A megmaradás, az újrakezdés elképzelhetetlen a magáncégek szakértelme, és tőkéje nélkül. Világjárvány esetén is a piac az ember legfőbb támasza és legjobb barátja a család és a baráti kisközösségek mellett.
Mostanra már mindenki tisztában van azzal, hogy a koronavírus-járvány hatalmas krízishelyzetet eredményező, rendkívüli változásokat hozott a nyugati világ mindennapjaira, súlyos csapást mérve a piacgazdaság és a kereskedelem működésére, a munkaerő, a tőke, és az áru szabad áramlására, mely a modern világ egyik legfontosabb vívmánya a polgári szabadságjogok és az alkotmányosság kivívásával együtt.
Sajnos egész Európát, és főként Olaszországot, annak is a legfejlettebb, legiparosodottabb, az olasz GDP jelentős hányadát kitermelő észak-olaszországi részét, a Genova-Milánó-Torino háromszöget tette működésképtelenné a vírus.
A kényszerintézkedések jegyében az aktív, munkaképes, tőkét termelő lakosság is ugyanúgy önkéntes karanténba kényszerült, mint a potenciális veszélyeztetettek körébe tartozó, más-más súlyosabb betegségekkel küzdő idősebb korosztály.
Emellett a külföldi turisták és átutazók is arra kényszerültek, hogy visszaforduljanak a hazánk felé vezető főutakon.
Mindennek az lett az egyenes következménye, hogy a fogyasztói tömegek visszahúzódtak, a kereslet bizonyos iparágakban, mint a turizmusban, vendéglátásban, és kiskereskedelemben jelentősen csökkent, ugyanakkor a nagykereskedelmi vállalatok számára éppen ellenkezőleg, a túlkereslet nyújtott és nyújt a mai napig kihívásokat, mely természetszerűen maga után vonja az egyre súlyosabb áremelkedéseket is.
A kisipar és kiskereskedelem foglalkoztatottjai és munkaadói fájdalmas és sorsfordító érvágásként élték meg az utóbbi heteket-hónapokat, és most mindenki azért küzd, hogy a kis-és középvállalkozói szektor megmeneküljön a teljes összeomlástól. A munkaadóknak elemi érdeke, hogy az alkalmazottaikat megtartsák, a munkavállalóknak pedig az, hogy állásuk ne kerüljön veszélybe, és anyagi helyzetük megőrizze stabilitását.
A koronavírus-járvány okozta válsághelyzet előidézte a gépipari szektor visszaszorulását is, ugyanis a közlekedés visszaszorulása drasztikusan csökkentette az autóipari fogyasztók megrendeléseit.
Felmerül a kérdés, hogy a szigorú kényszerintézkedések gazdasági recessziót és pénzügyi összeomlást idéznek-e elő, és ha igen, tragikus következményei mennyi áldozatot fognak követelni?
A betegség elszigetelését és a lassú lefolyást kiváró politika, illetve a potenciális veszélyeztetettek szűk csoportját elzáró, és a vírus gyors végigfutását támogató módszerek mai napig viták tárgyát képezik. Mark Rutte holland miniszterelnök az utóbbiakat támogatók táborához csatlakozva fogalmazta meg álláspontját, miszerint nem kívánja szisztematikusan elzárni az országot a külvilágtól. Ezt azzal indokolta, hogy a koronavírus-járvány elültének ideje bizonytalan, és Hollandia nem bírná ki az ezzel járó gazdasági következményeket.
Megfontolandó ezen véleménynek figyelmet szentelni, ugyanis
hogyha Európa egyik legprosperálóbb országának vezetője is kockázatosnak véli az ország hatósági karantén alá vonását, akkor a félperifériára szorult, szegényebb országokat még végzetesebben érintenék az autarkiát előidéző intézkedések.
S bár Rutte kijelentése lenne a racionális álláspont, az olasz és több más kormány is a teljes bezárkózás mellett foglalt állást a vírushelyzetre hivatkozva. Ez azonban a közeljövőben totális katasztrófát eredményezhet, ahogy azt a vállalati szféra már a kezdetekben megmutatkozó válsága is mutatja.
Az év első heteit-hónapjait a magánpiac, vagyis az üzleti élet képviselői, illetve a vállalati szféra tragikus sorscsapásként élte meg.
A hirtelen változások és a szigorú intézkedések azonban az állami szektorokat, mint például az egészségügyi rendszert, az erőszakszervezeteket és a tömegközlekedést is súlyosan megterhelték. A közfoglalkoztatottak felé megfogalmazott átlagon felüli elvárások is bizonyítják, hogy az állami intézmények nagyon nehezen kezelik a járvány által előidézett rendkívüli helyzetet.
Erre kiváló példa Olaszország, ahol az államilag szocializált egészségügy alacsony kapacitása miatt több súlyosan megfertőződött koronavírusos beteget nem tudtak meggyógyítani, még megvizsgálni sem, annak ellenére, hogy egyetemista pályakezdők és önkéntesek tömegeit is foglalkoztatják a szükségállapotban.
Az állami intézményrendszer tehát súlyosan megterhelődött, ugyanis nem rendelkezik egyik szektor sem elegendő nagyságú tőkeállománnyal ahhoz, hogy nagyobb beruházásokat/fejlesztéseket, bővítéseket hajtson végre, a bürokratikus akadályok pedig a létfontosságú, modern eszközök beszerzését is hátráltatják. Szinte minden összeomlott a járvány által leginkább sújtott területeken.
A magánszektor ugyanakkor a hónapok óta tartó, mindenki számára kaotikus időszakot élhetővé teszi azáltal, hogy a nyomasztó körülmények ellenére is szilárdan fenntartja az élelmiszerellátás, az áruszállítás és árufelhalmozás működőképességét, ezáltal folyamatosan kielégítve a fogyasztók megváltozott igényeit, szükségleteit.
Mindez a profitorientált, és haszonelvű piacnak köszönhető, mely a vásárló és a termelő/kereskedő közötti egyszerű árucserék hálózatán alapul, melynek éppen az az előnye hogy a cserélő felek érdekei összehangolódnak, és a tranzakció lebonyolításával mindenki jól jár.
Bill Gates, a Microsoft dollármilliárdos alapítója-tulajdonosa, aki nemrég felmondott a saját cégénél annak érdekében, hogy vagyonát teljes mértékben jótékonysági célokra használja fel, komoly kezdeményezést indított: alapítványa 125 milliárd dollárral támogatja a járvánnyal szembeni küzdelmet, melynek sikeres véghezvitele érdekében konkrét gyógyszerfejlesztési programot is kidolgozott.
Ez nem felelőtlen osztogatás, hanem komoly befektetés a kutatóhálózatokba, laborokba, gyárakba. Bill Gates jótékonykodása tehát olyan, mint minden átlagos üzleti tevékenység a világpiacon, tevékenysége tükrözi a piac valós természetét, mely többnyire az értékes és a jövőben kifizetődő dolgokba való fektetésről szól.
A magánpiaci tevékenység azonban nem csupán az optimális ellenszerek kifejlesztésére és az erre irányuló kutatómunkák támogatására irányul, hanem a megszorult állami ellátórendszerek működőképességének javítását is elősegíti.
A romániai egészségügy megsegítését szorgalmazta a PALMED magán egészségügyi szolgáltatásokat tömörítő szervezet, mely 250 terápiás ágyat biztosított a rászoruló betegek számára, illetve a magánorvosi szolgálat mobilis munkaerejével és fejlett technológiával rendelkező eszközállományával a kórházi dolgozók munkáját is jelentős mértékben segíti.
Hazánkban is komoly magánfelajánlásokról kaphattunk hírt, főként az oktatás területén.
Miután a közoktatásnak napok alatt át kell állnia a digitális, távoktatási munkarendre, a megmerevedett, túlbürokratizált rendszer számára szinte lehetetlen lett volna az átüzemelés, hogyha számos informatikai-elektronikai cég és digitális tankönyvkiadó – köztük az állami kényszerrel háttérbe szorított világszínvonalú tankönyveket gyártó Mozaik kiadó – nem biztosítaná szolgáltatásait az új tanrend zökkenőmentes és hatékony lebonyolítása érdekében.
Az e-Kréta, az MS 0365-Teams, a Google Classroom, vagy a Hashtag-school emellett értékes segítséget nyújt a tanároknak különböző technikai szaktanáccsal ellátva őket. Az Informatikai Vállalkozók Szövetsége arra invitálja 400 tagvállalatát, hogy különböző technológiai-informatikai szolgáltatásokkal elősegítsék az új oktatási rendszer alapjainak lefektetését, a Codecool Programozóiskola pedig magántanfolyamokat indít a közoktatásban dolgozó pedagógusok számára.
A közoktatási, az egészségügyi, és a kutatás-fejlesztési szektor mellett a magánvállalati szféra a csődközeli helyzetbe került gazdasági szereplők számára is önzetlen támogatást nyújt.
A TechSee izraeli cég pedig Európában is ingyenes „vizuális segítséget” kínál a vészhelyzetet kezelő gazdasági egységek és az állami szektorokban működő, alapvető szolgáltatásokat nyújtó munkahelyek mellett a privát üzleti kisvállalkozások számára is. Innovatív technológiájuk krízishelyzetbe sodródott vállalkozások számára is lehetővé teszi, hogy akadálytalanul végezzék otthon is üzleti tevékenységet, anélkül, hogy ki legyenek téve a vírushelyzet keltette kockázatoknak.
Olyan eseteket láthatunk tehát, amikor a piac megsegíti a szorult helyzetbe került állami intézményrendszert. Bármi is a mozgatórugója, itt elsősorban az a legfontosabb szempont, hogy a magánfelajánlások, támogatások tanúbizonyságot tesznek a profitorientált cégek hatékonyságáról, és arra is fényt derítenek: a megmaradás, az újrakezdés elképzelhetetlen a magáncégek szakértelme, és tőkéje nélkül. Világjárvány esetén is a piac az ember legfőbb támasza és legjobb barátja a család és a baráti kisközösségek mellett.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.