Mike Pompeo elindult az üveghegyen túl. Nagy Gabriella elemzése.
A novemberi választások körül kialakult zűrzavar közepette Donald Trump hivatalban lévő elnök külügyminisztere, Mike Pompeo többnapos külföldi utazást jelentett be. Hivatalának közleménye szerint az utazás célja a Trump-kormány külpolitikája, többek között Izraelre vonatkozó eredményeinek hangsúlyozása és a második kormányzati ciklus zökkenőmentes felvezetése.
A jelek ugyanakkor arra utalnak, hogy Pompeo egy füst alatt saját, négy év múlva esedékes jelölésének útját is egyengetné, amelyhez Izraelnél jobb kiindulópontot keresve sem tudna találni.
A Trump hivatalos beiktatása óta eltelt időszakban a zsidó állam és a közel-keleti régió szempontjából fontos kulcsszereplők, mint a nemzetbiztonsági tanácsadók, valamint a védelmi- és a külügyi tárca vezetői finoman szólva is gyakran váltogatták egymást. A teljesség igénye nélkül és csak a nagy neveket említve, Trump elnöksége első évének harmadik nemzetbiztonsági tanácsadója, a mindig háborúzó héja John Bolton alig tizennégy hónap után távozott a kormányból.
Jason Greenblatt, bár 1997 óta folyamatosan Trump megbízásából dolgozott, a kormányban viszont nem akart hosszú távú megbízást vállalni, így a közel-keleti békefolyamatokért felelős különleges megbízottként két év után átadta helyét Avi Berkowitznak. A jogász Greenblatt, aki egyébként magyar holokauszt túlélők fia, és emellett hat gyermek édesapja, elmondása szerint nem akart olyan, akár kormánytisztviselő szerepet vállalni, ami miatt az ortodox hagyományokat követő családnak Washingtonba kellett volna hosszú időre költöznie.
Greenblatt relatív rövidre tervezett maradása köztudott volt, Bolton távozása viszont legalább olyan váratlanul érte Izraelt, mint a Pentagon főnökének kiemelése a leginkább zűrzavaros választási viták közepette. Mark Esper, a közeli-keleti védelmi stratégia kulcsszereplőjének menesztése hideg zuhanyként hatott azok után, hogy Beni Ganz izraeli védelmi miniszternek október végére, többszöri washingtoni látogatás után éppen sikerült elfogadtatnia a zsidó állam regionális katonai fölényét biztosító állítólagos listát, ideértve a katonai támogatás növelését és egy újabb F-35-ös századot, fejlett F-15-ös repülőgépeket, V-22-es helikoptert, valamint utántöltő repülőgépeket.
Esper néhány nappal menesztése előtt, indiai látogatásáról visszafelé tartva viszonozta Ganz washingtoni látogatását, egyúttal jelenlétével is biztosította az Izraelben élő amerikai választópolgárokat arról, hogy a Trump-kormány garantálja a zsidó állam biztonságát. Közben célzásokat tett az Egyesült Államok fegyverkereskedelmi ügyleteire, az Egyesült Arab Emírségekkel és más lehetséges arab országokkal.
Jelenleg teljes jogú védelmi miniszter nélkül működő Trump-kormány zsidó államhoz fűződő szövetségesi kapcsolatának legaktívabb republikánus diplomatája Mike Pompeo. A volt CIA főigazgató két és fél éve váltotta Rex Tillersont a külügyi tárca élén.
Visszatérve a jelenre, még elutazása előtt a választási jogi procedúra elhúzódására hivatkozva Pompeo hangsúlyozta, hogy elutasítja Joe Biden demokrata jelölt győzelmének elismerését. Külföldi útjának első állomásán hivatali repülőgépe szombaton landolt Párizsban. Egy hétfői, Macronnal tervezett találkozó után a tervek szerint tovább fog utazni Törökországba, Grúziába és Izraelbe, majd az Egyesült Arab Emírségek, Katar és Szaúd-Arábia következik, mely országok immár vezetői kivétel nélkül, hivatalosan is elismerték Joe Biden győzelmét.
Mike Pompeo kinevezése óta mindenben támogatta Trump közel-keleti békére vonatkozó elképzeléseit, akár a béketerv, illetve az Ábrahám-egyezmény és izraeli-arab normalizáció vonatkozásában. Kiállt az elnök iráni agresszió visszaszorítására vonatkozó külpolitikai irányelvei mellett, és személyesen utazott májusban Izraelbe, figyelmeztetni az újonnan megalakult Netanjahu-Ganz-kormányt a kínai gazdasági törekvések visszaszorítása végett.
Trump iránti politikai elkötelezettsége mellett, Pompeo külügyminiszteri kinevezése kétségkívül egy lépcsőfokkal közelebb viszi a Republikánus Párt négy év múlva esedékes jelöléséhez, és ily módon elnöki ambícióinak érvényesítéséhez.
Mike Pompeo civilben Kansas negyedik körzetének kongresszusi képviselőjeként szerzett politikai babérokat 2011-től egészen a 2017-ben történő CIA igazgatói kinevezéséig. Szoros kapcsolata van az evangélikus egyházzal és tagja a republikánus Tea Party mozgalomnak.
Nem titkolta szándékát az idei kansasi szenátori jelöléssel kapcsolatban sem. A túlságosan intenzíven lebegtetett pletykákra végül Trump cáfolt rá egy tavaly novemberi interjú során. Az elnök – gyengítve Pompeo szenátusi érdeklődésének élét – kijelentette, hogy minisztere csak akkor hagyná el a Trump-adminisztrációt, amennyiben a Szenátusban a republikánus hely megtartása indokolná azt.
Mindenesetre Mike Pompeo túl- vagy átlépve a Trump-adminisztrációban betöltött pozícióján, többször is nyíltan hangoztatta az elnöki tisztségre való törekvését, és gyakran érvelt Izrael támogatásával, ami a Republikánus Párt evangéliumi bázisának egyik legfontosabb mozgatója.
A média találgatásait elindítva, és nemkülönben prominens amerikai külügyi tisztviselők, valamint természetesen a demokraták kritikáját maga ellen fordítva, tavaly augusztusban a jeruzsálemi republikánus konvención Pompeo szakított a több évtizedes diplomáciai hagyománnyal, és egyértelmű célzattal szót kért. Az Egyesült Államok legfelsőbb diplomatái ugyanis nem szoktak saját pártjuk külhoni politikai eseményein felszólalni, kizárva annak lehetőségét, hogy később hivatalukat etikátlan, partizán előnyök felhasználásával vádolhassák.
Mindezektől függetlenül, Mike Pompeo értékes közel-keleti kapcsolatai – különös tekintettel Izraelre – sokat érhetnek egy esetleges jelölési kampány során, és minden kétséget kizáróan az is igaz, hogy Izrael szívébe zárta a külügyminisztert. Jelenlegi külföldi útjával kapcsolatban a héber nyelvű média úgy tudja, hogy várhatóan két olyan helyszínre is el fog látogatni, ahol előtte amerikai külügyminiszter nem járt.
A Golán-fennsíkot, valamint Júdea és Szamáriát 1967 óta kivétel nélkül az összes korábbi amerikai kormány megszállt területként kezelte.
Az Egyesült Államok több mint 40 évig tartó ellenállásának – amelynek hangszíne és ereje az adott elnök hangulatától függően változott – Pompeo tavaly novemberi bejelentése vetett végett, amelyben hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok nem tekinti az izraeli településeket Júdea és Szamáriában (Ciszjordánia) „a nemzetközi joggal összeegyeztethetetlennek”.
A lépés fontos kiállás volt a zsidó állam mellett, mivel eltörölte az Egyesült Államok a telepekre vonatkozó, Hansell-memorandumként ismert, 1978. évi jogi véleményét. Pompeo megerősítette, hogy a döntés felülbírálja az Obama-kormány településekre vonatkozó politikáját, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a korlátozás nélküli telepes tevékenység ugyan akadályozhatja a békemegállapodást, de nem illegális.
A bejelentés akkor mentőövet jelentett a zsidó állam számára az Európai Bíróságnak az izraeli telepeken előállított termékek megbélyegzését elrendelő határozata után, ami kemény csapást mért Izraelre. Az elutasító uniós döntés a Pszagot vitatott zsidó településen lévő pincészet tulajdonosának fellebbezésével kapcsolatosan született, de Pompeo precedens értékű bejelentése után a pincészet tulajdonosa tisztelete jeléül egy, a külügyminiszter nevével fémjelzett különleges kiadást jelentett be.
Pompeo szerdán Rámalláh nemtetszése közepette állítólag a Pszagot borászatba is el fog látogatni, de az nem világos, hogy hivatalos vagy magánlátogatás keretében. Elutazása előtt az [amerikai] külügyminisztérium újságírókkal folytatott beszélgetése során a szervezők háromszori megkérdezés után sem voltak hajlandóak megerősíteni a vitatott településen való hivatalos látogatást.
Bármilyen minőségben fog megjelenni Mike Pompeo, nemcsak kellemes, de fontos látogatásnak néz elébe, ugyanis a borászat fő támogatója, a Republikánus Párt és Benjamin Netanjahu miniszterelnök fő adományozója, Simon Falic [a Duty Free America tulajdonosa]. Ezenkívül feleségével, Susannal nem hivatalos jelleggel a Jerikó közelében található keresztény merítkező helyre – Jordán folyó, Qasr Al-Yahud – is ellátogatnak majd.
Mike Pompeo izraeli, hivatalos vonatkozású látogatása összefügghet Elliott Abrams, a Trump-kormány Iránért felelős különmegbízottja néhány nappal ezelőtti jeruzsálemi útjával. Abrams találkozott Netanjahuval és Meir Ben-Sabbat nemzetbiztonsági tanácsadóval, állítólag azért, hogy megvitassanak egy olyan tervet, amely szankciók áradatával fogja növeli az Iránra nehezedő nyomást, és megnehezíti egy esetleges Biden-kormány számára a 2015-ös nukleáris megállapodás újjáélesztését.
Mike Pompeo találkozni fog Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel és minden bizonnyal Beni Ganz védelmi miniszterrel, valamint kollégájával, Gabi Askenázi külügyminiszterrel és Joszi Cohennel, a Moszad vezetőjével. Arról viszont szintén nem lehet tudni, hogy a tervben szereplő Golánnál, valamint a Júdea és Szamáriában tett látogatás alkalmával csatlakoznak-e hozzá izraeli tisztviselők.
Miközben Pompeo kijelentette, hogy nem ismeri el Joe Biden győzelmét, Netanjahu és tulajdonképpen az egész Knesszet már gratuláltak a demokrata jelöltnek. Ettől függetlenül a hivatalban levő amerikai külügyminiszter izraeli látogatása legfeljebb a Sin Bétnek fog fejfájást okozni a vitatott területeken való nem hétköznapi látogatásának biztosítása miatt. Az érzékeny részeket leszámítva Netanjahu diplomáciai képességei mellett semmibe sem fog telni Pompeot a zsidó állam barátjaként és az iráni agresszió ellen fellépő diplomataként, vagy akár a Republikánus Párt egyik lehetséges jövőbeli jelöltjeként üdvözölni.
Máskülönben amerikai visszhangok szerint, egy lehetséges második Trump-adminisztráció esetén sem valószínű, hogy Pompeo ragaszkodna pozíciójához a négy év múlva esedékes kampány tervezése helyett.
Ez nem Trump vagy Bibi politikájáról szól, hanem Pompeóról és 2024-ről – összegezte röviden Pompeo szerdán esedékes izraeli látogatását egy Twitter bejegyzésben Aaron David Miller, veterán amerikai diplomata.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.