Plágiumgyanú Novák Attila Izrael-könyve kapcsán

Mint azt lapunk is megírta, 2019-ben megjelent a Magyar emlékek Izraelben című könyv, melynek szerzője Novák Attila történész és Shiri Zsuzsa újságíró.

Mint most azonban kiderült, a könyv két szócikkében is, a Novák által írt részekben eltulajdonították két korábbi írásomat.

A Dov Grüner-szócikk

A könyv 43-44. oldala között Dov Grüner (Béla) magyar cionista ellenálló történetét taglalja. A szócikk komoly átfedéseket mutat 2017-es írásommal, olyan adatokat, állításokat vesz át, melyek a nemzetközi szakirodalomban sem elérhetők, forrásuk primer levéltári irat.

A Szombatban közölt 2017-es cikkem így szól: „Dov Grüner 1912. december 6-án született Kisvárdán, vallásos zsidó családban. Apja, Grüner Jakab tábori rabbi volt, aki egyes feljegyzések szerint az első világháborúban halt meg orosz fogságban. Grüner a helyi jesivában tanult, majd a numerus clausus miatt Csehszlovákiában folytatott egyetemi tanulmányokat.”

Ugyanez a Novák-Shiri könyvben:

„Grüner Béla 1912-ben született Kisvárdán, vallásos családban. Apja, Grüner Jakab az Osztrák-Magyar Monarchia rabbija volt, és az első világháború alatt hunyt el orosz fogságban. Grüner a kisvárdai jesivában tanult, majd a numerus clausus miatt külföldre ment, és Brnóban folytatott mérnöki tanulmányokat”.

Az idézet a cikkem átírt összefoglalása, hozzátéve egy a Wikipédián elérhető információt (miszerint Grüner Brnóban tanult), ám kihagyva a tábori szót a rabbi elől, teljességgel értelmetlenné téve a mondatot. (Országoknak nincsenek rabbijaik, hadseregeknek vannak).

A cikkemben tisztázom, hogy Grüner magyarul levelezett testvérével, és leveleit Bélaként írta alá. Szövegem itt a tel-avivi Jabotinsky Institute-ra hivatkozik.

A Novák-Shiri könyv pedig így folytatja: „Kevés számú megmaradt levelét, amelyet a tel-avivi Zsabotinszkij Intézet őriz, Bélaként írta alá”.

A plágium azonban teljességgel egyértelművé válik

egy Menachem Begin-idézet kapcsán, mely így szerepel a Novák-Shiri könyvben: „Hét évvel Dov halála után ez az emlékmű a nemzet szabadságharcát testesíti meg […] És Júda oroszlánja örök időkig fog állni, hogy emlékeztesse az eljövendő hazaszerető generációkat [az áldozatára]”.

A mondat nálam így szerepel: „A szobor a nemzet szabadságharcát testesíti meg… és az egyik harcban… Dov Grüner elesett. Most, hét évvel az után, hogy Dov elment, azért gyűltünk itt össze, hogy örök emléket állítsunk neki, aki erősebb volt, mint az akasztófák, és társainak is. Júda oroszlánja örökre állni fog, hogy emlékeztesse a hazafiak eljövendő generációit”.

Az idézet forrása egy megemlékezés, melyen Menachem Begin és Joseph Klausner izraeli professzor is felszólalt. A megemlékezés szövege a Jabotinsky Institute levéltári anyagában megtalálható, a K16-3/13 jelzet 68-69. oldalán. A szöveget azonban én magam is pontatlanul idéztem, hiszen Klausner egyik mondatát („A szobor a nemzet szabadságharcát testesíti meg”) Begin idézetének részeként közlöm. Ezt a hibát a Novák-Shiri könyv is átveszi, megismételve az egyben közölt szöveget, mindössze a szórendet változtatva meg, és néhány szót cserélve ki benne rokon értelmű szavakra.

Az átemelt hiba egyértelműen mutatja, hogy a Novák-Shiri könyv meg nem nevezett forrása az én cikkem, nem pedig az eredeti levéltári irat, hiszen mégis mi az esélye annak, hogy pontosan ugyanazt a Klausner-mondatot toldják oda Begin szövegéhez, mint én véletlenül 2017-ben?

A Novák-Shiri könyv végül átemel még egy sort a Szabad Népből, melyet én is idézek. Az én cikkem azonban pontosan idézi a lap 1947. április 17-i számának 2. oldalát: „Palesztinából jelentik, hogy a januárban halálra ítélt Dov Grüner terroristát és három társát az akkói börtönben felakasztották”. A Novák-Shiri könyv ezt kicsit átírta, hogy ne hasonlítson annyira az én cikkemben szereplő sorra: „[…] a kommunista Szabad Nép is csak arról tudósított, hogy a »terrorista« Dov Grünert és három társát »ma felakasztották az akkói börtönben«”.

Az eredeti cikkben nem szerepel a „ma” szó, ezt a Novák-Shiri könyv teszi hozzá, hogy megváltoztassa az idézetet, azt a saját kutatási eredményének tüntesse fel.

A Tedi Kollek-szócikk

A következő plagizálásnál azonban a szerzők már a szöveg átírására sem ügyeltek ennyire.

Tedi Kollek jeruzsálemi polgármesterről a Novák-Shiri könyv 87-88. oldala szól. A szöveg súlyos átfedéseket mutat egy írással, melyet én közöltem ismét a Szombatban, szintúgy 2017-ben.

Itt elkerülhetetlen a két szöveg részletes idézése, hiszen a Novák-Shiri „szerzemény” lényegében teljesen az én cikkemből íródott.

A cikkem úgy kezdődik, hogy

„Teddy Kollek 1911-ben született Theodor Kurt Kollek néven Nagyvázsonyban […]. Apja, Kollek Alfréd (Ábrahám) a cionista mozgalom tagja volt, ezért Herzl Tivadarról, a politikai cionizmus alapító atyjáról nevezte el fiát. […] Kollek Bécsben nőtt fel, ahol először a Kék-Fehér Mozgalom (Blau-Weiß Bewegung), majd a He’haluc cionista ifjúsági szervezet tagja volt.”

Novák-Shirinél ez így szól:

„Volt Jeruzsálemnek egy nagyon híres polgármestere, aki Nagyvázsonyban látta meg a napvilágot 1911. május 27-én. A Kollek Tivadar, illetve Theodor Kurt Kollek néven született jövendőbeli izraeli városatya Herzl Tivadar után kapta a nevét. Bécsben nőtt fel, a Kék-Fehér (Blau-Weiß) cionista ifjúsági szervezet tagja volt”.

Én így folytatom: „Kollek 1935-ben alijázott, és alapítója lett a Genezáreti-tó keleti partján lévő Ejn-Gev kibucnak. Ezen időszakára öreg fejjel is »paradicsomiként« emlékezett: »Üres földre érkeztünk, és fákat ültettünk, halásztunk a Galileai-tengerben. Álmaink a szemünk előtt váltak valóra.« 1937-ben nősült, két gyermekük született, Ámosz és Osznat. A második világháború alatt Kollek a cionista mozgalom mentőmunkálataiban vett részt, ilyen minőségében Adolf Eichmann SS-tiszttel is tárgyalt. Kollek angol vízumokkal felszerelve került Eichmann elé Bécsben: »Egy nagy, elegáns, faborítású terem végében ült az asztalnál: szépen öltözött, borotvált fiatal férfi, barna egyenruhában, horogkereszttel a karján… Az egész interjú alatt nem ülhettem le« – emlékezett vissza a szigorú nácira, aki engedett Kollek kérésének, és több ezer zsidó kivándorlását tette lehetővé”.

Novák-Shirinél: „1935-ben az egész családjával kivándorolt Palesztinába. Részt vett a Kineret-tó partján lévő En Gev kibuc megalapításában, majd megházasodott. Ezekre az időkre így emlékezik: »Üres földre érkeztünk, és fákat ültettünk, halásztunk a Galileai-tengerben. Álmaink a szemünk előtt váltak valóra«. A második világháború alatt a cionistákkal próbálta menteni a zsidókat, és Adolf Eichmann SS-tiszttel is tárgyalt Bécsben, ahová angol vízumokkal érkezett. Állítólag több ezer zsidó kivándorlását tette lehetővé.”

Itt érdemes utalni rá, hogy a Kollek-idézet („Üres földre…”) a polgármester New York Times-nekrológjából származik, melyet először én fordítottam le angolról magyarra. A Novák-Shiriben szereplő fordítás, mint látható, szó szerint egyezik az én két évvel korábbi fordításommal.

Az én cikkemnek két bekezdése szól ezek után Kollek polgármesteri éveiről: „Kollek az ország megalapítását követően David Ben-Gurion politikai szövetségese lett, 1965-ben választották meg Jeruzsálem polgármesterének. »Véletlenül lettem polgármester« – emlékezett vissza. »Unatkoztam. Történelmi lehetőséget láttam a város egyesítésében. Egész életre szóló feladatnak látszott, hogy vezessem a várost – mégpedig jobban, mint eddig bárki«. […] Hat cikluson át vezette a várost, 1969-ben, 1973-ban, 1978-ban, 1983-ban és 1989-ben is újraválasztották. […] Ám mindenekelőtt baloldali cionista volt: mindig igyekezett egyenlő életfeltételeket teremteni a város keleti, arab lakói számára. […] Érdekes meglátni ebben a gondolatban az osztrák-magyar örökséget. Meron Benveniszti, Kollek közeli munkatársa úgy emlékezett, hogy Kollek »Bécshez hasonlóan, az eltérő kultúrák mozaikjaként látta Jeruzsálemet, ahol a feszültség jóindulatú, életet teremt, nem pedig szétfeszíti a várost«.”

Mindez így került átvételre a Novák-Shiri könyvben: „Kolleket Ben Gurion szövetségeseként választották meg Jeruzsálem polgármesterének 1956-ben, Mordekhaj Salom után. Hat cikluson keresztül vezette a várost, 1993-ig. »Véletlenül lettem polgármester – emlékezett vissza. – Unatkoztam. Történelmi lehetőséget láttam a város egyesítésében. Egész életre szóló feladatnak látszott, hogy vezessem a várost, mégpedig jobban, mint eddig bárki«. Baloldali volt, és a város arab lakóinak egyenlő életfeltételeket akart biztosítani. Sokan abban látják a közép-európai, osztrák örökséget, hogy Kollek Jeruzsálemet kulturális mozaikként szemlélte, és mind a zsidó vallásos kultúrát, mind az arab kultúrát egyenlően kezelte”.

A Kollek-idézet („Véletlenül lettem…”) ismét az általam lefordított nekrológból származik. A két fordítás között annyi az eltérés, hogy egyes mondatok közé a Novák-Shiri könyv beszúrt egy kötőjelet. A fordítás ezen kívül szó szerint egyezik, melynek a valószínűsége természetesen teljességgel kizárt.

A két idézett szócikknél egyszer sem jelezték a szerzők, hogy az én cikkeimből dolgoztak.

A kötet végén megadott források között (269-270. oldalak) a Szombatban közölt írásaim nem szerepelnek.