Zsidó Valentin-naptól a dilettáns provokációig — Heti Grün

Zsidó Valentin-nap, apokalipszis most, vakmerő fotóriporter, elhunyt talmudtudós, Izrael-ellenes „woke” vallás, kötéltáncos koalíció, Hitler emlékköve, sztálinista szocdemek, vitatható tüntetés, maratoni tiszteletadás, osztrák rabszolgapiac, zsidók mundérban, dilettáns provokáció. Az elmúlt hét izgalmas olvasmányainak összefoglalója Neokohn cikkek környezetbarát újrahasznosításával.

Megyeri A. Jonatán a szerdán beköszöntött Tu BeÁv ünnep, a zsidó szerelmesek napjának a tradícióját elevenítette fel, emlékeztetve arra, hogy Áv hónap 15-e volt az a nap, amikor a nép vezetői megengedték, hogy a 12 törzs tagjai egymás közt is házasodjanak, megkönnyítve ezzel a párválasztást és megoldva számos vallásjogi problémát az öröklés területén.

A száznál több halálos áldozatot, ötezernél több sebesültet és több százezer lerombolt otthont eredményező bejrúti katasztrófa után szemtanúk számoltak be arról, hogy milyen apokaliptikus állapotok uralkodnak a közel-keleti metropoliszban.

Hajdú Tímea a legendás háborús fotóriporter Robert Capa társáról, Gerda Taroról emlékezett meg születésének 110. évfordulója alkalmából, aki tragikusan fiatalon vesztette életét. Ma már egyre többen fedezik fel Gerda Taro munkásságát, képeiből rendszeresen rendeznek kiállítást, a spanyolok és a franciák is utcákat neveztek el róla. A lány azért küzdött, azért hajszolta a megfelelő fotót azon a végzetes napon is, hogy ne csak úgy tekintsenek rá, mint Robert Capa szerelmére.

Pénteken érkezett a szomorú hír, hogy elhunyt Adin Even Jiszráel Steinsaltz Chabad rabbi, korunk egyik legnagyobb talmudtudósa, akinek számos rabbinikus műve közül talán a legkiemelkedőbb a teljes babilóniai Talmud modern héber fordítása.

Matti Friedman kanadai-izraeli újságíró megítélése szerint az Izrael-ellenes elfogultság ugyanarról a tőről fakad, mint a mostani ideológiai őrület, amely a teljes kulturális, politikai és társadalmi élet „megtisztítását” tűzte ki célul. Úgy véli, az új, progresszív „woke” vallás az Izrael-ellenességgel kezdődött, az Izrael-ellenes szlogenek ott vannak minden divatos progresszív mozgalom zászlaján.

Nagy Gabriella az egyre nehezebben követhető pártpolitikai kavarásokat próbálta kibogozni, melyek napról-napra jobban megbénítják a járvánnyal, gazdasági-politikai válsággal és a költségvetéssel bajlódó Netanjahu-Ganz-kormány erőfeszítéseit.

Richard Molnar ezen a héten annak az osztrák dilemmának járt utána, hogy mi legyen a Hitler szülőháza előtti emlékkővel? Az osztrák belügyminisztérium eltávolítaná az emlékkövet a braunaui ház elől, amelyen az áll: soha többé fasizmust.

Krisztina Koenen a német szocdemeket ostorozta, akik szerinte igazi, sztálinista koncepciós perben zárták ki a párt soraiból Thilo Sarrazint, az SPD Willy Brandt és Helmut Schmidt óta valószínűleg legeredményesebb politikusát, a régi gárda egyik utolsó képviselőjét. A párt központi döntőbizottsága nevében Lars Klingbeil látta el az „államügyész”, vagyis a vádló szerepét, aki arról lett nevezetes, hogy a magántulajdon helyett a „tulajdon új formáját, a felelősségtulajdon” bevezetését követeli, hogy vállalkozások célja ne a nyereség, hanem „szociális és ökologikus értékek követése” legyen.

Krisztinát nagyon kiakasztotta, hogy szerinte a német média a múlt szombati berlini tüntetésről szóló tudósításokban a résztvevők számát meghamisította, a résztvevőket neonáci nacionalistákként, jobboldali összeesküvéselméletek követőiként, ezoterikus futóbolondokként ábrázolta. Úgy véli, hogy Németországban mind többen gondolják úgy, hogy az intézkedések már rég nem a vírusról szólnak, hanem az elitnek a néptől való félelméről.

Azért más véleményekről is beszámoltunk, a berlini zsidó hitközség antiszemitizmus elleni küzdelmét vezető Sigmount Koenigsberg például azt nyilatkozta, „visszatekintve számos félelmünk igazolódott be, a holokauszt relativizálása és az összeesküvés-elméletek szerves részét képezték a felvonulás retorikájának”.

Beszámoltunk a roma holokauszt emléknapján rendezett 24 órás tiszteletadásról, melyen Fahidi Éva zsidó holokauszt-túlélő mellett Verő Tamás rabbi is részt vett.

Tudósítottunk a Facipők a Grabenen címmel tartott online előadásról, melyen a Bécsi Wiesenthal Intézet két magyar munkatársa számolt a holokauszt kevéssé ismert epizódjának a kutatásáról, amikor magyar zsidó családokat együtt, decentralizálva, Bécsbe és más környékbeli városokba hurcoltak kényszermunkára. 1944 nyarán körülbelül 15 ezer vidéki magyar zsidót deportáltak az ausztriai Strasshof melletti táborba, ahol valóságos „rabszolgapiac” keretében osztották szét őket kényszermunkára üzemekbe, földekre. Wallenstein Róbert utánajárt a részleteknek, és megtudta, hogy legalább 850 bécsi és környékbéli helyszín van, ahol magyar zsidók éltek vagy dolgoztatták őket.

Végső István a „A zsidó lakosság igen hazafias” – Hódmezővásárhelyi zsidó katonák az első világháborúban című könyv szerzőjével, Nagy Gyöngyivel arról beszélgetett, hogy miként sikerült szinte minden részletre kiterjedően, fotókkal, táblázatokkal, mellékletekkel gazdagon illusztrált kötetben feltárnia a dél-alföldi város hadbavonult zsidó férfi lakosságának életét és sorsát.

Pelle János az 1946-os vérvád hisztéria kapcsán próbálta felgöngyölíteni a makói zsinagóga felgyújtásának hátterét, mellyel a bolsevikok minden jel szerint előre megtervezett csapást akartak mérni a kommunista párt ellenfeleire. Végül a provokáció dilettáns akciónak bizonyult, nem lett belőle koncepciós per, mivel a politikai rendőrség vezetői nem vállalták a kockázatot egy olyan városban, amelyre nemzetközi figyelem irányul. 

Előző összefoglalónk itt olvasható:

A magyar Picassotól az antiszemita kerékpárversenyig — Heti Grün

Magyar Picasso, mekkora Izrael, titkos háború, vitatható botlatókövek, zsidók a Gulágon, megbélyegzett fehér nők, neosztálinista fordulat, antiszemita kerékpárverseny.