Az amerikai NBC hírcsatorna múlt szombaton hozta nyilvánosságra, hogy „izraeli titkosszolgálati információk segítették az amerikaiakat Szulejmáni megölésében”. Az első izraeli reakció az információ nyilvánosságra jutását követően nem árulkodott felhőtlen boldogságról. Az izraeli vezetők minden bizonnyal megijedtek az országuk elleni esetleges iráni reakcióktól.
Az NBC híradását követően a The New York Times egy olyan cikket jelentetett meg, melynek címe: „Január első hét napja: hogyan sodorta Trump Amerikát egy Iránnal folytatott háború szélére” volt, és a feltevés Szulejmáni kilövése után reális forgatókönyvnek tűnt – írja helyzetfelmérésében Herb Keinon a The Jerusalem Post oldalán.
A The New York Times beszámolója nem tett említést az esetleges izraeli titkosszolgálati információról, ugyanakkor egy másik Izraellel kapcsolatos hírt közölt, jelesül azt, hogy a világ vezetői közül mindössze Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt értesítette előre az amerikai kormányzat a lépésről.
Számos oka van annak, hogy nem szerencsés, ha Izrael esetleges részvétele ebben az akcióban nyilvánosságra jut. Többek közt az, hogy Iránnak és az általa irányított terrorcsoportoknak nyílt okot szolgáltat egy Izrael ellenes támadásra. Ugyanakkor valószínűtlen, hogy Irán bármilyen, az Izrael északi részén vagy a libanoni határon járőröző katonák elleni támadásról egy rövid NBC híradás alapján döntene.
A Hezbollah nem egy amerikai hírcsatorna beszámolójára vár, miközben az Izrael elleni támadásokat tervezi. Sokkal fontosabb szempont számára annak mérlegelése, hogy milyen izraeli válaszcsapásra számíthat – véli Herb Keinon.
Annál is inkább, mivel azonnal Szulejmáni kilövése után megkezdődtek a találgatások Izrael esetleges részvételével kapcsolatban. Az NBC beszámolója nem volt újdonság, mindössze a spekulációk egy rangosabb formája.
Avigdor Libermant, az Iszráel Béjténu párt vezetőjét, egykori védelmi minisztert, akinek mostanában minden szava a közelgő választások fényében mérlegelendő, egy rádióinterjúban az amerikai média szándékáról faggatták. Liberman azt mondta:
„Először is, bárki, aki erről beszél, súlyos hibát követ el. A lehető legnagyobb távolságot kell tartanunk ettől az ügytől. Amikor a New York Times ilyesmit ír, azt jellemzően izraeli forrásokra alapozva írja. Ezeknek a forrásoknak kellene a nyomába eredni”
– nyilatkozta a volt védelmi miniszter.
Netanjahu is arra utasította minisztereit, hogy ne nyilatkozzanak az esetet követően.
Ugyanakkor az amerikai beszámolóknak van egy másik olvasata is: rávilágít az Egyesült Államok és Izrael szoros biztonsági együttműködésére és ez olyasvalami, amivel nem árt, ha időnként szembesül a világ – figyelmeztet a szerző.
Hiszen az nem feltétlenül rossz Izrael számára, ha ellenségei látják, mennyire szoros a katonai, biztonsági és nem utolsó sorban titkosszolgálati együttműködés a zsidó állam és a világ legerősebb hatalma között. Az ilyen mélységű együttműködés puszta tudata sokakat eltántoríthat a meggondolatlan Izrael elleni lépésektől.
Ennek a kiváló együttműködésének az ismertetése az amerikai közvélemény számára is fontos lehet például olyankor, amikor Bernie Sanders demokrata párti elnökaspiráns rukkolt elő az Amerika által Izraelnek nyújtott katonai támogatás ügyével, mint az izraeli kormányra való nyomásgyakorlás egyik lehetséges eszközével. Pont, amikor a Közel-Kelet ennyire ingatag és veszélyes, tette egyáltalán elképzelhetővé Sanders azt, hogy az Egyesült Államok csökkentse legfontosabb térségbeli szövetségese támogatását.
Hiszen az Izrael számára nyújtott 3.8 milliárd dolláros katonai támogatással kapcsolatban gyakran merül fel a kérdés, hogy „de mit kapunk érte cserébe?” – emlékeztet Keinon.
A szerző szerint ezért kifejezetten jó, ha az amerikai közvélemény látja, a támogatásként nyújtott hatalmas összeg bőven megtérül a mostanihoz hasonló együttműködések okán.
Sokak számára ugyanis úgy tűnik, hogy az Amerika által nyújtott segély egyirányú, melyet Amerika úgy ad, hogy cserébe nem kap érte semmit. Az amerikaiak befektetése ezzel szemben sokszorosan megtérül, mégpedig olyan, fontos információk átadásával, amelyek egy olyan ország gyűjtött, mely a legfejlettebb titkosszolgálati kapacitással működik a térségben és Amerika biztonsága szempontjából felbecsülhetetlen értékű feladatot végez – zárja sorait a szerző.