Bár a médiát a vírussal kapcsolatos hírek uralják, a Izrael Iránnal folytatott egzisztenciális árnyékháborúja továbbra sem szűnt meg, és a válság további olaj lehet a tűzre.
A kérdés nem az, látszik-e már az alagút vége, hanem hogy vajon a koronavírus-válság és az azt követő gazdasági „utórengések” hatással lesznek-e a perzsa állam Izraelre irányuló fenyegetésének természetére, és ha igen, milyen módon alakítják át azt — írja a The Jerusalem Post.
Míg a világ figyelmét közel száz százalékban a COVID19 járványhoz kötődő hírek uralják, Iránnak mégis sikerült rövid időre reflektorfénybe kerülnie az elmúlt hetekben azzal, hogy ballisztikus rakéta-technológia használatával sikeresen pályára állított egy műholdat.
A nukleáris fegyverek hordozására is alkalmas rakéták fejlesztését érintő újabb jelentős lépésre akkor került sor, mikor Az ország koronavírus áldozatainak száma átlépte az 5000-et.
Köztudott, hogy a pandémia kirobbanását követően rövid idő alatt a perzsa állam vált a Közel-Kelet járvány-epicentrumává. Iránban május elején közel 98 ezer fertőzöttről és 6203 halottról tudni a vírussal kapcsolatban, azonban az izraeli titkosszolgálat szerint a valós számok jóval magasabbak is lehetnek.
Teherán sem immunis a lezárásokból fakadó, világ többi részét is keményen sújtó gazdasági nehézségekre, ami további komoly terheket ró az amerikai „maximális nyomás” szankciók alatt rogyadozó iráni gazdaságra, amitől azonban továbbra sem vonják meg a humanitárius és orvosi segélyek folyósítását.
A koronavírust övező bezárkózás azokat a szektorokat is súlyosan próbára tette, amiket az amerikai megszorítások eddig nem érintettek. Ha ehhez hozzáadjuk még az olajárak bezuhanását — egy olyan ágazatot, amely már a szankciók miatt szenvedett — mindez komoly csapást jelent Irán gazdaságának.
Mindennek fényében adódik a kérdés: remélheti-e Izrael és a világ Irán által fenyegetett más országai, hogy a nehézségek nyomán a perzsa állam visszalép, meggyengül, vagy passzivitásba vonul, esetleg a zsidó államra jelentett egzisztenciális fenyegetés valami kevésbé ijesztő jellegű veszéllyé szelídül?
A közelmúlt sikeres rakétakilövése, mely az iszlám köztársaságot az orbitális indításra képes tizenkét ország elit klubjába emelte, megerősíteni látszik a szakértők pesszimista véleményét az ügyben, vagyis azt, hogy ami a fenyegetést illeti, minden marad a régiben.
Hiába a humanitárius, egészségügyi, gazdasági válság, Irán továbbra sem hagyott fel atomfejlesztési céljaival és a terror további szponzorálásával.
Azonban bizonyos vélemények óvatos reménykedésre is adhatnak okot: Uri Resnick, a külügyminisztérium egyik munkatársa szerint világos, hogy „az iráni gazdaság nagy és egyre mélyülő nyomás alatt van, ami megnehezíti számukra atomfegyverek és rakéták kifejlesztését, ebből a szempontból tehát valamelyest gyengíti törekvéseiket.”
Ugyanakkor, teszi hozzá Resnick, „ha Teherán úgy érzi, sarokba szorították, negatív viselkedéssel reagálhat”. A veszély jellegét az teheti súlyosabbá, hogy a világ figyelme ezúttal ezer más dolgon van, így visszavágástól, hatékony válaszakcióktól kevésbé kell tartania, mint a járvány előtt.
Irán ha akarná, tudná hatékonyan kezelni a válságot, hiszen dönthetne az amerikai segélyek elfogadása, és saját vagyonának az iráni nép jólétére való fordítása mellett, ahelyett, hogy atomprogramját állampolgárainak élete elé sorolja.
Michael Oren, Amerika volt izraeli nagykövete szerint az Iránnal és báb-terrorcsoportjaival szembeni harcot éppen hogy fokozni kellene, mint felfüggeszteni a koronavírus ideje alatt.
„Irán megvárja a novemberi amerikai választásokat mielőtt nagyszabású döntéseket hozna egy esetleges Izrael-elleni támadással kapcsolatban.”
— véli a volt nagykövet, hozzátéve, Donald Trump újraválasztása „fenntarthatatlan szituációt teremtene a rezsim számára”.
„Nem gondolom, hogy a jelen szankciókkal több évig túl tudnak élni, főleg egy ilyen komoly gazdasági válsággal farkasszemet nézve. Amennyiben Trump nyer, Teheránnak döntést kell hoznia: vagy hajlandó hátrányos helyzetből tárgyalásokba bocsátkozni és nagy engedményeket tenni, vagy pedig konfliktust szít, amíg maga az Egyesült Államok is gyenge a válság hatásaitól.”
Amennyiben Irán és szövetségesei támadást indítanak Izrael ellen, elképzelhető, hogy az nem tud majd olyan mértékben Amerikára támaszkodni, mint eddig, egyfelől, mert a Trump-kormány vonakodik bármilyen háborúba belépni, főleg gazdasági válság idején.
Oren szerint a valószínűbb szcenárió egy az Irán bábszervezetei által indított konfliktus, mint egy közvetlen, a zsidó állam elleni.
Amennyiben mégis tárgyalásra kerül sor, a volt nagykövet szerint Izraelnek nyíltan hangoztatnia kell igényeit, egész pontosan az atomprogram leállítását, leszerelését, múltbéli nukleáris tevékenységek felfedését, korlátlan ellenőrzési jogot, az interkontinentális ballisztikus rakétaprogram leállítását, a terrorizmus támogatásának befagyasztását és izraeliek illetve Izrael államának elpusztítására tett kísérletekkel való teljes felhagyást.
Oren arra is felhívta a figyelmet, hogy a demokrata elnökjelölt, Joe Biden megválasztása esetén azonnal megszüntetné az Iránra irányuló szankciókat és helyreállítaná az atomalkut, ami valószínűleg lehetővé tenné, hogy a beáramló dollármilliókkal újraindítsa gazdaságát és rövid időn belül vagy egy tucat atombombához jusson.
Az amerikai szakértők már korántsem látják ilyen sötéten a helyzetet. Brian Hook, az Egyesült Államok iráni különleges képviselője, kijelentette, hogy Irán manapság sokkal kevésbé képes fenyegetni Izraelt, mivel a rezsim elkeseredett a régióban még a COVID-19 előtt tapasztalt befolyásvesztése miatt.
„A maximális nyomás kampány-hatékonysága élesen csökkentette Irán azon képességét, hogy finanszírozza bábszervezeteit, például az Izraelt aktívan fenyegető Hezbollah és Hamász terrorszervezeteket, az iráni Kudsz Erők tábornokának, Szulejmáninak kiiktatásával pedig legbefolyásosabb elit katonai vezetőjétől fosztották meg a rezsimet.”
Hook szerint az iszlám köztársaság „páriává lett” mivel a járvány kitörésére fittyet hányva továbbra is üzemeltette kínai repülőjáratait. Így arzenáljában csupán a zsarolás maradt, amire az iráni megbízott szerint a nemzetközi közösség egyre kevésbé vevő.
Egy másik Trump-kormány közeli forrás szintén megerősítette, Szulejmáni likvidálása óta Irán kevésbé provokatívan lép fel Izraellel, mint azelőtt, ugyanakkor hozzátette, „érezhető az elkeseredettség, egyre kevesebb és kevesebb forráshoz nyúlhatnak” Iránt azonban ez mégsem készteti politikájának újragondolására.
Szerinte az amerikai szankciókat leginkább az iráni támogatásból élő terrorszervezetek érzik meg, ezért van csökkenőben Teherán befolyása a régióban.
Trump második nemzetbiztonsági tanácsadója, HR McMaster rámutatott az iráni rezsim legitimitási válságára, melyet a pandémiát megelőző hónapokban folytatott rendszeres tüntetések és sztrájkok is jól példáznak. Véleménye szerint a világválság meggyengíti az autoriter vezetőket, hiszen, „amennyiben az irániak elveszítik hitüket vezetőjükben, az egyetlen kiút a forradalom, vagy a puccs”.