Színművészeti zsidóutca, plágiumgyanús idézetek, balkáni sakktábla, nagyszabású kutatómunka, áskálódó kommunisták, morális kannibalizmus. Az elmúlt hét izgalmas olvasmányainak összefoglalója Neokohn cikkek környezetbarát újrahasznosításával.
Veszprémy László Bernátnak nem annyira tetszik, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem sorsa körül forrongó indulatok hátán néhány balliberális értelmiségi erősen próbálja betolni a diskurzust a zsidóutcába, pedig már az egykori cionista publicista is megmondta, hogy „a zsidó nemzet a könyv nemzete, nem pedig a szabadelvű színházé”.
László azt is sérelmezi, hogy plágiumgyanús idézeteket talált a Magyar emlékek Izraelben című könyvben, melynek szerzői szerinte elmulasztottak hivatkozni az ő korábbi munkáira.
Nagy Gabriella annak a váratlan politikai fejleménynek járt utána, hogy mégis hogyan került Koszovó Trump közel-keleti sakktáblájára, miután a balkáni ország a szomszédos Szerbiával együtt úgy döntött, hogy átviszik nagykövetségeiket Jeruzsálembe.
Wallenstein Róbert arról értesíti olvasóinkat, hogy nagyszabású kutatómunkához keresnek szakértőket azért, hogy Európa hét országában 1700 zsidótemetőnél végezzenek állagmegőrzést és tárják fel a múlt és a jelen eddig nem ismert részleteit.
Gyenge Dániel attól tart, hogy a kínai kommunisták gazdasági gyarmatosítása alássa a nyugati világrendet. Szerinte az aggasztó kínai terjeszkedést csak Amerika tudja megállítani, amely morális és gazdasági értelemben is különbözik Kínától.
Gallai Tamásnak szeptember 11-én lett elege a Nyugat nyámnyila politikai és háborús filozófiájából, mely szerinte lehet, hogy humanista és humanitárius, de valójában morális kannibalizmus, politikai defetizmus, össznépi öngyilkosság, önpusztító és közveszélyes elmebetegség.
Előző összefoglalónk itt olvasható:
