Demokrácia a világjárvány árnyékában

Magától értetődő, hogy a rendkívüli koronavírus-helyzet rendkívüli intézkedésekért kiált, de vajon hol a határ, és milyen világra ébredünk, ha elmúlik a vész?

A nemzetközi sajtó hetek óta foglalkozik a kérdéssel, hogyan is hat a járvány a világ országainak demokráciáira, illetve jogosak-e azok a politikai válaszok, melyekkel egyes nemzetek, különösen Izrael, Magyarország, Olaszország és az USA, igyekeznek megfékezni a határaikon belül tomboló halált.

Különösen aktuálissá vált a kérdés a héten hazánkban, miután a parlament megszavazta a vegyes fogadtatású koronavírus törvényt, melynek megfogalmazása sokak szerint túl nagy, más demokratikus országok példájától merőben eltérő hatáskört és hatalmat ad a kormánynak.

Néhány rövid hét leforgása alatt a világ egyharmada került zár alá, ahogy az országok lassan, vagy kevésbé lassan belátták a veszély súlyosságát. Az új normálnak megfelelően katonai járműveket vezényeltek a városközpontokba, rendőrautók hangosbeszélőkön, sőt drónokon szólítják fel a polgárokat a közterek elhagyására, kijárási tilalmakat rendeltek el, a mozgásukat és a vírus terjedését pedig terrorelhárító technológiával követik. Több nemzeti parlament működésében is komoly változások következtek, a fékek és ellensúlyok rendszerei pedig közel működésképtelenek a vészhelyzetben.

A járványt övező halálozási arány és a betegség gyors terjedése – ami még a világ legjobb közegészségügyi rendszereinek túlnyomó részét is túlterheli – igazolni látszanak a drámai válaszreakció helyességét.

Noha a rendkívüli intézkedések sikerrel enyhíthetik a koronavírus terjedését, a világnak hamarosan egy másik veszéllyel is szembe kell néznie: mikor a vírus visszahúzódik, helyreáll-e majd a járvány előtti demokratikus berendezkedés, hajlandóak lesznek-e a kormányok megválni a vészhelyzetből adódó többlethatalomtól? A válság idején a fékektől és ellensúlyoktól gyakran eltekint a végrehajtó hatalom a hatékonyabb megküzdési stratégia megalkotása és végrehajtása érdekében.

A veszély az, hogy az ideiglenes állapot bizonyos helyeken állandóvá válhat.

Érthető okokból világszerte szigorú korlátozás alá helyezték a gyülekezés alapvető jogát, de a szabad mozgást is. Számos ország továbbment, szavazásokat halasztottak el. Amerikában a demokrata előválasztást 12 államban eltolták, Szerbiában és Észak-Macedóniában a nemzeti választások, melyek eredetileg áprilisra lettek volna kiírva, szintén csúsznak, ahogy a májusi brit választások is.

Európa beteg – de az Unió nem tudja meggyógyítani

Vajon ez az egzisztenciális válság lesz az EU számára a kegyelemdöfés, vagy jön egy még szorosabb integráció?

A tapasztalat azt mutatja, mindenképpen nagy veszélyt hordozott volna a megtartásuk, így abszolút megalapozottnak tűnik a döntés, tekintve hogy a március 15-ei francia önkormányzati választások, melyeket a vírus ellenére megtartottak, sokak szerint hozzájárultak a járvány terjedésének felgyorsulásához.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a szavazás hónapokkal való elhalasztása megfosztja a kormányokat legitimitásuktól, és teret engedhet a válsághelyzetet kihasználó autokratikus törekvéseknek. A sokáig húzódó választások veszélyt jelentenek a demokráciákra nézve.

„A vészhelyzetek gyakran a hatalmon levőket segítik, és megnehezítik az ellenzék kampányának lefolytatását. Ennek fényében összességében jobb opciónak tűnik a választások elhalasztása, ám ezeknek a határozatoknak egyértelmű pártközi megállapodást és ütemtervet kell követniük”

– írja a Foreign Policy lap egyik elemzője.

„Háborúban állunk” jelentette ki a közelmúltban Emmanuel Macron francia elnök, amivel számos vezető drámai retorikáját visszhangozta. Az ilyen stílusú megnyilvánulások egyszerre segíthetik a világjárvány elleni erőteljes fellépést és áldozathozatalra buzdíthatnak, azonban veszélyt is hordoznak magukban. A vírus nem egy hadsereg, és a háború említése egy egészségügyi krízishelyzetből biztonsági válságba is átcsaphat, igazolva a megszorító intézkedések sorát.

A koronavírus gyors elterjedésének megakadályozására olyan intézkedésekre van szükség, mint például a vállalkozások bezárása, a társadalmi távolodás kikényszerítése és az emberek otthon tartása, ideértve a kijárási tilalmat és az összejövetelek tilalmát is. Komoly a veszély, hogy bizonyos helyeken ezek az erőfeszítések az autoritarizmus új hullámához vezethetnek.

Az azeri elnök, aki nemes egyszerűséggel ellenzékét az „ötödik hadosztálynak” hívja, egyik tavaszi beszédében utalt rá, hogy eljöhet a pont, amikor kihirdetik a vészhelyzetet, és akkor az ellenzék képviselőinek elszigetelése „történelmi szükségletté válik”.

Számos nemzetközi lap, köztük a Foreign Policy is úgy látja, hasonló szándékai lehetnek többek között Magyarországnak is a vészhelyzet kihirdetésével és a rendeleti törvény megszavazásával, bár egyelőre ilyen üzenet a kormány megnyilvánulásaiban illetve a törvény szövegében nem felfedezhető.

A törvény azonban óriási mozgásteret biztosít a regnáló vezetés részére, hogy választásokat halasszon el, parlament nélkül is kormányozzon, hatalmas büntetéseket rójon ki a hamis híreket terjesztőkre, illetve a karantént megszegőkre, meghatározatlan ideig.

A döntés az Európai Tanács részéről is megrovó levelet eredményezett.

Elfogadta a parlament a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényt

Az eltőterjesztett rendelkezéseket 137 igen szavazattal 53 nem ellenében szavazták meg.

Szijjártó Péter külügyminiszter szerint Európa-szerte ezernél is többen halnak bele naponta a világjárványba, tízezrével fertőződnek meg emberek, s mindeközben a finn, osztrák, görög, német, dán, luxemburgi, holland és svéd miniszterelnök, miniszterek, pártelnökök nem ezzel foglalkoznak, hanem azért „aggódnak”, hogy ki dönt a veszélyhelyzet végéről Magyarországon.

„Ha nem éppen egy világjárvánnyal küzdenénk, akkor azt mondanám: szánalmas” – értékelt a miniszter, hozzátéve: „viszont most, hogy éppen egy világjárvánnyal küzdünk, inkább riasztónak tartom”.

További negatív példaként jelenik meg – mily meglepő – Izrael is a nyugati sajtóban, mely szerint Benjamin Netanjahu elnök arra használta fel a helyzetet, hogy hosszú ideje húzódó tárgyalását a bíróságok bezáratásával elnapolja, illetve hogy rendkívüli megfigyelési hatáskört biztosítson hírszerző szolgálatának. Hasonló intézkedéseket tett azonban Olaszország, Németország és Ausztria is, melyek mobiladatok alapján követik állampolgáraik mozgását, nem is beszélve Montenegróról, ahol a karanténba kerülő polgárok neveit és címüket is nyilvánosságra hozták, hogy biztosítsák a rendelkezések betartását.

Megkérdeztük Ran Bar-Josafát izraeli alkotmányjogászt, a legnagyobb izraeli jobboldali think tank, a Kohelet Policy Forum egyik vezetőjét, ő mennyire tartja aggasztónak a helyzetet, és jogos-e a rendkívüli intézkedésekkel kapcsolatban aggodalmuknak hangot adó kritikusok véleménye.

„Legitimnek tartom a kritikákat, ugyanakkor egyetértek azokkal a döntésekkel, amiket Izrael hoz a jelen helyzetben. Ez egy nagyon különleges vészhelyzet, semmi hasonlóval nem kellett még megküzdenünk”

– szögezte le Bar-Josafát, hozzátéve, hogy számos intézkedés, amit most meghozott a kormány, alapvetően nincs ínyére az embernek, és veszélyeket hordoz magában, de a vírus lassításához szükséges.

„Vegyünk egy példát. Alapvetően nagyon rossz ötletnek tartom, hogy a Knesszet-képviselők otthonaikból szavazzanak, de ha a helyzet úgy hozza, engedélyezném. Egyik kollégámmal javaslatot is kidolgoztunk és beterjesztettük Knesszet-képviselők elé, hogy egy esetleges vészhelyzet esetén, és ha a parlament a szokásosnál nagyobb többséggel megszavazza, akkor amennyiben akadályoztatva vannak a képviselők abban, hogy a Knesszetben szavazzanak, könnyítsük meg azt, hogy a távolból is összeülhessenek.”

Katonák, titkosügynökök, ezermesterek – Izrael új módszerei a vírus ellen

Miként védekezik a zsidó állam a világjárvánnyal szemben? 

Az izraeli és több európai kormány által alkalmazott nyomkövetési és megfigyelési technikákkal kapcsolatban a jogász leszögezte, hogy bár biztonsági szempontból nincs ínyére a dolog, belátja, hogy a jelen helyzetben szükséges intézkedés:

„Nagyon aggaszt az, hogy a kormány megfigyeli az embereket. Nem azért, mert nem bízom bennük, csupán nem hiszem, hogy elég profik ahhoz, hogy bizonyos emberek ne használják ki a helyzetet, és ne hekkeljék meg a folyamatot, érzékeny információkhoz jutva a polgárokról”.

Bar-Josafát egyetért a szakértőkkel abban, hogy a legnagyobb kérdés nem is a jelen folyamatokban rejlik, hanem abban, hogy mi lesz a vírus után. A magyar intézkedésekkel kapcsolatban vonakodott véleményt nyilvánítani, mondván, a magyar állampolgárok látják át a legjobban a helyzetet, annyit azonban mégis elmondott, hogy:

„Ebből a szögből nézve nem túl jól fest a helyzet. Mintha újra kommunista rendszer lenne. Lehet, hogy túlzok, de úgy tűnik, a kormány túl sok hatalomhoz jutott, sokkal többhöz, mint amivel az izraeli kormány rendelkezik. Nagyon drasztikus lépésnek tartom a törvény elfogadását, de úgy tűnik, a parlament több, mint 70%-a megszavazta.

Konzervatívként sosem tudhatja az ember, mikor nyer és mikor veszít, és ez így fair, ezek szerint a játékszabályok szerint akarok továbbra is játszani. Lehetek kormányon vagy ellenzékben, de azt szeretném, ha ugyanazok lennének a szabályok, bárhol állok is”.

A koronavírus helyzet tehát extrém intézkedésekért kiált, a kulcs azonban sokak szerint az, hogy a polgári szabadságjogok csak ideiglenesen és arányosan legyenek visszametszve, módot találjanak a nemzetek a törvényhozó szervek transzparens funkcionálásának biztosítására, és világosan meg legyen határozva a rendelkezések életben maradásának időintervalluma, nehogy beleragadjunk egy hosszú, bizonytalan vészhelyzeti állapotba.