgalom és az anticionisták viszont nem kormányváltást szeretnének, hanem egy kétnemzetiségű államot Izrael helyén, ahol az izraeliek elveszítik a szuverenitásukat és a lehetőséget, hogy megvédjék magukat az iszlamista terrorszervezetekkel szemben.

„A történelem tükrében a cionizmus nyert”

Benjamin Kerstein közölt publicisztikát a Tablet magazinban, ahol arról ír, hogy miért is téved a liberális Peter Beinart, mikor feladja a zsidó állam szükségességének gondolatát.

A zsidó jogok és a történelem tagadása tisztán a szervezet része – de bármennyire szörnyűek a céljaik, mégiscsak egy hullámhosszon vannak a progresszívekkel. A fiatal progresszíveknek a zsidó állam mellett való kiállás rasszistának tűnhet, különösen, ha – sok amerikai zsidóhoz hasonlóan – csak a holokausztot ismerik a zsidó történelemből, és nem tudnak a ma is tartó konfliktusról. Fontos viszont, hogy ne becsüljük alá, hogy az egyetemek milyen mértékben befolyásolhatják a társadalmunkat. Nemrég a „cancel culture” csak a főiskolai campusokon volt jellemző, idén viszont a rasszizmus miatt felháborodás sokkal szélesebb körűvé tette az ellentétes vélemények törlését.

Ehhez hasonlóan, az Izrael-gyűlöletről és az anticionizmusról sem hallottunk korábban a mainstream médiában, Beinart most mégis Izrael felszámolását hirdeti a New York Times hasábjain és a CNN-en. És ezzel nincs egyedül. A BDS támogatóit már mindenütt örömmel fogadják, és politikai pártjuk rocksztárjaként kezelik őket.

Meg kell húznunk a határt a tisztességes emberek és azok között, akik Izrael felszámolását sürgetik. A világ egyetlen más országa sem kap ilyen támadást, és egyetlen más népet sem kérnek arra, hogy tagadják meg történelmüket. A BDS mozgalom pedig bizonyította: igazán nem is Izraelt támadják, hanem azokat az amerikai zsidókat, akik Izrael mellett emelnek szót. A zsidókkal szembeni visszaélés, erőszak és megfélemlítés húzódik az olyan beszélgetések mögött is, mint a Zsidó Hang a Békéért eheti videokonferenciája.

Lényegtelen, mennyire tűnik szélesnek a látókörük, továbbra is az anticionizmus a fő vezérelvük, és ezt minden jószándékú embernek észre kell vennie.

Sorra hagyják el a cionisták a The New York Times szerkesztőségét

A lap kiadója továbbra is szerkesztőt keres a vélemény rovat vezetésére.