Egy nap megnyerjük az új koronavírus ellen folytatott háborút, azonban a jövő társadalmi, gazdasági, politikai berendezkedése merőben eltérhet majd attól, amiben eddig éltünk.
Több, mint százezer ember életét követelte a Covid-19 járvány világszerte, a fertőzöttek száma pedig meghaladja a az 1,8 milliót, a járvány azonban még nem érte el a tetőpontját. Sokakat foglalkoztat azonban már most is, a tragikus haláleseteken túl milyen következményekkel jár majd, és milyen folyamatokat indít el, melyek a vírus utáni világ berendezkedését alakítják majd.
A vírus lassítását célzó lezárások gazdaságokat lehetetleníthetnek el, nem tudni, hogy a pénzügyi piacok helyreállnak-e a válság előtti szintre vagy gazdasági világválság következik, a jogi korlátozások bizonyos kormányok autokrata törekvéseit erősíthetik-e meg. Alapjaiban inoghat meg az ENSZ-hez és a WHO-hoz hasonló szervezetekbe vetett bizalom, miután azok képtelenek voltak jó, koordinált, globális megoldást nyújtani a jelen egészségügyi válsághoz.
A hosszútávú szükségállapot tehát hatalmas, szakértők szerint kiszámíthatatlan változásokat hozhat személyes, társadalmi, nemzeti szinten egyaránt. Emellett azonban megjelenik a lehetőség arra is, hogy a helyzetben lehetőséget fedezzen fel az emberiség arra, hogy a hibákból tanulva szándékosan változtasson, elengedve azon vágyát, hogy a járvány előtti állapotokat állítsa helyre maradéktalanul.
Nemzetközi kapcsolatok
A globális krízishelyzetek kihívás elé helyezik a különböző államok, hatalmak viszonyát, hiszen eltérőek a reakciók, korlátozások, intézkedések a vírus terjedésének enyhítésére.
Az, hogy mennyire alakulnak majd át a nemzetközi kapcsolatok nagyban függ attól, meddig képesek a nemzetgazdaságok állni a vihart, milyen hatékonysággal tudják felvenni a harcot a járvánnyal, és mikor indul el a felelős-keresés. A globális rendszerek működőképessége erős présteszt alá kerül, ahogyan a nacionalista berendezkedések is.
Ki kire számíthat, ki kiben bízhat, kinek a nyomoráért ki felelős — mindez erőteljesebb nagyító alá kerülhet az elkövetkező időszakban
Kína, a vírus kiindulási pontja, buszkén jelentette be, megfékezte a járványt. Ami Kína számára katasztrófaként kezdődött, egyre inkább stratégiai lehetőség pillanattá válik, ritka fordulóponttá a történelem áramlásában – így jellemzi a jelenlegi helyzetet írásában Bruno Maçães, aki szerint a nyugati országokkal szemben a kínai Kommunista Párt jelentős előnyt tud kovácsolni a koronavírus terjedéséből.
Donald Trump eleinte nem volt hajlandó komolyan venni a fenyegetést, mostanra azonban óriási kiterjedésű válsággal kell szembenéznie.
Izrael és Magyarország időben hozott szigorú intézkedésekkel a vírus szempontjából legbiztonságosabb országok közé került, több ország azonban későn, vagy egyáltalán nem hozott védőintézkedéseket, nem zárta le határait, utat engedve a qvírus további terjedésének, bízva a „nyájimmunitás-elméletében”, míg Olaszország vagy Spanyolország kórházai túlterheltek, és dönteni kell, kit mentenek meg, és kit nem.
Vajon melyik nyújt hatékony megoldást, és melyik teszi sebezhetővé a világ országait? A vezetés, vagy a vezetés hiánya, a szigorú „polgárjogokat felfüggesztő”, vagy az ebből a szempontból liberális politika?
Intézmények legitimitása
Azt az Európai Uniót, amely a Brexit után meg akarta mutatni, milyen szilárd lábakon is áll, kemény teszt elé állította a Covid-19 pandémia. Tagállamai egyoldalú politikai döntéseket hoztak a helyzet kezelésére, mely kimutatta, mennyire felkészültek egy ilyen típusú válsághelyzetre.
Uniós központi víruskezelési iránymutatást, intézkedéseket azonban csak nyomokban láttunk.
Az idén Szaúd-Arábia által vezetett G20-ak nehezen hallatták hangjukat a kérdésben. Április 6-án 92 volt államfő és miniszterelnök nyílt levélben fordult a G20 vezetőihez, adjanak globális, koordinált választ a koronavírus-járvány által okozott egészségügyi és gazdasági krízisre. A levél kezdeményezője a volt brit miniszterelnök Gordon Brown, aki a 2008-as pénzügyi összeomlás enyhítésére irányuló nemzetközi erőfeszítések irányítója is volt, illetve aki múlt hónapban arra szólította fel a világ vezetőit, hozzanak létre egy átmeneti világkormányt a vírus kezelésére.
Az ENSZ és a WHO, azaz az Egészségügyi Világszervezet sem állt még elő igazi, koordinált válasszal a globális járványhelyzetre, mely sokakban megingathatta a neves nemzetközi intézményekbe vetett eddigi bizalmát (amennyiben az az eddigiekben még nem ingott meg más, szintén kellemetlen helyzetkezelési deficitek miatt).
Az amerikai elnök a napokban megvonta az amerikai támogatást ez utóbbitól, mondván: ha a világszervezet rendesen végezte volna a dolgát és idejekorán egészségügyi szakembereket küldött volna Kínába, akkor a koronavírus-járvány féken tartható lett volna már a járvány kirobbanásának helyszínén.
Antonio Guterres ENSZ főtitkár elítélte a döntést, kijelentve, „nem most van itt az ideje” a WHO anyagi erőforrásai megkurtításának. Rámutatott, hogy a koronavírus-járvány „példa nélkül álló az életünkben és példa nélküli választ igényel”. A hatékony válasz azonban még mindig várat magára.
Barthelemy Courmont, a párizsi Nemzetközi és Stratégiai Kutatóközpont kutatója a Sky News-nak kifejtette, véleménye szerint a WHO egyre inkább marginalizálódik.
„Mégis milyen legitimitást adjunk a nemzetközi intézményeknek, ha nem rendelkeznek válságkezelési hatáskörrel? A globális rendszer, amelyben élünk, bizonyosan meggyengülve fog kijönni ebből a krízisből.”
Társadalom
A szociális különbségek, viszályok, személytelenség, érdektelenség mind elhalványulnak egy ehhez hasonló világméretű krízishelyzetben, amikor a legtöbbünknek otthonába zárkózva kell kerülni a személyes érintkezéseket, és szembenézni azzal, hogy minden alkalommal amikor kilépünk a házból, fennáll az esélye, hogy megfertőződünk, vagy megfertőzünk valakit egy olyan betegséggel, ami nagyon súlyos, akár halálos kimenetű is lehet.
A kollektív „szenvedés” szolidaritást, összefogást, egymásról gondoskodó magatartást szülhet, illetve megtaníthat értékelni az élet legkisebb pozitívumait is, jó esetben közelebb hozva minket családunkhoz, barátainkhoz, és a lassú élet egyszerű örömeihez, melyet a rohanó világban elmulasztottunk, például a főzéshez, olvasáshoz.
Milliók döbbennek rá, mennyire is függnek a sok esetben durván alulfizetett egészségügyi dolgozóktól, akik heroikus odaadással próbálják távol tartani a halált, hatalmas tapssal megköszönve munkájukat nap, mint nap. Erkélykoncertekkel tartják a lelket egymásban, és segítő kezet nyújtanak a veszélyeztetettebb korosztály, illetve a munkájukat elvesztett honfitársak számára, hogy kicsit könnyítsenek egymás terhein.
A vallásgyakorlás szintén az online térbe költözött, további kihívást gördítve a hit megélésének útjába, hisz számos vallási gyakorlathoz elengedhetetlen az utazás, a fizikai kontaktus, illetve az összegyülekezés. Sokan ezektől a változásoktól is azt várják, hosszútávú hatással lesznek majd a jövőben többek között a keresztények, zsidók, illetve más vallások működésére is.
Kormányok vállalják át a fizetés nélküli szabadságra küldöttek fizetésének folyósítását, enyhítenek sokak adóterhén, hitelfizetési konstrukcióin – eddig példátlan módon. A szigorú intézkedésekkel kapcsolatban azonban a társadalom berkein belül is megoszlanak a vélemények, sok a bizalmatlanság a vezetéssel szemben, lévén a helyzettel kapcsolatban egy a biztos: a bizonytalanság és a káosz.
Lehet, hogy átmeneti átalakulás ez, de alapvetően újraértékeli az állam és a társadalom, illetve az emberek egymáshoz fűződő viszonyát, kérdés, hogy melyiket milyen irányba.
Munkavégzés
Emberek milliói töltik életük nagy részét munkahelyeikre való ingázással, azonban sokuk most rájött, otthonából, kanapéjáról is végezheti ugyanazt a munkát, jelentős időt spórolva ezzel, és lehetőséget nyitva számára arra, hogy több időt tölthessen családjával, otthoni életével.
Mások számára pedig arra mutathat rá, milyen elszigetelt élet is ez, aláhúzva az olyan emberek csapatával végzett munka értékét, akik támogató hálózatként tehetik jobbá a munkafolyamat hatékonyságát és élményét egyaránt, egyéb, figyelemelterelő tényezők nélkül.
Maguk a cégek, nagyvállalatok a rendkívüli helyzetben lemérhetik a munkavégzés hatékonyságát home officeban, és akár arra a következtetésre is juthatnak, hogy
költségkímélőbb a drága irodaházakat kevésbé, a távolsági munkavégzést inkább szorgalmazni.
Mindeközben a kisvállalkozók sora döbben rá arra, mennyire is függ bevétele az emberek szabad mozgásától és szabad vásárlásától, ami egy vesztegzár alatt jelentős akadályokba ütközik, sőt, bizonyos helyeken hónapokra ellehetetlenedik. Számos szakértő aggódik, hogy az elhúzódó válság felbecsülhetetlen számú munkahely elvesztéséhez vezet majd, és sokakat vállalkozói státuszuk újragondolására késztet majd, hogy vajon megéri-e a számukra.
Azok a vállalkozások, amelyek rugalmasan tudnak működni, minden bizonnyal nemcsak hogy túlélik a vírust, de kreatív megoldásaikkal, még jól is kijöhetnek a végén, újragondolva a kereslet kérdését, illetve az online térben való ügyes megjelenést, marketinget.
Számos munkavállaló kényszerült fizetetlen szabadságra menni egyik pillanatról a másikra, ami rávilágított, mennyire fontos is a megtakarítás, illetve az, hogy amennyiben lehetséges, az ember „több lábon álljon,” lehetőleg több forrásból jusson bevételhez, hogy egy válsághelyzetben ne apadjon el teljesen a bevételi forrás.
Technológia
Az internet történetében soha nem történt olyan hirtelen változás az online technológia használatában, mint most. Mivel nem találkozhatunk emberekkel szemtől szemben, a világ hirtelen a közvetlen kapcsolattól a virtuális találkozókra váltott egyik napról a másikra.
A változás nagy nyertese pedig a Skype és a Facebook mellett a Zoom, mely lehetővé teszi a személyes, üzleti, akár vallási célú gyűléseket, beszélgetéseket, meetingeket egyaránt.
Sokan, akik eddig egyértelműen ellenálltak a virtuális világba való belépésnek, szükség törvényt bont elven most változtattak hozzáállásukon. Munkavégzők sora számára nem volt mese, kötelező volt a fejesugrás, azon családtagok számára pedig, akik nem akartak hónapokra elszakadni egymástól, szintén ez vált a megfelelő megoldássá, ideértve a családi ünnepeket, szülinapokat, esküvőket egyaránt.
A krízis hatalmas nyomás alá helyezte az internet infrastruktúráját, ami sok országban szakadozik és lassú a megnövekedett kihasználtság miatt. A járvány után minden bizonnyal itt is le fogják vonni a tanulságokat, és társadalmi nyomásra megoldást fognak keresni a „fekete foltokra”.
Szabadidős tevékenységek
Az emberek sohasem értékelték annyira a természetet és a nyílt tereket, mint most, hogy korlátozva élvezhetik csak azokat, napi egy engedélyezett egészségügyi sétára, vagy testmozgásra igénybe véve azokat. Mindez sokakat ösztönöz arra, hogy kimenjenek futni, sétálni, vagy bármilyen okkal elhagyják a házat, megtörve a bezártság monotóniáját.
S bár a parkok, játszóterek, strandok lezárásra kerültek, az engedélyezett helyeket így is a megszokottnál többen özönlik el a jó idő beálltával. A lezárásnak, és a csökkenő közlekedésnek köszönhetően a levegő minősége is óriási javuláson ment keresztül, és többen úgy hiszik, ennek maradandó jó következményei lesznek egészségünkre és a természetre nézve egyaránt.
A szabadidős tevékenység egyik legjelentősebb eleme azonban a koronavírusnak, a bezárkózó országoknak, városoknak köszönhetően majdhogynem megszűnt létezni: a turizmus. Repülőtársaságok mentek tönkre a vírus miatt, kis hotelek, apartmanok, kempingek, idegenvezetők, kávézók léte került veszélybe, melyek mind a turistákból éltek. Emellett a kulturális programok is egyedül online tudnak streamelni, hisz a színházak, koncerttermek, mozik működése is leállt a járványintézkedéseknek köszönhetően.
Nem tudni, ha vissza is vonják a korlátozásokat, mikor jön el a „feltámadás” ebben az iparágban, és mennyire alakulnak át szabadidős preferenciáink a válság után.
Természetes, hogy arra vágyunk, a vírus előtti, eredeti, megszokott mederbe kerüljön vissza az életünk, amint csak lehet. A változás azonban jön, akár tetszik, akár nem, és mértéke, mikéntje egyenlőre csak sejthető. Miért is nem próbáljuk meg hát, amit lehet tudatosan alakítani, jobbá tenni. Szembenézni a felszínre jövő problémákkal, és konstruktívan megoldást keresni rájuk, hogy a legközelebbi válsággal már sokkal hatékonyabban, felkészültebben tudjunk szembenézni?
Itt a lehetőség, hogy újraértelmezzük az életünket, és a krízis után új, jobb életet kezdjünk. Hogy azzal töltsük az időnket, azt építsük és munkáljuk, ami igazán fontos az életben.